A Ceausescu házaspár miért vezetett be Romániában ilyen abszolút lehetetlen dolgokat? Ennyire nem értettek a "munkájukhoz"?

Ceaușescu nagy paradigmaváltását éppen Észak-Korea és a maoista Kína ihlette. Mindig is az ázsiai típusú kommunizmus vonzotta, és ázsiai látogatásai után még erősebben kezdte gyakorlatba is ültetni.

Az nem igaz, hogy Kimék nem önellátó rendszert csinálnak, hiszen pont ez a dzsucse eszme „másoktól való függés megtagadása és az egyén erejének használata az ember saját erejébe vetett hitével és az önellátás forradalmi szellemének kimutatása” (Kim Ir Szen).

Az észak-koreaiak ezt már az ötvenes évektől kezdődően elkezdték nyomatni elméletben, aztán gyakorlatban is. Kimék sok elemet átvettek a marxizmusból, de alapjaiban nem marxista államot építettek, hanem egy nacionalista kommunizmust.

A dzsucse szerint a marxizmus is tartalmaz ugyan pozitív dolgokat, forradalmi elemeket, de összességében alsóbbrendű ideológia, mint a dzsucse, és csak a dzsucse az igazi és helyes út (a mai Észak-Koreában könnyen bele is lehet halni abba, ha az ember marxista tanokat hirdet a dzsucse-ideológia helyett).

A dzsucse szerint a történelem fő mozgatóerői a modern korban immár nem az osztályok, hanem a nemzetek, ergó nem az osztályharcra, hanem a nemzetek közötti harcra kell összpontosítani az erőt és figyelmet.

Ceaușescu, aki eleve zsigeri idegen- és kisebbséggyűlölő volt (a szíve legmélyén nem kommunista, pláne nem marxista volt, hanem egy igazi, vérbeli fasiszta), első találkozásra beleszeretett a dzsucse-eszmébe, és elhatározta, hogy lekoppintja. Végül sikerült már-már túlszárnyalnia is...

Valóban, ő is, mint ázsiai példaképei, szembe fordult a szovjet modellel, az internacionalizmus elvét pedig behelyettesítette a nacionalizmus elvével. Egy, az észak-koreaihoz hasonló, sajátosan nemzeti, fasisztoid és önellátó kommunizmust épített ki, fokról fokra.

Első lépése az volt, hogy felszámolta a sztálini nyomásra létrejött régiókat, eltörölve a magyar autonómiát, és megyéket hozott létre (etnikai szempontok szerint meghúzva azok körvonalait). Hatalmas templomrombolásba fogott (aminek már a rendszerváltásig is számos templom esett áldozatul), és meghirdette a falurombolási programot.

A termelékenység fokozását szolgálta volna utóbbi is, mert úgy gondolta, hogy ha a falvakat mind elpusztítja, akkor a lakói elférnek egy-két tömbházban, és így több százezer hektár termőföldet nyer az ország (az addig beépített területek felszabadításával). Ha csak két évvel tovább él, ma már Torockó, és más világörökségi listára jelölt falvak sem léteznének, ahogy a világörökségi státuszú székely és szász erődtemplomok sem...

A Ceaușescu-féle sajátos, dzsucse-típusú nacionalista kommunizmust gyakran ceaușizmusnak is szokták nevezni, hogy megkülönböztessék a szovjet típusú kommunizmustól és a marxizmustól. Ennek saját ideológiája, elméleti rendszere kezdett már kiépülni, a dzsúcse mintájára, tehát valóban egy, a kommunizmusból származtatott, de attól egyre inkább különböző irányzat volt. Míg pl. kádárizmus valójában nem létezik (ezt csak úgy a magyarok mondogatják, de valójában nem volt ilyen külön ideológia), addig bizony ceaușizmus nagyonis volt.

A Ceaușescu-vezette romániában egyébként ugyanúgy bele lehetett halni a marxizmusba, sztálinizmusba, leninizmusba, mint a mai Észak-Koreában. Aki a rendszeren, akár belső körből számonkérte a marxista ideológia alapelveitől való eltávolodást, azt úgy nevezték, hogy utópista, utópikus szocialista, vagy szocialista idealista - és ezek szitokszavak voltak, amikért kemény börtön járt.

