Ti nem sajnáljátok Hillary Clintont?

Hű, látom már régi ez a kérdés de őszintén egy kicsit igen. Nem mintha az érzelmeim alapján ítélném meg a politikusokat, de Hillary olyan régóta van már jelen a világban, hogy elég erős negatív-pozitív érzelmeket vált ki az emberekből, pedig szerintem messze van mind a tökéletességtől, mind attól az ördögi sátántól, akinek a 90-es évek eleje óta próbálják sokan lefesteni. A politikájával kapcsolatban annyit, hogy egyes terveivel/programjával teljesen azonosulni tudtam, míg például az általa képviselt külpolitika tőlem nagyon messze áll. Így tehát nem gondolom magamat elfogultnak, se Hillary ellenesnek-ha a politikájáról kell megítélni. De ő tipikusan egy olyan személy, akiről mindenkinek van véleménye (kint élő ismerőseim mondták és rengeteg videót/dokumentumfilmet/cikket/kommenteket is olvastam róla és a jelenségéről) Politikai személyiségéről még annyit, hogy szerintem ő egyáltalán nem karizmatikus vagy érdekes -amivel az USAban választást lehet nyerni-viszont nagyon keményen dolgozik(még a republikánsok szerint is) és jól mennek neki a háttérben megkötött alkuk és kompromisszumok-ami lehet nem hangzik fancyn de a valóságban, főleg az USA-ban így lehet kormányozni. Szerintem az elnöksége se nagyon jó, se nagyon rossz nem lett volna egyébként-átlagosnak képzeltem el. First Ladyként történelmet írt, szenátornak igazán jó volt, külügyminiszterként meg nem-de ez csak az én véleményem. Az emberi része pedig, hát. Őszintén, én azt sajnálom ami vele történt és ahogy a nyilvánosság és politikai élet a végére kiölte Hillaryből azt, ami igazán szerethető volt benne. Nyilván a a pár korrupt ügyére meg hazugságára ez nem mentség de ez a legtöbb politikusokkal megtörténik. Amikor országos hírnévre tett szert, elképesztő frissességet hozott a közéletbe. Ugyan sokan támadták már akkor is (a republikánusok a konvenciójukon nem Bill Clintont szidták aki akkor a jelölt volt, hanem a feleségét :D) de valami teljesen újat teremtett First Ladyként (előtte ezek a nők Eleanor Roosevelten kívül főleg mosolyogtak a férjük mellett, ő meg komoly karrierrel rendelkezett) és sok millió ember, főleg nők/lányok példaképe lett. Már akkor is az egészségügyi reformért küzdött, amit jónak tartok (egyébként Obama kb ezt koppintotta le), ebből a gyerekeknek érte el a biztosítást, körbeutazta a világot. Azt nagyon tisztelem benne, hogy elképesztően kemény egy nő és akárhány megaláztatás éri, mindig büszkén megy tovább. Ezt is mutatja, hogy a Lewinsky botrány idején volt a legnépszerűbb-hát nem tudom mi hogy élnénk túl egy ekkora nyilvános megaláztatást ahol konkrétan részletesen tudta a világ hogy mi zajlott le a férje meg a gyakornok között. Aztán a népszerűsége stagnált new yorki szenátorként-egy abszolút centrista irányvonalat képviselt. Aztán amikor 2008ban akarta a jelöltséget, természetesen megint népszerűtlen volt-bár szerintem ekkor még érthetetlenül mert sok botránya és külügyi tevékenysége ezt nem árnyékolta be-amikor meg elfogadta Obama felkérését akkor népszerű. Az egy kicsit szexista, hogyha csak úgy van egy pozícióban az embereknek semmi baja vele, ha meg többet akar akkor már mindjárt mindenki utálja. Igazán akkor utálták meg sokan amikor minden is kiderült róla a 16os kampányban na ekkor már értettem a sok fanyalgót. Összességében de, éreztem iránta egy nagy adag sajnálatot amiért ennyi mindent főleg megaláztatásokat el kellett viselnie ország-világ előtt és 2016ban azt gondoltam, hogy végre revansot vehet mindenkin és eljut a Fehér Házba-a saját jogán és nem csak Bill Clinton feleségeként van óriási befolyása (őket co-presidentnek hívták már akkor is és beismerték hogy mindkettejük karrierje alatt az összes döntésüket megbeszélték),és mert rendkívül tapasztalt a politika terén. Főleg-minden hibája ellenére-azt sajnálom, hogy az egykori sikeres nő ikonból egy kevésbé szeretett kiégett politikus lett, rengeteg megalkuvással az életében- akit az újbalos demokrata szavazók sem szívlelnek-az más kérdés hogy az ő politikájuk teljesen mértékben megvalósíthatatlan a mai amerikai keretek között és csak arra jók, hogy értelmetlen kultúrharcokat szítsanak a társadalom között. De egy valamiért örökre hálás leszek neki: Világszerte rengeteg lányt inspirált hogy küzdjenek az álmaikért-már akkor is, amikor ez nem volt trendi. Manapság persze mindenki ezt teszi, de ő megelőzte a korát és az USAban nem nagyon volt más nő a politikában sokáig olyan pozíciókban, mint ő és nem szólalt fel olyan ügyekért a 90es években például mint ő. Szerintem aki utálja is, tisztel benne bizonyos dolgokat. Összességében csak amiatt sajnálom, mert a története bukással végződött és nem tudta megvalósítani azt, amiben sokan-még az ellenségei is azt hitték, hogy az első lehet-annak ellenére hogy a történetével a háta mögött ő lett volna erre a legkézenfekvőbb.