Meghalt Fidel Castro. Kubába is oda az igazság?

Nem volt tökéletes ország, nyilván, nem voltak szabad választások és sajtószabadság sem. Ez tény.

Ugyanakkor Fulgencio Batista idején 40% körül mozgott az analfabétizmus a szigetországban, középkori betegségek tomboltak, nem volt közegészségügy, az emberek jelentős része kvázi rabszolgaként élt a cukornádültetvényeken (hitelből kellett megvenniük saját maguknak az aratóeszközöket és az aratási időszakon kívüli élelmiszerüket, aminek törlesztésére aztán elment a teljes aratás utána kapott fizetésük, ebből következően maradniuk kellett a következő évre is). Mára magasabb a születéskor várható életkor (79,07 év), mint Magyarországon vagy az USA-ban. A csecsemőhalandósági ráta (4,5 ezrelék) is alacsonyabb, mint Magyarországon, az USA-ban vagy Kanadában (!). Új-Zélanddal áll holtversenyben e téren az ország. Kubár az ENSZ a Világon elsőként hivatalosan is analfabétizmustól mentes területté nyilvánította. 2014-ben egy kubai tartományban (Cienfuegos-ban) volt a legalacsonyabb a csecsemőhalandósági ráta az egész Világon. A közbiztonság jó.

Ahogy Eisenhower nem avatkozott be Magyarország mellett '56-ban, mivel szovjet érdekszférába estünk, ugyanúgy a Szovjetunió sem mert nagyon kardot csörtetni Latin-Amerikában. Fidel Castrónak egyedül kellett megvívnia a kubai forradalmat, ami természetesen nem sikerülhetett volna 1000 emberrel, kellett hozzá a Nép hathatós támogatása, amely gyűlölte a korrupt, amerikabarát, nyomort hozó Batista-rendszert.

Jó kérdés az, hogy Castro nélkül hol tartana Kuba és szerintem hátrébb, mint ma. Az Egyesült Államok kiválóan tudja védeni a demokráciát és az emberi jogokat Dél-Koreában, Japánban, Izraelben, vagy épp tudta Nyugat-Németországban. A saját portáján éppen hogy ő az elnyomó. Ha megnézzük a kapitalista berendezkedésű Mexikót, az Egyesült Államok szövetségesét és a NAFTA tagját, ahol a közbiztonság a béka hátsója alatt van, rendőrök lőnek jeltelen tömegsírba ellenzéki egyetemistákat, akkor lehet, hogy én szívesebben élnék Kubában, mint ott.

Nagy hibát követünk el, ha európai mércével akarjuk megítélni őket. Szerintem 150 kilométerre Miamitól két út állt előttük: vagy az, amit Castro bejárt, vagy az, hogy mindenféle amerikabarát, CIA által támogatott puccsista tábornok gengszterek vezessék az országot, nyomorgó néppel, tökéletesen kiszolgáltatva az országot katonailag és gazdaságilag Washingtonnak. (Lásd Batista.)

A feltett kérdésre nem tudom az egzakt választ. Fidel Castro 2006-ban ideiglenesen, 2008-ban végleg átadta a hatalmat öccsének, Raúlnak, aki bejelentette, hogy nem kíván 2018-ban újra indulni az elnökségért. Raúl elkezdte normalizálni a kapcsolatokat az USA-val, ami biztató dolog, hiszen az 1962 óta fennálló embargó milliárd dolláros nagyságrendű veszteséget okozott a szigetországnak. Egyrészt persze nem tudhatjuk, hogy a Trump adminisztráció mit hoz majd ezen a téren, de sajnos a nyitással az a veszély is a levegőben lóg, hogy visszatérnek az amerikai vállalatok és a kizsákmányolás, amit az ötvenes években pont a Castro testvéreknek sikerült száműzniük.

Mindenesetre őszintén remélem, hogy az emberi szabadságjogok úgy tudnak majd fejlődni Kubában, hogy közben a forradalom vívmányai, az ingyenes világszínvonalú egészségügy, az ingyenes világszínvonalú oktatás és a Washingtontól független külpolitika nem szenved csorbát.

Nyugodj békében Fidel Castro!

# 7

Ezek nem érvek.

