Romániában mi alapján döntötték el, hogy melyik vármegye szűnik meg és melyik marad meg Erdélyben? Miért nem hagyták meg a Küküllő megyéket?

Fogaras vármegyét szerintem azért szüntették meg, mert csak Brassó városában 2-szer többen éltek, mint egész Fogaras megyében. Fogaras város konkrétan 10-szer kisebb Brassónál. A szomszédos Nagyszeben megyeszékhely meg még Brassónál is 2-szer nagyobb. Így a Brassó és Szeben megyék között fekvő Fogaras megye emiatt feleslegessé vált, ezért osztották fel a két szomszédos megye között.

A Küküllő megyékről nem tudok nyilatkozni, de ez engem is érdekel.

De Magyarországon is volt ilyen. Csanád megye 90%-a Magyarországon maradt, mégis felosztották Csongrád meg Békés megye között, mert túl kicsi és jelentéktelen volt, csak a közigazgatást és a papírmunkát bonyolította volna.

Kimaradt azért pár lépés az általad leírtakból. Történelmileg így alakult a folyamat:

1. Trianon után a Román Királyság átvette Erdélyt, és a vármegyéket átkeresztelték megyékké. Egy (rövid) ideig nem változtattak a határaikon, csak megyének nevezték. Így nézett ki: [link]

2. Az 1923-ban kelt új alkotmány hatására 1925-ben átrajzolták a megyék határait, főleg Erdélyben, elsősorban etnikai szempontok figyelembevételével, úgy, hogy a határmenti megyék román többségét növelni tudják, és román többségűvé váljon Maros megye is (igaz, itt a többség relatív és hajszálnyi lett, még a megyehatár átrajzolása után is, anyanyelvi szempontból pedig egyelőre a magyar ajkúak maradtak 46%-os relatív többségben). Három magyar megye maradt csak: Udvarhely, Háromszék, Csík. A két Küküllő megyét nem bántották, mert ekkorra már spontán demográfiai változások által is sikerült a románoknak (relatív) többségbe kerülni a szászokhoz képest, az egyetlen korábban szász többségű megyében, Nagy-Küküllőben is. Ez az állapot így nézett ki: [link]

3. A viágháború után Erdélyben visszaállították a királyi megyéket, 1950-ig (lásd: a fenti linket, de Besszarábia nélkül).

4. 1950-ben nekifutottak a sztálini modell alkalmazásának, de megpróbálták átvágni Sztálin bátyót, és úgy csinálták meg, hogy a kisebbségek által lakott területek autonómiája helyett, vegyes régiók legyenek, tudatosan kettévágva a Székelyföldet, és elsöprő román többségű régiókba beolvasztva az északi és déli területeket. Ez az állapot 1952-ig állt fenn, és így nézett ki: [link]

5. 1952-ben Sztálin atyuska szelíden megdorgálta Romániát, mert amit sztálini modellként létrehozott, nem felel meg a sztálini modellnek. Sztálin maga is grúz, kisebbségi volt, ezért elvárta, hogy szovjet mintára a magyarok is kapjanak egy autonóm terüetet Romániában. Közismerten bársonyos modorában felkérte hát a román kommunista vezetőket, szíveskedjenek kissé korrigálni a hibát, mert különben a nemlétező isten tudja, mi baj érheti őket. Még az sem puhította meg a nagy vezér szívét, hogy épp az ő nevével próbálták elkendőzni az etnikai diszkriminációt, Sztálin Régiónak keresztelve a déli székelység és szászság beolvasztására, elnyomására kitalált régiót.

A román kommunista vezetők, ha már ilyen szépen kérte őket Sztálin, végülis átalakították a régiórendszert, létrehozva benne a Magyar Autonóm Tartományt. 1956-ig ez így nézett ki: [link]

6. 1956-ban azok a csúnya magyarok eléggé kiviselték magukat ahhoz a forradalmukkal Pesten, hogy a román kommunista vezetők úgy érezzék, Sztálin atyuska utódja, Hruscsov papa ebben a történelmi pillanatban talán elnézné nekik, ha mégis visszakorrigálnák egy kicsit, etnikai alapon, a magyarság kárára a régiókat, úgy, hogy 77,3%-ról mondjuk 62,2%-ra essen a magyarság aránya a legmagyarabb régióban is. Megszüntetni azért nem merték, és zavarni sem akarták a nagy vezért azzal, hogy megbeszélik vele a dolgot, hanem úgy suba alatt gondolták. Sikerült: a Magyar Autonóm Tartományból kivettek és a Sztálin tartományhoz csaptak egy jó nagy, elsöprő magyar többségű területet (kb. a mai Kovászna megye területét), a megbaradt csonkhoz pedig román területeket illesztettek, és elnevezték Maros-Magyar Autonóm Tartománynak. Ez az apró változtatás így nézett ki: [link]