A durva terror miatt senki sem mert szembeszállni Ceaușescuval, tehát ő egyre inkább el is szakadt a valóságtól. Nem lehetett azt mondani neki, hogy tévedett, vagy valamit másként kellene csinálni, inkább eljátszották neki, hogy minden rendben. Például ha az autója elhaladt egy gyümölcsös mellett, az úttörőket, iskolásokat és az egész kollektívet kivezényelték, hogy a hátulsó fákról takarítsák be az almát, és kössék fel egyenként az út menti fákra, hogy úgy tűnjön, azok öntudatos forradalmi almafa módjára csak úgy roskadoznak a termés alatt, a fantasztikus mezőgazdasági elképzelések eredményeként. Ez nem vicc, bár annak tűnik!

A nyolcvanas évekre már nem volt körülötte tanácsadó, aki őszinte tanácsot mert volna mondani neki, vagy aki bármiben is ki merte volna igazítani egy-egy elképzelését. Ezért aztán el is vesztette teljesen kapcsolatát a valósággal, az országban uralkodó valós viszonyokkal és közhangulattal.

A pártvezetésben csak ceaușiszták maradtak, akik egymást taposva nyalták a talpát.

Elkövetett viszont egy nagy hibát: óriási hatalmat adott a Securitatenak, mert rettegett a lázadástól és a merényletektől. Romániában a lakosság 10%-a besúgó volt (tehát valóban minden tizedik ember), a szeku pedig állam az államban, óriási hatalommal, elképesztően naprakész információkkal. Azt is tudták, melyik város, melyik negyedének melyik csücskében fingod el magad (már elnézést a hasonlatért).

A Securitate egyre inkább tudatára ébredt, hogy ő az egyetlen kapcsolat Ceaușescu és a valóság között, amit ők elmondanak neki, arról tud, amit nem mondanak el, arról nem tud. Ők viszont mindenről tudnak, és a lakosság tíz százaléka közvetlen beszervezettjük, kvázi alattvalójuk. Több mint két millió ember várja az utasításaikat.

Az is tény, hogy a Securitate maradt a régivágású kommunisták utolsó mentsvára is, csak ebben a szervezetben maradhattak talpon régi komcsik, sztálinisták, leninisták, marxisták, és Moszkvával szimpatizáló szovjetbarát internacionalisták.

Egyes állítások szerint az utolsó évekre maga a Securitate vált Ceaușescu legfőbb kommunista ellenzékévé, bár ez már talán túlzó állítás.

Annyi bizonyos, hogy a Securitate nem igazán nézte jó szemmel a dzsucse-eszme lekoppintását, az ázsiai modell alkalmazását. A falurombolás is sokaknál kiverte a biztosítékot (a szeku tele volt klasszikus munkás-paraszti származású régi komcsikkal, akik a kommunizmus kiteljesedését nem a klasszikus román falu képének szétrombolása árán képzelték megvalósíthatónak).

Ami leginkább betette az ajtót, hogy Ceaușescu gyakorlatilag kijelölte az örökösét is, fia személyében. Ez az elképzelés két vállra fektette a szovjet típusú kommunizmus híveit, és persze a klasszikus marxistákat is, nem beszélve a titokban demokráciáról álmodozó tömegekről.

A Szovjetunióban, bármekkora, hihetetlen személyi kultusz is övezett egy-egy vezetőt, arra sosem volt példa, hogy a saját fia kövesse a "trónon", méghozzá tisztán örökletes alapon. Ez sok volt a népnek, de sok volt a szekunak, a régivágású komcsiknak is. Aki addig úgy gondolta, hogy sebaj, majd Ceaușescu halála vagy visszavonulása után jön valaki jobb, aki enyhülést hozhat, vagy legalább egy kicsit visszavesz a tempóból, az ebben a pillanatban az utolsó reményét is elvesztette, és egy Észak-Korea típusú örökletes, arisztokratikus kommunizmus képét látta egyre inkább kirajzolódni.

