Az egyik ismerősöm azt mondta, hogy őt nem zavarja, hogy ha két nép (pl. francia és német) teljesen összekeveredik és megszűnik a két nép és lesz egy. Most erre mit lehet mondani?

"sajnos mi is ilyen ország vagyunk, és a legtöbb fiatal már nem is akar itt élni"

Akkor takarodjanak kifelé. Nekem biztos nem fognak hiányozni.

Egyetértek vele.

Minél több nép van,annál nagyobb a káosz,több a csalás.

Kezdjük sorban, először a kérdésre válaszolok:

Mivel az ismerősöd egy érzést fejezett ki, pontosabban egy semlegességet a kérdés tekintetében, ezért erre nem tudsz mit reagálni. Ha belőle ez nem vált ki semmilyen érzést, és teljesen neutrálisan viszonyul a helyzethez, azon nem tudsz változtatni, és valószínűleg ő se tudja észérvekkel megindokolni álláspontját. Persze lehet hogy van valami érv a háttérben, de ez akkor is csak egy szubjektív érzet a részéről. Nyilván nincsen nemzeti öntudata, ha gondolod rákérdezhetsz hogy ő hogyan azonosítja magát.

És most a kommentek:

Többen említették az USA-t. Az USA, ahogy a köznyelv is tartja, a "nemzetek olvasztótégelye".

Hatos válaszolót idézem:"Azt, hogy így lettek a mai amerikaiak, népek keveredéséből egy új népet szültek."

Ezzel az a baj hogy az USA területén élő amerikaiak nem egy "nép".(ha jól értettem, itt a nép szinonimaként van használva a nemzetre, ami pontatlan, de érthető a lényeg)

Nem tekinthető egy "amerikai népnek/nemzetnek" az USA lakossága semmilyen definíció szerint sem. Egy népet a közös nyelv, a közös történelem, a közös vallás, államjogi értelemben a közös erkölcs, és az azt meghatározó közös törvények alkotnak egy népet.

Az USA-ban ez mind hiányzik. Vallásilag hihetetlenül megosztott, katolikusok, reformátusok, baptisták, mormonok, zsidók, szikhek, buddhisták, muszlimok, ateisták és az őslakosság körében természeti vallások hívei is élnek ugyan abban az országban. Etnikailag, gyakorlatilag minden létező országból származnak lakosai, az összes európai államból vándoroltak ki az USA-ba, és vannak olyan etnikumok is az USA területén amiknek nem is volt anyaországuk (rengeteg őslakos törzs). Nyelv terén mondhatni van valamilyen szintű egyezés, de rengeteg a latin amerikai bevándorló (mexikóiak, kubaiak) akik nem beszélnek anyanyelvi szinten amerikai angolul, és hát ott vannak az ázsiaiak is.

Az USA jogalkotásban sem egységes, így a közös normák sincsenek meg. legékesebb példák a fegyvertartáshoz, a halálbüntetéshez, és az abortuszhoz való hozzáállásukban mutatkozik meg.

Az USA nagyon szoros együttműködésben álló, de mégis valamilyen szintű szabadsággal rendelkező államok összessége (a nevében is benne van a lényeg).

Azon túl hogy a lakosok mind egy kontinensnyi országban élnek, nem sok minden kapcsolja össze őket.

És személyes véleményem következik a nemzetek, és kultúrák keveredéséről:

Szerintem a nemzetek korának már jó néhány évtizede vége van. Sajnálom, mert így a társadalomból csak egy nagy, szürke, formátlan massza lett, de ez van.

Mert felteszem a provokatív kérdést: Ki a magyar?

Aki magyaros ételeket eszik minden nap? Aki magyarosan növeszti a bajszát? Aki atillát, huszár dolmányt és mentét visel? Aki ismer népdalokat, tud idézni a nemzeti költőktől, és tudja a Himnuszt? Aki ismeri a tájegységeket, népszokásokat, és tájegységekre jellemző művészeti jellegzetességeket? Aki ismeri a nagy építészeink neveit és alkotásait, a történelmünk mérföldköveit? Ki is a magyar?

A fentiek alapján, szinte nem is találkozunk ma magyarokkal ha kilépünk az utcára. Senki nem hord már igazi magyar ruhákat, sokan egyáltalán nem magyarosan esznek (ami sok tekintetben jó is az egészségnek), sokan a 19 megyét nem tudnák a térképen elhelyezni, nem hogy a Nagy Magyarország vármegyéit. Valakinek nem mond semmit az hogy 1526, vagy 1867.