Castro évtizedeken át volt Kuba élén, és akkor azzal jössz, hogy "de hát azelőtt sokkal szarabb volt"? Mire alapozod azt, hogy ha lettek volna demokratikus választások, meg az embereknek alapvető jogaik, VAGY csak simán ott marad az előző elnyomó rezsim, akkor ez nem így lett volna? Basszus, közel 60 év alatt az lenne a csoda, ha nem változott volna semmi.

Igen, Castro eljátszotta akkor a nagy szabadságharcost, hogy ő maga is egy diktátor legyen. Remek. Máris az egekbe kell emelni. Volt egy kis gazdasági felemelkedése Kubának, és máris éljen Castro, a diktatúra, és a kommunizmus. Nem, nekem valahogy nem fér bele az a nézőpont, hogy "csak" egy kicsit nem volt demokratikus, meg hogy "csak" annyira nem voltak meg az emberi jogok, de hát milyen jó vezető volt.

#8 látom azért egy kis személyeskedés és lepontozás elengedhetetlen része a "vitának" az érveken túl.

Mire alapozom? Kuba 1898-ban lett független állam, amerikai védnökség alatt. (1902-ben hagyták el az országot az amerikai csapatok.) Beiktatták a szigetország alkotmányába a Platt-cikkelyt (milyen szép spanyolos hangzású név), amelynek értelmében az Egyesült Államok bármikor beavatkozhatott fegyveresen a kubai belügyekbe, ha az amerikaiak ezt jónak látták. Éltek is ezzel a jogkörrel, 1906 és 1909 között megszállás alá vonták a szigetet, amikor a kubaiak fellázadtak az élet-és munkakörülmények ellen...

1934-ben Roosevelt "jószomszédsági politikája" alatt törölték el a Platt-cikkelyt, viszont kaptak is a nyakukba egy tengeri blokádot és de facto továbbra is éltek vele. 36,5 százalékban amerikai tulajdonban álltak a kubai cukornádültetvények, de szinte az ültetvények 100%-a amerikai piacra termelt. A gyümölcstermesztés szinte teljesen amerikai kézben volt, méghozzá monopolisztikus helyzetben (United Fruit Company). Munkavállalói jogok, nyolc órás munkaidő, orvosi ellátás? Haha. Nyomorúságos viskókban laktak az ültetvényeken dolgozók, a gyerekeik már kicsi koruktól mentek velük dolgozni és mint a korábbiakban leírtam, kvázi adósrabszolgaságban éltek. Egy 40%-os analfabétizmus szerinted mit bizonyít? És az egekben járó csecsemőhalandóság? Az amerikaiaknak így nagyon jó árban volt a cukor, mivel centekért vitték ki Kubából és dollárokért adták el az államokban. Az egyéb természeti kincseket is jóformán teljes egészében néhány nagy amerikai cég birtokolta. (Például az olajszektorban az Exxon.)

Hova vezetett Fidel Castro első útja kubai miniszterelnökként? Washingtonba. Eisenhower elnök azonban nem fogadta, csak Richard Nixon (ekkor alelnök), a látogatás pedig megszakadt, amikor Fidel Castro több beleszólást követelt a kubai belügyekbe (!!) és gazdasági ügyekbe. Tehát nem egy szovjetbarát irányon gondolkodott eredendően, Hruscsov ezt követően ajánlotta fel, hogy megveszi a cukrot, aminek az importját leállították az amerikaiak. Hruscsov abba is belement, hogy elfogadja Fidel feltételeit, innentől kezdve lett az ültetvények népének rendes fizetése, egészségügyi ellátása, rendezett munkajogi viszonya. Tudjuk, hogy Hruscsov nem ingyen tette, azt viszont kevesebben, hogy Fidel és Che Guevara nem akart szovjet rakétákat az országba. Ma már nyilvános titkosszolgálati dokumentumok alapján tudjuk, hogy Kuba arra játszott, hogy kiszivárogtatja a rakéták telepítésének tervét az USA-nak és ezáltal kizsarol magának egy független pozíciót, ahol mindkét nagyhatalomtól elegendő távolságot tarthat. (Mint Európában Jugoszlávia.) Nem jött be, mivel a szovjetek elkezdték Castro értesítése nélkül (!) telepíteni a rakétákat. Innen egyenes út vezetett ahhoz, hogy vagy beállnak a szovjetek mellé, vagy Moszkva elengedi a kezüket és jöhetnek vissza az amerikaiak.

