Ha a törökök többsége egy erőskezű kormányzót akar, aki egymaga elvezeti az országot, akkor miért nem hozzák vissza a szultáni rendszert?

Pár eszembe jutott gondolat:

Ezek a diktatúrák nem azon alapszanak, hogy van egy önjelölt diktátor, aki erőszakkal, mesterséges diktatúrát tart fenn, hanem azon, hogy van egy népesség, ahol rendkívül alacsony az értelmiségi, gondolkodó, önálló (ne adj isten a szomszédjától eltérő) véleményalkotásra képes ember aránya. Törökország az hagyján, ott bőségesen léteznek gondolkodó emberek és eltérő gondolatok. Ott még fordulhat a jövő másképp is. De mehetünk keletebbre is, ahol nem. Nem szeretném most nevesíteni az egyes hurmátli, birindzsi és más fényességes prezidentö-ket, de ott már nem kell diktatúrát erőgépezettel fenntartani, az tényleg magától adódik, alulról épül. Amúgy meg abszolút normális, szabad világ van, békés, olyan, mintha nem lenne politika, az országokat valamiféle független települési tanács vezetné, aki tényleg azzal van elfoglalva, hogy mikor lesz leaszfaltozva az M10-es országút, és nem azzal, hogy politikai csatározásokat folytasson. (Az itteni jobboldalnak tetszik, hogy arrafele nincsenek libsik... ja, és hozzáteszem: jobboldaliak se. Az a fajta '56 óta húzódó bosszú- és gyűlöletmentalitás, amin az itteni jobboldal alapszik, szintúgy ismeretlen fogalom, meg minden, amivel az ő lelkiviláguk tele van.) Ott nem azért nem fogod hallani a véleményeket, ellenvéleményeket, mert pl. betiltották a youtube-t, a VK-t vagy az OK-t. Nem tiltották be. Csinálsz, amit akarsz. Csak egyszerűen nem létezik perpillanat az az embertípus, aki élni is tudna ilyenekkel. Ott nincs olyan, hogy a gyerek elé ül a youtube-kamerának, aztán elmondja a saját monológját. (Most már van egy pár. De tízezerszer kevesebb, mint egy putyini vagy erdoghani országban.) Egy névtelen Like-ot nyomni nem tudnának még egy természetfilmre se, ha a szomszéd nem mondja, hogy most azt kell csinálni. Tegyük fel, nincs diktátor, néha előfordul. Elkezdenek az emberek hirtelen véleményeket alkotni? Nem, ugyanúgy nem történik semmi. Ahhoz vélemény is kéne. Nem a diktátor határozza meg, mit merhet egy népesség, hanem a népesség határozza meg, hogy meddig mehet el rajta egy diktátor, vagyis milyen rendszer fog kialakulni felette. Itt van pl. Magyarország. Van értelmiségi rétege, kifejezetten erőszakos, akaratos, és civakodó réteg, azt hiszik, belőlük áll a világ. Vannak össz 1 millióan a 10-ből. Ez oszlik aztán az összes politikai nézetre. A többi 9 milliót meg oda teszik, ahova akarják, azoknak nézetük sincs. Határeset, hogy Magyarország képes-e egyáltalán demokráciára, mikor 10-ből 9 ember azt se érti mi az, nem hogy kezdeni benne valamit. Képzeljünk el akkor egy olyan országot, ahol még ez az egymillió sem létezik. Csak utasításra váró futószalag munkások. Akinek, ha elfelejtették megmondani, mit csináljon, ott marad abban a sarokban, ahol utoljára hagyták.

Visszatérve Törökországra, ott egyáltalán nem az a fő kérdés, hogy mennyire lesz diktatórikus (amerikáner szemmel) a vezetés. Ott az az lesz. Hívhatják azt köztársaságnak, Atatürk se volt ám demokratikusabb, mint egy Sztálin, vagy mint egy szultán. Erdoghan mért lenne az? Ott olyan világ van, hogy téged akkor is beírnak muzulmánnak, ha marslakót-t diktálsz be nekik. Van olyan vallás, amiről ők megállapították, hogy az nem felel meg vallásnak, mert nem úgy működik, mint az övöké, tehát olyan nincs... Hasonló módon kiiktatnak mindent, ami útban van.

