Miért csak Magyarországon lett ennyire súlyos a devizahitel helyzet, a többi ország kormánya konkrétan mit csinált másként?

Mert MO-on volt csak olyan, hogy foritnban kapták az emberek a fizetést és más valutában vettek fel kölcsönt.

Aki tud(ott) gondolkodni, az elöre tudta, hogy ebböl jó nem sülhet ki, mert ha változik az árfolyam, akkor változik a törlesztörészlet is.

Máshol meg csak a saját péznemükben vesznek fel kölcsönt az emberek, ezért nincs árfolyamváltozás.

Az osztrákoknál is volt svájci frank alapú kölcsön annak ellenére, hogy euro volt már a hivatalos pénznem. Aztán az ismert okok miatt ők gyorsan betiltották, mert rájöttek, hogy gazemberség az egész.

Nálunk ekkor még az emberek lelkesen adósodtak svájci frankban köszönhetően a jegybank által brutálisan magasan tartott alapkamatnak.

Ha jól tudom, akkor más országokban a kormányok lenyomták a bankok torkán a veszteség jó részét, és nem a saját állampolgáraikkal fizettették ki mint nálunk a kétharmados kormány. Dehát nekünk ilyen kormányra van szükségünk.

Rengeteg országban súlyos lett, csak azzal nem foglalkozott a magyar sajtó, gyakorlatilag minden kelet-eu. országban, volt egy elég komoly svájci frank alapú eladósodás. Ami miatt nálunk robbant a bomba az a 2010-es kormányváltás volt, a szocik részben épp az eladósodottságunk miatt aránylag erősen tartották a forintot, ez sajnos később öngerjesztő lett, erős forint miatt döglődött az exportunk, viszont olcsó hitel frank alapon, de a frank alapú hitel csak akkor működik, ha erős a forint, ha meg erős a forint lassítja a gazdaságot. Akármelyik ujjamba harapok fáj helyzet.

2010-ben még 180 forint körül volt a HUF/CHF középárfolyam, a Fidesz kormány viszont fogyasztási alapú gazdaságpolitikát akart, ehhez viszont gyönge forint kellett, tehát leértékelték a forintot, hogy beinduljon az ipar, közben hagyták, hogy bedőljenek a legrosszabb hitelesek, ekkoriban 2010-2013 között voltak a nagy kilakoltatási ügyek, ha még emlékeztek, aztán 2014-15-re már csak azok a hitelesek maradtak talpon, akik úgy, ahogy tudtak fizetni, akkor már volt olyan helyzetben a gazdaság, hogy ezeket a hiteleket meg forintosították vagy állandó árfolyamon rögzítették.

Máshol is súlyos probléma volt. Nálunk két tényező miatt súlyosbodott ez el:

1. 2010 után a forint árfolyama elszabadult - ez nyilván növelte az árfolyamot.

2. Az árfolyam kockázatot a bankok teljes egészében a hitelesekre hárították.

Ebből kifolyólag megugrottak a törlesztő részletek, és sokan már nem tudták ezt fizetni.

Az Orbán-kormány abban hibázott, hogy évekig halogatta a forintosítást. Ha 2010-ben megtörténik a forintosítás, jóval kedvezőbb árfolyamon lehetett volna átváltani a devizahiteleket. Bár az is érdekes, hogy 2014-ben megígérték, hogy nem piaci árfolyamon forintosítanak, aztán mégis ezt tették. Az árfolyam kockázat egy részét a bankokra kellett volna hárítani. De a legjobb lett volna, ha idejében megtörténik a forintosítás.

A jegybank pedig abban hibázott, hogy a 2000-es években nagyon magas szinten tartotta az alapkamatot, ez pedig azzal járt, hogy a forinthitel túlságosan drágává vált, így a devizahitel kedvezőbb alternatívát jelentett akkor a piacon.

1. A PSZÁF igen megkésve csupán 2008 júliusában adott ki olyan tájékoztatót, amely arra utalt, hogy bármilyen devizában adósodunk el nem járhatunk jobban egyikkel, mint a másikkal, de ekkor már lakosság nagy részén ez a tájékoztató nem segített.

A korábbi PSZÁF és Bankszövetség kiadványai inkább elaltatták a kétségeket.

