Az arabok 1948 után hogy hogy sosem voltam képesek győzni Izrael ellen?

A háborúhoz nem csak pénz és normális felszerelés kell hanem ész (szervezés) is.

A közkatonáik gyávák és képzetlenek, a tiszti állomány középvezetői unintelligensek és a felsővezetők pedig nem az alkalmasságuk vagy tehetségük, hanem társadalmi pozíciójuk miatt vannak magas katonai rangban, ezért meglehetősen primitíven szerveznek és irányítanak.

Elsősorban kulturális-társadalmi okai vannak. Egyrészt az arab oktatási rendszer még a leggazdagabb országokban is katasztrófálisan sz@r, legalábbis a matematika és a természettudományok területén.

Ezek ismerete nélkül rengeteg modern eszköz üzemeltetése és hatékony felhasználása csak nehezen vagy sehogysem valósítható meg.

Az iskolákban a pontos szövegekre emlékezésre (elsősorban Korán) helyezik a hangsúlyt, nem a megértésre, feladatmegoldásra, nem szoktak eltérni a hibás szabályoktól sem, és egyszerűen képtelenek improvizálni.

Továbbá, gyakran nagyon erősek a törzsi kötődések, nagy a megosztottság. Az ország vezetője gyakran úgy marad hatalmon, hogy kijátsza egymás ellen ezeket a csoportokat. Ennek következtében pedig jellemzően nem a nemzethez, hanem a törzsükhöz lojálisak. Ezért, egyrészt nehezebben meküdnek együtt, másrészt a tisztek gyakran származás alapján vannak kijelölve(általában abból a törzsből/etnikumból, amelyikből az ország vezetője is származik), az előléptetések is politikai/bizalmi alapon történnek. Emellett, a tiszteket és a közkatonákat teljesen máshogy kezelik, előbbieknek elég jó soruk van, utóbbiaknak pedig eléggé sz@r, kicsit főúr-alatt való viszony van köztük, azzal a különbséggel, hogy a tiszteket a közkatonák lenézik, de ez valamiért őket nem zavarja. Ennek következtében eléggé gyakorik, hogy nem teljesítik a parancsaikat. Ráadásul a tisztek sem bíznak egymásban, a vezetés is ellenzi a közöttük lévő együttműködést, mivel félnek egy esetleges puccstól, így különböző egységek nemigazán kommunikálnak egymással, nem tartanak közös gyakorlatokat sem.

Egy fontos kulturális hátrány, hogy nagyon nagy a presztizs és tekintély fontossága náluk, ennek pedig olyan hatásai vannak, hogy a nyugaton kiképzett technikusok, tisztek nem adják tovább a tudásukat másoknak, mert akkor más is képes lenne arra, amire ők, így veszítenének ezekből és kevésbé fontossá válnának, továbbá nagy szégyen a tévedéseket bevallani, ezért sok hibára nem derül fény, sőt, hogy saját magát fényezze sok tiszt egyszerűen hazudik, hogy erősebbnek higyjék a hozzá beosztott egységeket. Nem szabad eltérni a szabályoktól, a mindig meg kell várniuk a fejebbvaló döntését, a tábornokok a gyakorlatokon is inkább veszítenek csakhogy "kézivezérléssel" irányíthassák a csapataikat, minthogy átengedjék az irányítást az alsóbb szinteknek. Ráadásul, mivel kb bűn kilógni a sorból, ezért akkor is végrehajtják a hibás döntéseket, ha tisztában vannak vele, hogy rossz és inkább együtt buknak el, minthogy válalják a felelőséget és versenyt teremtesenek egymás között.

Szóval ezekért halmoznak vereséget vereségre Izraellel és bárki mással, még az iszlamista "forradalmon" átesett Iránnal szemben is.

Az arabokag bármely nyugati ország megverte volna. Itt a nyugat szerveződési szintbeli fejlettsége nyert a kelef primitivitása ellen, nem Izrael az arabok ellen.

A zsidóknak mem volt nehéz dolga, de tény, hogy nem nagyon hibáztak, kivétel a yom kippuri háború.

Az csúnyán elbaltazott háború volt.

Az egyik előző hivatkozott hogy az USA Izraelt az elejétőp támogatta: nem, sokáig pont azért nem támogatta, mert egyértelműnek tűnt, hogy az arabok előbb utóbb lemészárolják az összes zsidót, valószínűtlennek tűnt, hogy Izrael képes lesz megmaradni.

Szerencsére az arabok ostobábbak voltak, mint az elsőre tünt, és 10 évente rongyosra lettek verve az országaik ötösével-hatosával.

A hatnapos háború a legjobb példa. A világ zsidósága temette Izraelt, de Izrael is tudta, hogy sanszosan veszteni fog.

Az a háború egy öngerjesztő folyamat volt. Egyértelművé vált a zsidók számára, hogy az arabok szervezetlenebbek, mint hiszik, és hogy pármillió zsidó bőven elég, hogy bármit megtegyenek az arabokkal.

Konkrétan Kairóig meg sem állt az izraeli hadsereg. Az a háború egy jel volt, hogy Izraelnek nem kell megijedni. Az arabok pedig darabokra hullottak, a hatnapos háború egy magyon megalazó vereseg volt, a vegére már Izrael is a megalázásra ment, mert bedurrant.