Törökországban az eszme a kérdés! Erdoghan Allah embere, akár hívhatod szultánnak is, azt a világot építi vissza. A turanisták viszont Gök Tengri alá tartoznak, kikérik maguknak az arabok vallását, kultúráját. Az ő Törökországuk Szibéria csücskénél végződik. Egy nagyvárosi ifjú pedig már rég a nyugati ateista kultúrának a részese. Nem ám a vezetésstílussal van ezeknek a bajuk, hanem egymás színével-szagával is.

Szóval a töröknél elég fontos a köztársaság, mármint annó a világháború után nekik harcolniuk kellet azért, hogy sikerüljön bevezetniük a köztársaságot, ha jártál már Törökországban magad is megtapasztalhattad, hogy Kemal Atatürk képe mindenhol ott van, még sokszor a nappaliba is kirakják a képet, de ott van a sarki zöldségesnél, a pénzváltóban, a bankaban, a könyvtárban, és mindehol, a shultanátust egy elavult rendszernek tekintik, a törökök nagyrésze úgy gondolja, hogy ők pint ezért nem közel-keletiek mert maguknak harcolták ki a köztársaásgot, sőt ők voltak az elsők a muszlim országok között, sőt kevesen tudják, de Törökországban hamarabb volt a nőknek szavazati joguk mint például Svájcban vagy Finnországban, sőt a 20-as években már női politikusok is voltak Törökországban, ezek mi dollár dolgok amikre a török emberek nagyrésze nagyon büszke, azt tudni kell, hogy a török társadalomba van egy súlyos identitás válság ami arra alapszik, hogy nem igazán tudják eldönteni, hogy akkor ők most közel keletiek vagy európaiak (egy közel keleti országhoz képest Törökország tiszta Európa, Európához képest azonban közel kelet) na ennek okán ez egy nagyon bonyolult kérdés, az 50-es években volt wgy Erdoganhoz hasonló politikus Adnan Menderes ő gy szer szoba hozta a szultanátus visszahozását, katonai puccs lett a vége, szóval erdogan e soha nem is hozta szóba, mert a török társadalomban annyira erős a lojális a köztársásaghoz, hogy ilyet nem is lehet szóba hozni, a másik, pedig, hogy az Ottomán család nyugaton él, már majdnem száz éve, sok közük nincs is a törökseghez par hónapja az egyik leszármazott Isztambulban járt, megnézte a Dolmabahce palotát még annyit se tettek érte, hogy ingyen beengedjék, ugyan ügy sorban kellet állnia és fizetnie a bejutásért mint egy turistának. Meg mint modntam, a törököknél a köztársaság egy amolyan szent dolog, olyan amiről senki sem mondat semmit, ha Erdogan ezt szóba hozná azzal már tényleg bukna, mosztalgiázni persze szeret nagyon, palotájában Ottomán-kori viseletben őrzik őt a testőrei, ujabban minden általa létesített építményt ottoman szultánokról nevez el, mindig őket hozza fel példának és satöbbi, azonban Atatürk Törökországban ezt nem lehet felhozni.

Ja azt még fontos tudni, hogy az első világháború végen az akkori szultán miután a törökök vesztettek, el akarta fogadni a nyugatiak által előkészített békét aminek értelmében a törökök még Isztambult is elvesztették volna, a mai területeikenek olyan 30%-a maradt volna a kezükön, a szultán már épp elindult Párizsba mikor Atatürk egy addig nem is olyan nagyon ismert katonatiszt azt mondta, hogy ilyen nem lehet, összeszedte a szétesett hadsereget, és azzal nem is törődve, hogy a szultán már úton van, harcolni kezdett a megszállók ellen, na az többség épp ezért nem is szereti a szultáni családot az utolsó pár szultán például alkoholista volt, nem tudták irányítani az országot, nekik is köszönhető, hogy a birodalom szét omlott, így persze, hogy az nem opció, hogy őket visszahozzák.....