Abban, hogy a Securitate mennyire volt benne a forradalom szervezésében, már nagyon megoszlanak a vélemények, és rengeteg a mendemonda, pletyka is.

Az viszont minimum valószínű, hogy pontosan tudták, hogy készül valami, és legalábbis elengedték Ceaușescu kezét. Tudatosan nem tájékoztatták kielégítő módon (bár állítólag kapott azért valami figyelmeztetést szerveződő huligánokról, arra az esetre, hogy tudjon mivel takarózni a Szeku, ha mégsem győz a forradalom - de nem a dolog súlyának megfelelő határozottsággal figyelmeztették rá, hogy nem kéne kimenni, beszédet tartani stb.).

Egyes elméletek szerint szervezték, generálták is az eseményeket, a legvadabb elképzelések szerint maga Tőkés is a Szeku intésére indult be, tudva, hogy zöld az út. Én személy szerint ezeket az összeesküvés-elméleteket túlzásnak tartom, de magam is azt hiszem, hogy a szeku azért tudatosan hagyta történni a dolgokat, engedte felszínre törni az indulatokat. Két millió beszervezett mellett teljesen lehetetlen, hogy nem volt róla fülesük, hogy nem tudtak volna felkészülni a dologra, és csírájában elfojtani, legalábbis Bukarestben (még ha Temesvár esetleg meg is lepte volna őket, Bukarestben már lehetett számítani rá, és kétszázezer besúgó mellett a szeku biztosan tudott is róla).

Tény, hogy a Szeku nem szállt be a dologba, Ceaușescut csak a hadsereg védte egy darabig, míg az is át nem állt a tüntetők oldalára. A forradalom napjaiban a Securitate nem igazán vitt be senkit, nem hallgattak ki tömegesen embereket, látszólag tudatosan engedték történni a dolgokat a maguk medrében. Alighanem azért, mert a Ceaușescu-féle dzsucse már nekik is sok volt, örökletes államelnökséggel, templomrombolással, falurombolással, abortusztilalommal, ételjegyrendszerrel, mindennel együtt.

És íme, mi ihlette úgy meg Ceaușescut (felvétel az egyik észak-koreai látogatásáról):

https://www.youtube.com/watch?v=qd3H9X-Yl2k

Sajnos még akad. De szerencsére inkább Magyarországon, mint Romániában. Most, hogy épp Orbán ihletődik ázsiai diktatúrákból és féldiktatúrákból, az elvakultabb hívei lassan már Ceausescut is kezdik rózsaszínben látni a gonosz Brüsszelhez képest. Pedig ha tudnák, miről, kiről beszélnek, sírnának... A kádári gulyáskommunizmus Disneyland volt Ceausescu diktatúrájához képest. Néha azt hiszem, a mai magyarországiak egy része épp ezért lelkesedik a diktatúrákért, a mindenféle "illiberális" és önellátó államokért - mert hozzánk képest nagyon-nagyon régen élt utoljára igazi, kemény, durva diktatúrában a magyar nép (az 56 óta egyre puhuló, lazuló kommunizmus után jött huszonhat évnyi demokrácia és jólét elhülyítette az embereket és kitörölte az emlékezetüket).

Ha létezne időutazás, semmi mással nem büntetném az ilyen embereket, minthogy visszaküldöm mindeniket oda, ahová vágyik. Sem pénz, sem börtön, sem halál, csak tessék visszmenni oda. Aki leír egy olyan mondatot, hogy "Ceausescu alatt jobb volt mint ma", zsupsz be vele az időgépbe, irány a hetvenes évek Romániája!". "Legyen neked a te hited szerint" - mondta Jézus. Bizony ez volna a legjobb megoldás: ahova vágyik, azonnal oda vele, kérdezés nélkül (még panasza sem lehet, hiszen ő maga mondta). Mindjárt elcsendesednénk a vágyakozó diktatúra-funok...

75%-os, én úgy tudom, hogy az 1980-as években (sőt inkább már az 1970-es évek végétől kezdve) egyszerűen lehetetlen volt már, hogy Ceausescuék ne tudjanak semmit sem az ország és a nép valós helyzetéről, szóval nem csak annyit tudtak, amennyit a Securitate elmondott nekik.

