Hogy lehet hogy Amerikában ennyire tisztelik a katonákat? Vagy inkább hogy lehet hogy nálunk nem?

Más a mentalitásuk. Főként azért mert tudják milyen egy háború és megbecsülik őket. Amerika történetében sok háború volt, és sokan például a hazájuk miatt jelentkeztek a II.vh idején is.

Arlingtoni Nemzeti Temető is emléket állít a hősöknek, és itt jegyezném meg több magyar származású tisztet is oda temettek akik igaz Amerikában vagy Amerikáért harcoltak de nem a falu végén temették el őket (mint nálunk szokás) hanem tisztelettel és tisztelegve.

a moderátor valóban kiszedte az én válaszomat is. Nem volt benne semmi provokatív, semmi sértő.

Elmesélte egy diplomás ember szemével azt, hogy miért hazug és demagóg a kérdező.

Rávilágított arra, hogy a kérdező valójában sosem járt az USa-ban.

Ma valaki nagyon intoleráns van szolgálatban.

A jenkik nagyon rákönyökölnek erre a hazafias vonalra. Minden, a Föld másik felén kirobbantott háborújukat "nagy honvédő háborúként" adnak el a jónépnek. És tény, hogy komolyan is csinálják a kis mészárlásaikat, az Usa katonai költségvetése naponta (!) kb. 400 milliárd Ft.

Nálunk a szocializmusban a kommunista hatalmat képviselő egyenruhásoknak minusz volt a tekintélyük. A lakosság útálta a lakosságot vegzáló rendőrt, kinevette a katonát (gyűröttebb arcúak emlékeznek a buta vagy alkoholista tisztekre...). És villámgyorsan tegyük hozzá, hogy ezért a megítélésért ezek a szervek elég sokat tettek maguk is. Nálunk a hazafias nézőpont sem volt kívánatos az internacionalista kommunista blokkban, és sok félhülye magyar állampolgár még mindig fasisztázik egyet, ha magyar zászlót lát valakinél. A rendszerváltás óta mennyire nőtt az egyenruhások tekintélye? A rendőrséget gondosan meghagyták a központosított, kézivezérelt sztálinista vonalon, a honvédség meg a komolyabb változások elleni tízezernyi főtiszt begyöpösített saját homokozója és pénzforrása.

Az azóta természetesen családostól elüldözött honvédtiszt kritikus levele:

[link]

Semmi nerm változott.

Bónuszként egy idézet Belovai István könyvéből:

Amikor 1982 szeptember közepén családommal megérkeztem Londonba, több mint egy hétig a követséghez igen közeli Belgrave Hotelben laktunk, naponta gyalog mentem munkahelyemre. Első benyomásaim közül meglepő volt részemre, hogy amikor reggel egyenruhában mentem a követségre, az utcán az emberek ”Jó Reggelt Uram” köszöntéssel üdvözöltek, mintha réges régóta ismertek volna.

Könnyű volt levonni a következtetést, Angliában más a becsülete a katonaruhát viselő embernek, mint Magyarországon.

Belovai István - Fedőneve: Scorpion

Kérdező, amit kiírtál, az elég nagy arányban fedi a valóságot.

Az Egyesült Államokban minden tanítási nap előtt eléneklik a kisiskolások a himnuszt, a házakon megszokott - sőt elvárt - látvány az amerikai zászló, amely ránk vonatkozva már "kinézést" von maga után itthon, nálunk egy ilyen bevezetése milyen visszhangot okozna?, iskolai rendezvények nem múlhatnak el Washington vagy Lincoln életéből merített jelenetek felelevenítésével, még a legkisebbeknél is, és általánosságban véve nagy kultusz leng az egykori, és a mai hősök körül. Nem oly rég láttam egy műsort (lényegtelen, mi volt, egy valóvilág-szerű kiszavazós reality), ahol az egyik szereplőnél úgy kezdték: "Jim egyébként háborús hős, hat hónapig szolgálta hazánkat Irakban", és taps, füttyszó. Még ilyen képtelen szinten is megnyilvánul ez.

Egy másik műsorban, ahol a reklámkészítés fogásait mutatták be, volt egy olyan reklámtervezet (versenyeztetve egymással többeket), ahol először katonákat és tűzoltókat mutattak, majd a narráció: "olyan sokat foglalkozunk hőseinkkel, de miért nem érdemlik meg ugyanezt a figyelmet hétköznapi hőseink is?" - majd postások és mentősök, állatorvosok felvillanásai következtek. Nálunk ennek enyhe árnyalata sem jellemző.

Olyan mélységekig átitatja az amerikai kultúrát a nacionalizmus, amelynek töredéke itt - ugyanazok részéről, akik Amerikát mint az "álmok hazája" definiálják - már felháborodást váltanának ki.

Még valami: az amerikai népesség körében kiugróan magas az istenhívők aránya. Magasabb, mint itt Magyarországon. De mivel ez előbbiek pünkösdisták, amely pedig Izrael létét tekinti alapvetésének, ezért ez jó, nemes. (Nézzük csak meg, hitműsorokat éppen a baloldali liberális ATV sugároz: 700-as klub, Vidám Vasárnap).

A katolicizmus viszont itthon "avítt, nem a modern realizmusban élő, középkori csökevény, amelyet ideje lenne meghaladnunk, és a tudománynak élnünk".

Egyszóval Amerika éppen a nacionalizmusra és a hitre épül. De mivel ez ott párosul Izrael háttérbástyájának önkéntesen vállalt szerepével, míg nálunk - ők így értékelik - épp ennek ellenkezője következne belőle, ezért itt rosszallást vált ki, ott példaértéket jelent. És már az is csörtét okoz, ha az alkotmányunkba bekerül a Himnusz kezdő sora, míg Amerikában ma is ott van a bankón: "In God We Trust".

Amerika azért vallásos, mert puritánok alapították, akik egy mélyen vallásos csoport. Rengeteg nehézséget kellett túlélniük a kezdetekben. Az első télen majdnem éhen haltak, ha nem jön egy "isteni csoda" az indiánok, akik megtanítják őket az Újvilágban való túlélésre. A függetlenségi háború megnyerése is csodával határos volt. A lényeg az, hogy olyan szinten mákjuk volt rengetegszer a történelmük során, hogy joggal gondolhatják azt, hogy ők Isten választott népe.

A nacionalizmus erőltetése, tehát az, hogy az iskolában éneklik a himnuszt, azért szükséges, mert Amerika egy multikulturális ország is. Indiánok, feketék, fehérek, zsidók, északiak, déliek stb. Ráadásul az ország alig 300 éves. Muszáj valahogy egyben tartani őket.

A hadsereg kultusza pedig az első világháborús részvétel a Lusitania elsüllyesztése miatt, majd a második világháborús részvétel Pearl Harbor miatt, a Patton-től és MacArthur-tól lecsöpögött kommunistaellenesség a hidegháborús kalandok során és végül a demokratizálás mítosza a Közel-Keleten.

Mindennek megvan az oka.