(Forrás: Anderla Ádám – Kuba története, Gabo Kiadó, 2004)

"Mire alapozod azt, hogy ha lettek volna demokratikus választások, meg az embereknek alapvető jogaik, VAGY csak simán ott marad az előző elnyomó rezsim, akkor ez nem így lett volna?"

Battistában egy csepp emberi érzés nem volt, bűnbarlanggá változtatta Kubát. Vidéken az a fajta nyomor volt, amit leírtam, a városokban pedig szerencsejáték, prostitúció és kokain, az amerikaiknak persze, kubai kiszolgálószemélyzettel. Az amerikai olasz maffia kedvelt nyaralóhelye lett Kuba, maga Battista egy köbméter (!) százdollárossal lépett meg a szigetről, először Dominikára, majd Portugáliába végül Spanyolországban halt meg. Trujillo, Salazar és Franco fogták ennek a csodás embernek a pártját. Battista SEMMILYEN intézkedést nem hozott a kubaiak érdekében.

Demokratikus választások. Miamitól 150 kilométerre? Amikor Salvador Allende egy mérsékelten baloldali programmal, demokratikusan megválasztva Chile elnöke lett, akkor Henry Kissinger amerikai külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy: "Ezek a kérdések túl komolyak, hogy a chileiek önállóan döntsenek róluk." (Fincsi kis demokrácia :-) ) Allende életét vesztette egy CIA által szervezett puccsban, majd jött Augusto Pinochet és ezreket gyilkolt meg és vetett börtönbe. Mind gazdaságilag, mind katonailag kiszolgálta az USA-t. Jacobo Arbenz Guzmán demokratikusan választott, mérsékelten baloldali kormányát 1954-ben a CIA puccsal döntötte meg. Polgárháborúk és tömeggyilkosságok követték egymást, a mai napig egy életveszélyes és élhetetlen ország. Kubában kétféle demokratikus választást tudnék elképzelni Castro nélkül, egy alternatív múltban. Vagy megválasztanak valami korrupt hájas disznót, aki kiszolgálja az amerikaiakat, vagy valami szimpatikus fickót, akit eltakarít záros határidőn belül a CIA.

"Basszus, közel 60 év alatt az lenne a csoda, ha nem változott volna semmi."

De a mértéke nem mindegy. 40%-os analfabétizmusból közel 100%-os írni-olvasni tudást csinálni. A malária, kolera és pestis(!)fertőzött országból Magyarországnál alacsonyabb csecsemőhalandósági rátát... 2007-ben a kubai Education Index alapján a finnel volt összemérhető az oktatási rendszere (0,876, 5. hely a világon). Nem sok ilyen ország van a világon. És ha hozzávesszük azt, hogy az amerikabarát diktatúrák mit tudnak felmutatni, az csak tovább árnyalja a képet.

"Basszus, közel 60 év alatt az lenne a csoda, ha nem változott volna semmi."

A Kongói Demokratikus Köztársaság még időben is egy hasonló távot járt be. 1960-ban belga és amerikai segítséggel eltávolították a hatalomból és meggyilkolták Patrice Lumumbát, az ország első szabad választásokon választott miniszterelnökét, aki jelentős szociális reformokat akart véghezvinni. Helyette jött Mobutu és a KDK 1984-re a világ második legszegényebb országa lett, a Lumumba idején meglévő közúthálózat 20%-a maradt járható, a magánvagyona pedig több volt, mint az országa teljes éves GDP-je. (4-5 milliárd dollárra becsülik.) Időnként kibérelte az Air France-tól a Concorde-ot, hogy elmehessen bevásárolni Párizsba (!!). Mit szóltak ehhez a jenkik? Imádták. Hiteleket kapott a Nemzetközi Valutaalapotól és személyes baráti viszonyban állt Nixonnal, Reagennal és idősebb Bush-sal is.Az Egyesült Államok több ízben is katonailag sietett a segítségére. A Kongói Demokratikus Köztársaság pedig a mai napig egy élhetetlen AIDS-es, polgárháborús putri.

Mondom, európai mércével megítélni Kubát kolosszális tévedés.