7. 1960-ban úgy gondolták, épp elég idő eltelt már Sztálin atyus halála óta, s hallgatva az új idők új szavára, átkeresztelték a Sztálint Régiót Brassó Régióra, egyúttal még módosítgattak egy sort a régióhatárokon is, további román területeket tapasztva a Maros-Magyar Autonóm Tartományhoz, úgy, hogy a magyarság egyre enyhébb többségben, de azért még többségben legyen. Ez így is maradt 1968-ig, ebben a formában: [link]

8. 1968-ban, az egy évvel korábban hatalomra került Ceausescu elvégezte a megyésítést, szétrobbantotta a tartományokat (régiókat), köztük, természetesen a magyar autonómiát is, miközben az internacionalizmus eszméje helyett a nacionalizmust állította saját, erősen ázsiai ihletésű kommunista programja középpontjába.

Ez a megyésítés a régiók keretében még egyben maradt történelmi régiókat is szétverte (szándékosan), etnikai alapokon húzta meg a megyehatárokat, háromba vágva a Székelyföldet, kettőbe a szászok lakta Királyföldet, ketté vágva a Kalotaszeget (Szilágy és Kolozs megye között), ketté vágva a történelmi Aranyos széket (Kolozs és Fehér megye között), szétszaggatva a történelmi Szilágyságot (Szilágy, Szatmár és Máramaros megye közt osztva szét), a történelmi Szatmárt (egy részét Máramaros megyéhez csatolva), úgy, hogy mindenütt csökkenjen a magyarság aránya, kivéve azon a területen, amivel már nincs mit kezdeni, ezt két megyére osztva karanténba zárni (Hargita, Kovászna), miközben a harmadik, "menthető" megyét egyértelműen román többségűvé tette, hozzácsapva román és szász területeket, kisebbségbe szorítva a székely és mezőségi magyarságot.

EZ A MAI ÁLLAPOT IS, melyen a kommunizmus bukása után semmit sem változtattak. És így néz ki: [link]

Ez volt a teljes folyamat. Igyekeztem a történelmi okokat, mozgatórugókat is kiemelni. Remélem, kielégítő a válasz. :-)

Egyrészt Ceausescut nem érdekelték a történelmi hagyományok (nem is nagyon volt tisztában velük), másrészt "a múltat végképp eltörölni" gondolat jegyében, amiről tudtak, azt semmissé akarták tenni. Történelem helyett is dáko-római mitológiát oktattak.

Másrészt nagyobb megyéket akartak, amelyek megyeközpontjai fejlettebb, és lehetőleg román többségű városok kellett legyenek.

Közrejátszott az is, hogy mennyire volt jelentős az adott megye központja.

Vegyük példának az egykori Szolnok-Doboka vármegyét, a mai demográfiai adatokkal. Ezt a megyét 4 mai megye között osztották fel: Szilágy, Máramaros, Beszterce-Naszód és Kolozs megye között. Mai demográfiai adatokkal nézve:

Zilah: 56 ezer fő

Kolozsvár: 303 ezer fő

Beszterce: 67 ezer fő

Nagybánya: 122 ezer fő

Ezekhez képest Szolnok-Doboka vármegye egykori központja, Dés, egy jelentéktelen, 30 ezres kisváros.

Ugyanez volt a Küküllő vármegyékkel is. Kis-Küküllő székhelye, Dicsőszentmárton egy 20 ezres pici város. Nagy-Küküllő egykori központja, Segesvár sem jelentősebb, mindössze 5 ezer fővel nagyobb a lakossága, mint Dicsőszentmártonnak.

Amondó vagyok, hogy ha megmaradt volna Nagy-Magyarország, akkor sem léteznének már ezek a megyék. Túl kicsik és jelentéktelenek voltak. Vagy ha léteznének is, akkor is egy bizonyos régión belül, max akkor nem a megyéknek lenne nagyobb szerepe, hanem a régióknak.

Kis-Magyarországon sem hagytak meg minden megyét. Zemplén megye Magyarországon maradt része kb akkor volt, mint ma Komárom-Esztergom megye, mégsem hagyták meg önálló megyeként. Ugyanúgy Hajdú vármegyét egyesítették a Bihar megye Magyarországon maradt részével, és ezáltal megszűnt végleg az önálló Hajdú vármegye.