Oroszország miért üzent hadat az Osztrák-Magyar Monarchiának, amikor az hadat üzent Szerbiának?

A haboru kirobantoja valojaban az antant, ugyanazt kapjak az oroszok most mint anno mi ...csakhogy most szarajevot ugy hivjak majdan....es az oroszok a hibasak...

Ertem en hogy Ukrajna orosz erdekszfera de amikor Nullandek beleoltek 5 miliardot hogy olyan kormany legyen amit a nep megerdemel egyertelmu a helyzet...

Ha az orosz jogosan lepne es helyrepofozna a helyzetet o volna a haboru kirobantoja ha nem lep akkor vilag rohogese...szoval szep kis dilemma pont mint 1914-ben...es tudjak a ruszkik mi var rajuk ha veszitenek...trianon...szoval Isgten nem ver bottal...

#1:

Egyeske, Első Világháború, teccik érteni? Ne próbálj mindenféle erőltetett párhuzamokat keresni, ha már nem bírtad megválaszolni a kérdést...

Amúgy meg Szerbia megtámadása csak egy remek ürügy volt a háború kiterjesztésére az ororszoknak, a fő konfliktus a német császár és az orosz cár között volt, nélkülük el lehetett volna simítani az egész konfliktust, a franciák és az angolok sem voltak túl lelkesek.

Masodik olvasd el meg egyszer...megvalaszoltam hogy a haboru kirobantoja az antant volt.

Ha a Monarchia nem lep akkor vilag rohogese lesz ha lep akkor meg az antant segit a szerbeknek...most ugyanez jatszodik le de most a monarchia oroszorszag...es az oroszok fizetikk a szamlat mondjuk a parizsi bekeert (amikor a masodik vilaghaborut lezaro bekenel a trianoni allapotokat vettek figyelembe pedig allitolag nem is ertettek vele egyet...szoval most ugyanolyan galadsaggal neznek szembe csakhogy ok vannak most a rosz oldalan annak a bizonyosnak....)

Az Antant szövetséget nem szabad egy mai NATo-hoz hasonlítani. Egyszerűen a három államnak elhanyagolható ellentéte volt egymással, főleg a központi hatalmakkal való kapcsolathoz képest. Így az Antant szerződés gyakorlatilag csak arra vontkozott, hogy a leendő első világháborúban (már közel 40 éve vilégos volt, hogy valami iylesmi egyszer bekövetkezik) egy oldalon harsolnak majd. De ez nem azt jelenti, hogy az Oroszoknak Szerbia ne lett ovlan ugyna oylan fontos szövetségese.

Az ideiólógián kívül stratégiai szempontból is létszükséglet volt a balkán az Oroszoknak, ugyanis a Skagerrak egyérteélműen német befolyás alatt volt, így az egyetlen világtengerekehez való összeköttetést a Dardanellák, illetve a Boszporusz jelentette. Ehhez pedig szükségük volt valamelyien befolyásra a környéken, amit se a törököknél, sem az OMM-nál nem érhettek el. Így maradt szerbia és a szláv kapcsolatok.

'megvalaszoltam hogy a haboru kirobantoja az antant volt.'

Nem egészen, a kirobbanásban mindegyik félnek volt szerepe.

Kimásolom egy hasonló kérdéshez írt válaszomat:

Az oszmán hatalom Balkánról való kiszorulásával létrejött az önálló Szerb Királyság 1882-ben, amely nyilván meg akarta erősíteni a státuszát a régióban - ugyanakkor az OMM is hagyományosan érdekelt volt a Balkánon való minél nagyobb politikai és katonai befolyás elérésében. Mivel a cári Oroszország is ki akart törni az addigi kereteiből, a török elvonulásával szintén a szláv népek lakhelyéül szolgáló Balkánban látta meg az Európába való "beszivárgás" lehetőségét, a jelenléte egyetlen esélyes helyszínét.