Ausztriában ezzel szemben a kockázatfeltáró nyilatkozatban be mutatták, hogy a korábbi időszakban hasonló futamidő alatt mennyit változott az árfolyam, ami nyilván visszatartotta a fogyasztást. Hazánkban is megtehették volna, hogy hasonló tartalmú kockázatfeltárást végezzenek, de nem tették, ehelyett inkább egy olyan időszakra szűkítették a tájékoztatót, amelyben az árfolyam közel változatlan volt.

2. Lengyelországban a kamatok követték a svájci alapkamat csökkenését. Ebben nem ismert tréfát az ottani felügyelet. Hazánkban a PSZÁF szemellenzőt húzott és elnézte, hogy a bankok nemhogy nem csökkentették a kamatot, de még növelték is, persze mint utóbb bebizonyosodott tisztességtelenül. A hazai kormányzat sokáig döntésképtelen volt, a Bankszövetséggel közösen alkotott törvényeket, amelyek inkább csak kirakatba valók voltak (180 forintos végtörlesztés, árfolyamgát) könnyen kijátszható volt (kartell botrány) ill. csak átmeneti könnyítést jelentett (5 év) utána a vízözön.

A hazai kormányzat igazából mindvégig döntésképtelen volt, bevárta a különféle bírói ítéleteket, mielőtt a DH törvényeket megalkotta. E törvények megírását is egy banki ügyvédre bízta (kecskére káposztát).

3. A devizahitelek befolyásolták az árfolyamot. Az árfolyamok változására a kormányzatnak nem igazán lehet befolyása, hiszen a forint konvertibilis, így a piac szabályozza, legföljebb az idegen devizában denominált államadósság szintjének változtatásával.

A devizahitelezés bővülése ugyanis a forint fel értékelődését okozza. Míg a törlesztési időszakban a forint leértékelődését. Erről a fel és leértékelődési folyamatról a "carry trade" kifejezés alatt sok tanulmány ír. Minél magasabb a devizahitelezés szintje annál nagyobb a piacra gyakorolt befolyása, azaz annál jobban eltéríti az árfolyamot a határidős árfolyam számítással meghatározható trendtől.

Papp Edit az Erste bank egykori vezérigazgatója szakmai vitát folytatott az anyabank (Osztrák Erste) vezetőjével, mert Andreas Tiechil bírálta a devizahitelek túlságosan magas szintje miatt. Később Papp Editet el is távolítotték az Erste vezérigazgatói pozíciójából, de ez már a nem segített azokon az embereken akik elköteleződtek a devizahitelek mellett.

Papp Edit szakmai alkalmatlansága nem róható fel egyik kormánynak sem, hiszen Ő is ugyanazon az egyetemen végzett mint Végh Richárd -aki a BÉT vezérigazgazgatója lett-, aki már 2004-ben pontosan ki tudta számolni, hogy a CHF elszámoló ára 2014 évben 256 Ft várható. Számítását az idő igazolta.

Nyilván, ha az Erste a kockázatfeltáróban nem azt írta volna, hogy a jövőbeni árfolyam nem számítható, hanem azt, hogy legnagyobb valószínűséggel évről évre emelkedni fog, ami fel fogja őrölni az alacsonyabb kamat miatt elérhető előnyöket, akkor bennem is megszólalt volna az a bizonyos vészcsengő.

A Lengyel megoldáshoz képest a hazai még mindég csak fél megoldás, mert ugyan az egyoldalú kamatemelést tisztességtelennek vélelmezte a törvény és annak elhagyásáról rendelkezett, de a kamat csökkenést, amit az idegen deviza pénzpiaci kamatainak csökkenése indokolt volna, azt hazánkban nem írták elő.

Spanyolországban az elmaradt kamatcsökkenést (kamatküszöb kikötést) a legfelsőbb bíróság is tisztességtelennek ítélte, és az európai bíróság C‑154/15., C‑307/15. és C‑308/15. sz. egyesített ügyekben hozott ítélete alapján a szerződéskötés napjáig visszamenő hatállyal el kell számolni a bankoknak a kamatcsökkentés elmaradásával.

A Spanyol kormány mostanában emelte törvényi szintre az elmaradt kamatcsökkentés miatti jóváírási kötelezettséget a pénzintézetek számára.