Külföldön teljesen másként tanulják ugyanazon eseményeket, mint nálunk?

Ferenc Ferdinándot megölte a barom. Ez volt az ok.

Az logikátlan, hogy ok ne lett volna, miközben megölte az amúgy idióta trónörököst egy szerb állat.

Alapvetően az amerikaiak hülyék történelemből.

Ez egy vitathatatlan tény. Az átlag amerikaiak még a saját történelmüket sem ismerik, nem hogy másokét.

Mondta ezt egy amerikai egyetemi tanárom aki kultúrát és történelmet tanított. Ő mondta, hogy az átlag amerikainak fogalma sincs a történelemről.

Az NG-ben se mondtak semmit, ami ne lett volna igaz, csak nyilván egy bulváros töriműsor és erősen leegyszerűsítették a történteket.

Amúgy persze, természetesen minden országban kicsit más szempontból vizsgálják a történelmet, de attól a tények még tények maradnak, a vitás pontokat viszont lehet hogy máshogy tanítják.

Csakhogy a legkézenfekvőbb példát mondjam, mi tanulunk Magyarország történelméről, míg egy világtörténelmi összefoglalóban kevés időt szánnának ránk, mert többnyire kimaradtunk a fontos események alakításából.

1. A történelmi eseményeket minden hatalom bizonyos mértékig kisajátítja saját érdekei szerint. Hogy mennyire, az a hatalom minőségét jelzi.

2. A hatalom sohasem a teljes történelmet, hanem csak a számára fontosat igyekszik a saját érdeki szerint fogalmazni. Ebből következik, hogy kicsit minden más a különböző hatalmaknál.

3. Amit mi tanultunk, és amit a NG mond,abban nincs alapvető eltérés, csak (a fentiek szerinti) kis hangsúlybeli eltolódás. Mindkettő azt mondja, hogy történt egy terrortámadás, ami elegendő oknak bizonyult egy háború kirobbantására.

4. Fontos tudni, hogy háborúk kirobbantásának szóbeli indoklásához mindig konkrét és világos indok kell, ahol nem a fontosság a döntő. A valódi ok pedig nem jelenik meg a híradásokban, azt történelmi (gazdasági) tanulmányokból ismerhetjük meg. Itt konkrétan először az OMM nagyhatalmi érdekei (hódítás), ezt kihasználva pedig a többiek nagyhatalmi érdekei. Konkrétan elsősorban Németországé, amely lényegében kimaradt a nagy világfelosztásból. Az oroszok a szlávság érdekeit védték mindig, a múltban és ma is. Mert ott könnyebb megvalósítani a befolyás növelését.

Tehetnél keresőszavakat a kérdésed mellé!:D

Három hete a fejemben van, hogy írok, de semmilyen módon nem bírtam megtalálni tegnapig.

Nem tudom, hogy melyik műsorra gondolsz. Ez a 37 nap - Út a háborúig? Vagy a színezett Apokalipszis - Az első világháború? Ezt nem nézem, de az előbbi számomra is éreztetett ilyen elfogultságot abban a néhány részben, amit láttam.

A kimért, egyenes angol államférfi, aki minden törekvésében atyaian akarja rendezni a viszálykodó felek ügyeit a béke őreként, vele kontrasztban a még megjelenésében is irritáló osztrák-magyar diplomata, és a háborút saját körét is túlüvöltően követelő német tábornok.

A pusztán a telefonos beszélgetés kavartsága miatt nem megkapott brit szóbeli közlés.

A német tábornoknak a saját császárát szembe gyalázó jelenete pedig olyan, ami teljesen kiveszi a valóság talaját. Ilyen után egy tábornok nem maradhatott volna tábornok, de valószínűleg élő ember sem.

Az egész a kontrasztok élesítését szolgálja. Pedig egy háború reális felfogással sosem értékelhető "jó" és "rossz" harcának, csak különböző érdekek megjelenésének.

A II. világháborúnál volt először, hogy a vesztes fél esetén az erkölcsi felülemelkedést is képbe hozták, hogy a jó győzelme a rossz felett. A korábbi háborúkban is gyalázták az alul maradt feleket, de hadi teljesítményüket ostorozva, és sajátjukat kiemelve.

A második világháborúban jött elő az a tónus, hogy a másik felet _morálisan_ is meggyilkolják. Demokráciákban mást nem fogad be a társadalom már.

Pedig ott, ahol a vesztesek között egy hatmilliós emberölést kivitelező, míg a győztes résztvevők soraiban egy húszmilliós emberáldozatot szisztematikusan elérő államalakulat volt, a jó és a rossz ilyen elválasztása képtelenség.

Most ezt már, úgy látszik, néhol visszavetítik más konfliktusokra is.

Egy kanadai születésű magyar barátom mesélt róla, hogy egy egyetemi(?) előadáson egy nő felszólalt talán egy ünnepség alkalmából, hogy a világon a legtöbbet a demokráciáért Kanada harcolt az országok közül. Ott voltak az első és a második világháborúban. És hogy Észak-Franciaországban a tervezett partraszállás előtt a kanadai katonákat, mint "nem olyan fontosakat" használták ki Dieppe védett kikötőjének próbaszerű megtámadásában.

És hogy Kanada a jelenben is harcol a demokráciáért az afganisztáni, iraki missziókban.

Ez ugyanannak az átideologizáltságnak megjelenése, mint amit a brit készítésű soroztban is tapasztalhattál.