Pontosan milyen indoka volt a trianonnak és a több irányból érkező magyar gyalázásnak?

Olyan okai voltak, hogy szét kellett szabdalni a többnemzetiségű OMM-et és ilyen gyatrán jött össze okoséknak.

"Minden szomszédos ország utálja a magyarokat, gyakorlatilag kelet európa legyűlöltebb népe.

De miért?"

Mert gonosz, mongol majmok, akik idejöttek és evették a dicsőséges dákok és szlávok földjeit, akiket rabszolgaságba döntöttek!

Hogy nem így van? Hát, a románoknak sem szőrös a talpa...

Trianon egy vesztes háborút zárt le, így borítékolható volt egy olyan béke, amiben a Magyar Királyság területeket veszít. A nyugati hatalmakat zavarta, hogy van Közép- Kelet-Európában egységes állam - amit, ha hagyjanak egy föderáció lett volna. Maga az egész békerendszer arra lett kitalálva, hogy a központi hatalmakat tönkre tegyék. De ezzel igazából semmit nem értek el - Foch marsall is azt mondta, hogy ez csak fegyverszünet 20 évre, ami be is következett. Törökországgal is ugyan azt akarták volna tenni, mint velünk, - sőt, ha az emlékeim nem csalnak sokkal nagyobb területet veszítettek volna el - csak ők visszaverték az antant támadását. Az már más kérdés, hogy akkor az antant katonáinak se akartak már nagyon harcolni, főleg nem ellenséges földön.

A nemzetiségiek leginkább azzal érveltek, hogy a magyarok elnyomták őket. Ez természetesen nem teljesen igaz. Szabad sajtót alapíthattak és nekik ugyan annyiba került, mintha magyar csinálta volna meg ugyan azt. Az Országgyűlésben ott voltak a nemzetiségi pártok is.

Akárhogy nézzük a békediktátum az egyik legnagyobb tragédia a nemzet történetében. Nem érdemelte meg.

Pontosan nem volt egy indoka. Sok indoka volt. Egyesek megalapozottak, mások nem. Egyesek elfogadhatók, mások elfogadhatatlanok. De Trianon egy békeszerződés volt, mégpedig az első ilyen nagyszabású, a békeszerződések pedig ritkán igazságosak.

Az OMM egy kiegyensúlyozó szerepet töltött be korábban Európa hatalmai között (nem feltétlenül jót és jól, de nem volt más). Az OMM rendkívül heterogén volt, nemcsak a szerencsétlen magyar etnikai politika miatt voltak belső gyűlölködések. Az OMM egy kényszerszövetség volt, amit az tartott egyben, hogy sem a Habsburgoknak, sem a magyar főuraknak nem volt érdekük a szétválás. Azért a technológia mégiscsak onnan meg még nyugatabbról jött (és a Habsburgok kellő érdekszövetségben álltak egész Európával).

Ehhez képest a világháború után alapvetően új helyzet lett, nemcsak a vereség, de az új, félelmetes erő, a kommunista Oroszország is új kérdéseket vetett fel. A nyugat számára nem volt biztonságos egy nagy egységes hatalom ütközőzónának, hiszen nem tudni, alkalomadtán hová áll. A nyugat számára a sok apró ütközőzóna volt ideális (oszd meg és uralkodj). És a magyar nemzetiségi politika megadta hozzá az érvet. Nem büntettek érte, hanem felhasználták. Ehhez jött a hirtelen öntudatosodó nemzetiségek lehetőségei. Szó nem volt holmi szláv egységről, meg román szövetségről, helyette volt szó egy vesztesről, ahol a szabad rablás bocsánatos bűn. A létrejövő új államalakulatok a (francia) nacionalista eszmékre alapozódtak, csak éppen hamisak voltak. Az ok nem az elfogultság, gyűlölt és hasonlók, hanem a gyakorlati kivitelezhetetlenség és az idő sürgetése. Kell Csehszlovákia! De próbáljon meg valaki nemzetiségi alapon határokat húzni. Kell Románia. De próbáljon meg valaki nemzetiségi alapon határokat húzni. Kell Jugoszlávia (már akkor tudták, puskaporos hordó, ők is utálják egymást). De próbáljon meg valaki nemzetiségi alapon határokat húzni. Akkor mi legyen? A győztes (vagy barát) benyújtja igényeit, a bíró (a szövetségesek) a "pártatlanság" látszatát mutatva mindenhonnan visszavettek kicsit, mondván, ne legyetek mohók. Azt mindenki tudta, tehát mohók voltak. Az első tervben még kisebbek lettünk volna, de az "igazságszerető" nyugat ez nem "tűrte".

Sokfelé lehet csűrni. De a lényeg mégis az: a félelmetes és ismeretlen képességű Szovjetunió és a győztes nyugat közé sok kis állam kell. Lehetőleg olyanok, akik marakodnak. Akkor nem fognak össze. Ez is ok az igazságtalannak tartott békére.

Magyar-gyalázás egyébként a háború után, később, a szocializmusban is (rejtetten) és ma is van. Ahogy nálunk idegengyűlölet és szomszédaink lenézése. Kis népek tehetetlenségen alapuló féltékenysége, amelyet mindig és mindenhol a hasznot húzó vezetők szítanak. Mert ha egy viszonylag elzárt szlovákmagyar, románmagyar, szerbmagyar, stb. falut megnézünk, ott valahogy jól megértik egymást, a marakodás nemzetiségek között nem több, mint egymás között. Mint általában az emberek között.