Tehát ki is a magyar? Annyi hogy magyarul beszélünk? Én beszélek angolul is akkor angol is lehetek ha úgy tartja kedvem? Meg valamit tudok németül is, akkor kicsikét német is lehetek?

Én szívesen őrizném a hagyományok egy részét, szeretem a magyaros ruhákat, mert szépek, és a magyaros ételeket italokat is előnyben részesíteném, de a világ megváltozott, eltűnt a kereslet, mindenki az "egzotikus" külföld felé nyit. Az utcán előbb találsz gyroszost mint palacsintázót, egy átlag cipő boltban esélyed nincs valódi férfi bőrcsizmát találni, és munkahelyen is megszólnak ha magyaros egy férfi arcszőrzete.

Lehet nagymagyarkodni, meg turulhátán érkezett szittyamagyarkodni, meg árpádsávos zászló alatt vonulni, de mindez eléggé hitelét veszti mikor a nagymagyar angol feliratos made in china pólót visel, kelta keresztes tetoválással a karján, miközben issza a Kozel cseh sört. Így már nem annyira érezni azt a magyarságot, inkább csak egy jól meglovagolt utálkozást, amit bizonyos csoportok ellen lehet használni, minden fajta építő szándékú cél nélkül.

A kultúra eltűnt, és ez egy szép hosszú út volt, fokozatos önkép átalakulással.

Én is, most pont egy egy német power metal bandát hallgatok, és angolul olvasok híreket.

A kutatók szerint 150 éven belül a nyelvek fele eltűnik. Csak a nagyobb nyelvek maradnak meg, mint az angol, illetve egyéb világnyelvek.

Nem lepődnék meg ha 2117-ben már egy "neo-magyar" dialektus élne, jobbára angol jövevényszavakkal kiegészülve, mondjuk erős arab, török, és kínai hatással párosulva.

És ezt hogy képzelitek el?

Nem azt mondom, hogy lehetetlenség, de akkor sem néhány évtized a dolog.

Ilyen 2-300 év távlatában meg engem sem zavar.

Azt lehet mondani, hogy az ismerősöd egy magát mainstreamnak tekintő gondolatirányzatot tett magáévá.

Hogy érti is, arról nem vagyok meggyőződve.

Ez a szemlélet egy bonyolult dolog, hivatkozhat történelmi példákra, és ellene lehet szögezni más történelmi példákat. Ugyanis a példa önmagában mit sem ér, a közeg és korszellem nélkül, melyben megvalósult. Az azonban tény, hogy a szemlélet igyekszik minél nagyobb teret nyerni, pedig élesen ellentmond az evolúciónak, sőt, eufemikusan fogalmazva ez az emberiség kihalásához vezet, tekintve, hogy élesen ellentétes az ember alaptulajdonságával és lételemével.

Egyetlen válaszoló vagdalkozó véleményét lehet figyelmen kívül hagyni, viszont különösen a #8 választ tartom fontosnak. Viszont kiegészíteném azzal, hogy (az erősen túlzásokba eső, felszínes formalizmust követőket leszámítva) minden népnek vannak gyökerei, és ezek meghatározók. A magyart nehezen tudják Európa közé sorolni, pedig ezer éve alkotója, néha alakítója e közösségnek, és ennek oka az a korábbi néhány ezer év, mikor a puszta határozta meg életét. Ahogy a francia és német lényegesen eltérő szemléletét, gondolatvilágát is gyökereik (az elsőnél a kelták és frankok, továbbá más ősi népek, az utóbbinál a germán törzsi életmód) határozzák meg, miközben számos közös vonásuk van, hiszen több, mint ezer éve közös a történelmük. Igen, a franciák jó példák. A kelták átvették a rómaiak szokásait, aztán a katolicizmust, beolvadtak a frankokba, akik viszont végső soron germánok, a burgundok és vizigótok is részt vállaltak a hódításban, és ha jól megnézzük, a mai franciákban mindegyik jellemvonás megtalálható, ápolják öröküket és ez nincs kárukra, éppen ellenkezőleg. És bár a németekkel örök ellenségek voltak, bár Hitler letarolta őket, mégis elsőként egy franciának jutott eszébe, hogy békét teremteni közös Európával lehet, és ehhez elsősorban e két népnek kell egyezségre jutnia. Mi erre a szintre még nem jutottunk el.

