Hogy lehet az, hogy a Közel-Kelet és Észak-Afrika muszlim országai nyitottak, modernek és szekulárisak voltak az 1980-as évek elejéig, ma pedig az asszonynak k*ss a neve, kötelező tetőtől talpig bebugyolálni magukat?

Azok az arab országok erős diktatúrákban éltek, amelyek vezetői mind nyugaton tanultak, ettől lehettek diktátorok. Viszont ugyanettől egyben nyugati mintára kívántak fejlődni.

A probléma többrétű. Először is, az arab világ még mindig törzsi berendezkedésű, erősek a hagyományok, ezért erős egységes államot csak úgy lehetett teremteni, ha a törzsi vezetők egyet elismertek (bármi áron, főleg erővel). Emlékeztetnék, 1000 éve egy bizonyos nép törzsi vezetői azért kötöttek törzsszövetséget a Kárpátok túlfelén, mert tudták, másképp az egység nem létezik, egység nélkül pedig hatalom nem létezik. Csak ők ezt önként, belátással tették.

Hogy mennyire erről van szó, ahhoz elég megnézni az arab világot, mindenütt törzsi háborúk káosza van, ezét a sok menekült is. És ilyen káoszban mindig a vallás nyer, mert ilyen hatalmas bizonytalanságban kell valami bizonyosság, amit semmi más nem tud nyújtani, csak a vallás. Irán esetében a vallás eleve átvette a diktátori posztot, ezért ott rend és nyugalom van, bizonyos fejlődés is, de nagy árat fizetnek érte.

Az arab diktatúrákat pedig mind a fejlett nyugati világ szüntettem meg azért, mert ellenálltak a hódításnak. Irak és Libia direkt a dollár hatalmát akarta megszüntetni, Szíria, Egyiptom, Irak, Afganisztán és a többiek (ahol káosz van) szintén túlságos önállóságra tettek szert, ezért a nyugat kitalálta a demokrácia bűvszót, amiről tudta, nem az, hanem káosz lesz. E szempontból mindegy. Ami nem az, hogy nem tudja irányítani, mert ekkora tömegeknek már vannak öntörvényeik, amik nem befolyásolhatók.

Egyébként a leginkább vallásos Iránban bámulatos, ahogy a fiatalok elképesztő fantáziával játsszák ki ezt. Egyetlen baj, hogy ezáltal az alamusziságban, hazugságban tesznek szert óriási tapasztalatokra, márpedig azzal tartós fejlődést elérni nem lehet.

Azok a képek kirakatok, egy-egy nagyváros divatos elitjét mutatta be, az emberek többsége egyáltalán nem úgy élt.

Divat volt a huszadik század első felében a Nyugatot majmolni, de mostanra belátták, hogy az nem az ő identitásuk. Még az atatürki Törökország is kezd átformálódni.