Székelység tekinthető eredetét tekintve a magyartól különálló önálló nemzetnek?

A kulcsszó "eredetét tekintve". Nem tekinthető, hanem az. A korai magyarság pusztai nomád nép volt, ezért természetes, hogy nem egy csoportban éltek, hanem ott, ahol a puszta élelmet adott. A nagyon korai időkben többfelé is szakadtak, egyes csoportok eltűntek, mások beolvadtak, míg e két csoport végül ismét találkozott egymás mellett. A hosszú különélés okozott életmódbeli és nyelvhasználati eltéréseket, de alapvetően mindkettő - eredetét tekintve - magyar.

Az egy másik kérdés, hogy államberendezkedés szempontjából, azaz jogi hatályosság alapján mindig két különálló rész volt. Gondoljunk a 48-as követelésekre: perszonáluniót Erdéllyel! Nem "egy országot" mindössze egy vezető által összefogott, de két törvényű népet (akik mind egy nyelven beszélnek).

Az pedig egy harmadik kérdés, hogy sok egyszerű gondolkodású ember számára ez már túl bonyolult. Szerintük csak egy ország létezik ma is. Csak nem engedik ezt. Mit tegyünk, nekik már a kettő is bonyolult.

Nagyon bonyolult kérdést tettél fel. Összegezve:

1. Ma nem tekinthető külön nemzetnek, de ez nemzetfelfogás kérdése is. A reformkor óta érvényes modern magyar nemzetfelfogás szerint egyazon nemzet része.

2. A székelység a középkorban külön nemzet volt, de nem föltétlenül azért, mert különböző az eredete. A székelység külön "RENDI NEMZET" volt, eredetétől függetlenül. Ez a nemzetfelfogás még a felvilágosodás előtti, feudális korszakra volt jellemző, és egy ideig tovább élt a posztfeudális társadalmakban. A székelyek egyike volt a három erdélyi rendi nemzetnek (magyarok, szászok és székelyek), amelyek nem azonosak a mai nemzetiségi fogalmainkkal. A szászok rendi nemzetként léteztek, miközben más németek nem, és a jobbágy sorban élő szászok sem tartoztak ehhez a "rendi nemzethez". A székelyek nemzet voltát is a szabad, határvédő és hadviselő ("vérrel adózó") voltuk jelentette.

3. Hogy a székelyek eredete mennyiben különbözik a magyarokétól, az más kérdés (és nem ettől függ, hogy külön nemzet-e, hiszen vannak a magyar nemzetnek dokumentáltan nem magyar eredetű népcsoportjai, mint a kunok vagy a jászok, melyek ma már a magyar nemzet részei, asszimilációjuk során elvesztették önálló nemzeti identitásukat, rendi nemzeti identitásuk pedig vagy nem volt, vagy még a székelyeké előtt felszámolódott).

A székelyek eredete egyébként nagyon izgalmas és vitatott kérdés, sokféle elmélet létezik, de megfellebbezhetetlen bizonyíték egyikre sincs. Egyes elméletek szerint tőlünk eltérő származásúak (tartja magát a kissé romantikus hun eredetelmélet, a jóval tudományosabb türk, a ma már kevésbé erőltetett besenyő, a szintén elképzelhető bolgár-török és kabar-elmélet, de legalább ennyire logikus és jól dokumentált a magyar eredetelmélet is, mely szerint telepített népként éppen a sok évszázados rendi nemzetként való létezés és a tömbmagyarságtól való viszonylagos földrajzi távolság és elzártság kovácsolta egy néppé őket). Megfellebbezhetetlen bizonyíték egyelőre egyik verzióra sincs, egyelőre csak az biztos, hogy első írásos említésük 1116-ból való, ekkor már létező rendi nemzetként beszélnek róluk.

Kortárs világunkban a rendi nemzetfogalom maradéka is teljesen eltűnőben van, ehelyett alapvetően kétféle nemzetfelfogás létezik:

1. Politikai nemzet - ennek dominanciája elsősorban a franciás kultúrák sajátja. Ez az állam határaihoz köti a nemzet fogalmát, azaz francia az, aki Franciaország polgára (akkor is, ha nem ott született, az ősei nem franciák, ő maga nem francia anyanyelvű vagy kultúrájú stb.). Aki Franciaországon kívül él, az nem lehet francia, hanem legfennebb frankofon (franciául beszélő, a francia kultúrkörbe tartozó népcsoport).

2. A kultúrnemzet fogalma, mely szerint a nemzet határai nem az állam határaival esnek egybe, hanem a nyelvterület határaival. Széchenyit idézve: "Nyelvében él a nemzet", azaz a nemzethez való tartozás legfontosabb fokmérője az anyanyelv és a kultúra. Ez a nemzetfelfogás terjedt el a német nyelvterületen, de például Magyarországon is (ezért beszélünk határon túli magyarokról, nem pedig magyarofon népekről). Eszerint a székelyek a magyar nemzet részei, Trianon ellenére, sőt, még a csángók is a magyar nemzet részei, noha az általuk lakott terület sosem volt szerves és teljesen integrált része a magyar államnak.

A székelyek tehát a mai nemzetfelfogásunk szerint nem önálló nép, hanem a magyar nemzet részei. Ők maguk is ezt a nemzetfelfogást teszik magukévá, magyarnak is vallják magukat a népszámlálásokon (holott megosztó szándékkal Romániában közvetlenül székely nemzetiségűnek is vallhatja magát az ember, de ezzel a lehetőséggel nem élnek).

A francia nemzetfelfogás szerint ők "magyarofon" népcsoport lennének, de a román politikai nemzet részei (kivéve azon részük, akik már kettős állampolgárok, mert azok egyszerre mindkét politikai nemzet részei).

Jelenleg tehát nincs olyan érvényes nemzetfelfogás, amely szerint a székelyek önálló nemzet volnának.

Abban az esetben lehetne erről szó, ha esetleg külön államban, vagy valamilyen erős önrendelkezés mellett létrehoznák a saját Székely Tudományos Akadémiát, amely kidolgozná a székely nyelv sztenderdjét (sztenderdizálná a székely nyelvet, létrehozva a székely nyelvjárások fölött álló közös "székely irodalmi nyelvet", amelyet elkülönítene a magyartól). Ebben az esetben a székelyek nyelve egy külön nyelvvé emelkedne, amely olyan közeli rokonságban volna a magyarral, mint a horvát a szerbbel, a szlovák a cseh nyelvvel, kölcsönös érthetőségben, de külön nyelvi sztenderddel, és így külön nemzet jönne létre a szó németes-magyaros értelmében (kultúrnemzeti értelemben).

Külön politikai nemzetté pedig akkor válnának, ha saját államuk lenne - ezzel a szó franciás értelmében volnának külön nemzet (de a hagyományos magyar nemzetfelfogás szerint ezzel együtt sem volnának külön nemzetnek tekintendők, mint ahogy visszamenőleg nem tekintjük külön nemzetnek a török hódoltság alatt három részre szakadt Magyarország magyarjait sem, holott ők magukat sokszor külön rendi nemzetekként fogták fel).