A #15 válasz szerintem alapvetően félreért valamit. Mégpedig azt, hogy az emberek akkor lesznek erősek, boldogok és kiegyensúlyozottak (következésképp életképesek, fennmaradók), ha sokfélék sokféle közösségben. Az ember nem falkalény. Egót követel magának, ehhez pedig különböznie kell a többitől. A franciák jó példa, magas nemzeti öntudattal. És a többi el nem utasításával (Le Pen nem számít). Szokás a skandinávokat emlegetni e téren. Hibásan. Egy norvég mindig tudni fogja, hogy a szomszédja, bár nagyon rendes ember, a barátja, de svéd.

Rendkívül figyelemreméltó a #16 válasz. Az USA kapcsán tett észrevételekre mindenekelőtt leszögezném: az őslakosoknak van hazájuk: az USA (és Kanada) területe. A többi bevándorló. Az nem számít, hogy az USA területére az ősember bevándorolt-e, vagy ott keletkezett. Az ősember még nem tagolódott népekre, mert nem volt ilyen öntudata. Az itt élők egy sajátos gondolatvilággal rendelkeznek. A haza tekintetében egység van, talán a legnagyobb a világban. Nem véletlen (bár hamis) kifejezés az „Amerika az amerikaiaké” szlogen. Komolyan hisznek benne korra, nemre, vallásra és etnikumra tekintet nélkül. Az olvasztótégely ezt jelenti. Aki oda megy amerikai lesz. Miközben indián, mexikói, angol, francia, kínai és talán a világ összes népe jelentős számban képviselteti magát. És mind különböző. Más oldalról mind számon tartja, honnan jött. Clintonnak fontos volt Írországba látogatni emiatt. Az afroamarikaiak amerikaiak. De soha nem lesznek azok, mert mind önmaguk, mind a fehérek élesen megkülönböztetik magukat, ugyanakkor sokak esetében a „közös haza” magától értetődő. Szóval nagyon nem keverendő a gyökerekből származó különbözőség és a tökéletes empatikus együttélés okozta közös szellemiség.

Éppen ezért a nemzetek kora soha nem fog leáldozni, csak más tartalommal telítődik, ahogy tette ezt a történelem során. Nagy szürke massza akkor lesz, ha elveszíti emberi öntudatát, ekkor valóban falkalénnyé válik. De azt meg ne nevezzük embernek. Ennek kapcsán kérdezi a válaszoló, ki a magyar. Nem lehet definiálni pontosan, mert egy embernek sokféle érzése van. De mégis definiálható, ha figyelembe vesszük, hogy egy ember számos érzése, gondolata, célja, cselekvése között rangsor van lényegesség, hatás tekintetében. Magyar Széchenyi egész élete kapcsán. Magyar a horvát Zrínyi vagy Frangepán család. És magyarok a francia, német és más nemzetiségű aradi vértanúk. Egy eszméért, hazáért életet – ez semmi? Magyar, aki itt született, aki e tájat ismeri (Radnóti), József Attila, aki kun, vagy talán székely? volt, aki kötődik ide, akinek itt vannak a gyerekkori barátai, aki ismeri hagyományait, néhányat talán gyakorol (nem a bő gatyára gondolok a munkahelyen), de legfőképpen, aki fontosnak tartja, mi történik itt, aki tesz érte, aki legyen bár tetszőleges származású, elsődlegesnek és kötelességnek érzi tenni azért, hogy e nép élete jobb legyen. Képességei szerint, ki többet, ki kevesebbet. Aki magyar, előbb cselekszik a (akár választott) hazája érdekében, mint mondjuk a francia érdekében, miközben francia barátja segítségét kéri ennek érdekében. Magyarnak, néphez tartozónak lenni ugyanis nem kizáró vagygyal, hanem megengedő vagygyal lehet. Aki szürke masszát vizionál népek helyett a távoli jövőben, csak a kizáró vagyot ismeri, a nyelv átalakulását nemzeteltűnésként éli meg, és ezt hiszi, ha széleskörű nemzetközi kapcsolatai vannak, akkor ő is nemzetközi. Nem az, legfeljebb elfelejtette, hogy néphez tartozik. És erre van szó, hazátlan. Egy amerikai például sokféle, de hazátlan sohasem lesz.

"Egyetértek az előttem szólókkal, hogy a világ ---> sajnos <-- nagyon a keveredés felé halad"

Csak épp a többiek többnyire nem írták, hogy sajnos.

Hozzászólni amúgy nem nagyon akarok, nem tudnék hozzátenni az eszmecseréhez (többen nagyon jókat írtak, szinte mindenkit felpontoztam).