Kevés olyan szocialista államfő volt (ebbe beletartozott Kádár is), aki tényleg tudta is, hogy mit csinál. A legtöbb viszont egyáltalán nem értett se a politikához, se a gazdasághoz, ez pedig hatványozottan igaz volt Ceausescuékra is. Pont ezért vezettek be efféle őrült dolgokat, mert lövésük sem volt a valóságról és arról, hogy minek mi a következménye. Egyszerű nem voltak képesek a logikus gondolkodásra. Ők úgy gondolták, hogy ha bevezetik, hogy minden családnak kötelező az 5 gyerek, akkor semmi sem fog változni, csak a népesség fog növekedni.

A teljes logikátlanságot és a műveletlenséget, butaságot példázza az is, hogy Ceausescu büszke volt arra, hogy mennyire ért a mezőgazdasághoz, miközben az intézkedéseivel teljesen tönkre vágta Románia mezőgazdaságát, és emiatt (is) hatalmas éhínség volt.

Valamint nem fogta fel, hogy egy olyan országban mint Románia, ami majdnem Európa közepén van, körbevéve más országokkal, képtelenség észak-koreai szintű elszigetelődést csinálni, mert a lakosság is szavazhat lábbal, és a tengerpart kivételével bármelyik irányba lepattanhattak volna az országból, mert Csau birodalmánál még a Szovjetunió is élhetőbb hely volt. Észak-Korea mögött ráadásul ott állt a világviszonylatban is erős és hatalmas kommunista Kína, míg Románia mögött nem állt senki ténylegesen.

83%-os, nem értem, hol a lényegi ellentmondás a véleményedben (azt leszámítva, hogy szerinted a Ceausescu házaspár tisztában volt a rögvalósággal, miközben aranykalitkában, palotában élt, kizárólag szervezetten utazott és kizárólag előre megrendezett népünnepélyekkel, felvonulásokkal találkozott, előre előkészített terepen).

Én sem mondtam a két buggyantról, hogy okosak voltak, vagy átgondolt módon, tudatosan cselekedtek. Két végtelenül buta, alulművelt és alulképzett emberről beszélünk. DE: az tény, hogy volt céljuk, nem vaktában kísérletezgettek, hanem egy konkrét modellt szerettek volná átültetni, mégpedig a koreait. Azt, hogy ezt lehetetlen megcsinálni egy nem konfuciánus történelmi hátterű, szélsőségesen tisztelet- és tekintélyelvű társadalomban, a történelem bizonyította.

"Egyébként meddig hozta volna Románia, ha ezt a marhát nem sikerül megbuktatni?"

Nem sokáig. Ceausescu már eléggé öreg és szenilis volt. Ha le is mondott volna, vagy meghalt volna, akkor sem lett volna utódja, és a többi volt szocialista ország hatására amúgy is megbukott volna Romániában is a szocializmus. A "trónörököse", Nicu Ceausescu semmiképp sem lett volna alkalmas a pozíció betöltésére. Egyrészt ezt még a Securitate sem nézte már jó szemmel, hogy mint valami királynál, kvázi öröklődik az ország, a hatalom, másrészt Nicu borzasztóan erős alkoholista volt:

"Az 1989-es romániai forradalmat követően az állam pénzével való visszaéléssel, valamint egyéb bűncselekményekkel vádolták, letartóztatták és húsz évet kapott. 1992 novemberében májzsugora miatt kiengedték a börtönből, de négy évvel később Bécsben belehalt a betegségébe."

De ha tovább folytatódott volna a rémuralom, akkor is forradalom tört volna ki ellene, csak kicsit később. Nem kizárt, hogy a román forradalom mögött külföldi beavatkozás rejlik, mert Ceausescu-tól elhatárolódott már mindenki, nem csak Romániában, és nem akarták, hogy tovább sanyargassa a népet. Senkinek sem volt érdeke egy diktatórikus, embertelen Románia megmaradása Európában. Ez, hogy a fia lett volna az örököse, Európában is mindenhol kicsapta a biztosítékot, még a Szovjetunióban is.