A Szerb Királyság, amely a pánszlávizmus felfogásában élt, a cári Oroszországra mint az "egyetlen szláv nagyhatalomra" tekintett a kontinensen, ezáltal az egyetlen olyan erőre, amire támaszkodhatott függetlenedési törekvéseiben. Az orosz nemzetet általános felfogásban nagytestvérüknek tartották, maga az egyházi szerb nyelv is eloroszosítás útján létre. Mivel ekkoriban minden szláv nemzet valamilyen nagyobb hatalom alárendeltségébe tartozva, önálló államiság nélkül létezett (a lengyelek is - egyébként részben éppen Oroszország, részben Porosz(későbbi Német)ország, részben az OMM fennhatóságában szétdarabolva - a csehek, szlovákok, szlovének, horvátok szintnén az OMM-en belül voltak jelen), ami alól egyedül a Balkánon létrejött friss Szerbia és Bulgária képezett kivételt, de ezt is többszáz éves addigi török hódoltság után érték el. Az egyébként is igen agresszív szellemiséget képviselő szerbek erős nacionalizmusukban egyedül Oroszországban, mint a szlávok birodalmában látták a szláv kisnemzetek függetlenségének egyedüli kivitelezőjét.

Nem véletlenül lett Szerbia nemzeti zászlaja az orosz trikolór fordított sorrendű változata.

Így a cári Oroszország balkáni terjeszkedésre vonatkozó (tágabb értelemben véve Európában gyökeret verni akaró) politikai szándékai, és a szerbek szándéka szerencsés együttállásban találkozott.

Az Osztrák-Magyar Monarchia - mint mondtam - szintén természetszerűen ki akarta terjeszteni a befolyását a roskadozó Oszmán Birodalom által hagyott balkáni politikai vákuumban, így 1878-ban megszállta Boszniát, majd 1908-ban annektálta is a birodalomba. Mivel itt jelentős szerb népesség élt, valamint az OMM-nek már egyébként is volt szerb lakosú területe a Vajdaság képében, amelyre a terjeszkedni, minden szerbet egyesíteni szándékozó Szerb Királyság szemet vetett, igen ellenséges lett a viszony Szerbia és az Osztrák-Magyar Monarchia között.

Szerb merénylők már addig is rengeteg terrortámadást hajtottak végre a vajdasági területeken, iskolák, templomok, csendőrkapitányságok ellen, a média pedig kölcsönösen támadta egymást a két állam esetében.

Éppen erődemonstrációt szolgált volna az a hadgyakorlat, amiért a trónörökös főherceg, Ferenc Ferdinánd Boszniába, Szarajevóba utazott, és a szerb nemzet számára szándékos provokációként értékelten, de az is lehet, hogy csupán véletlen egybeesésként éppen a szerbek számára nemzeti ünnepnek számító rigómezei csata évfordulóján.

Amikor Gavrilo Princip, boszniai szerb merénylő meggyilkolta a trónörököst, az tulajdonképpen egy folyamat csúcspontja volt, az addig is létező, monarchiaellenes merényletek betetőzése. Saját maga pedig úgy érezhette, hogy ugyanúgy jár el, mint a hagyomány szerinti szerb nemes, aki a rigómezei csata napján belopózva az ellenség táborába megölte I. Murád szultánt.

Ez volt a végpont, aminek hatására az Osztrák-Magyar Monarchia ultimátumot intézett a Szerb Királyság felé, többek között olyan pontokkal, miszerint a médiának fel kell hagynia a monarchiaellenes tartalmakkal, illetve a szerb hatóságoknak engedélyezniük kell a merénylők utáni nyomozást Szerbia területén is - más egyebek mellett, amelyeknek csak együttes elfogadását adták meg lehetőségként, így eleve bele volt foglalva a visszautasítás is.

A válasz után következett a hadüzenet, amelyet azonnal követett a "nagytestvér", a Szerbiát mint "előretölt bástyát", Európába fektetett "hídfőjét" mindig politikailag támogató cári Oroszország hadüzenete az OMM felé, valamint Németország szövetségi segítsége az OMM-nek, végül a teljes kontinensre kiterjedő háború, ami a gyarmatokkal együtt világháborúvá nőtt egy pillanat alatt.

A szerb merénylők számára tehát ezen fenti, hosszú lezajlású folyamat indokolta Ferenc Ferdinánd meggyilkolását. De a helyi érdekeltségűnek ígérkező balkáni konfliktusból (ilyenből volt nem sokkal korábban már kettő is, az Oszmán Birodalom ellen Szerbia, Bulgária, Montenegró és Görögország együttes részvételével, 1912 - 1913 között; majd a dominánssá vált Bulgária ellenében Szerbia, Görögország, Románia és az Oszmán Birodalom képviseletével, 1913. június 29-től augusztus 10-ig) a bonyolult, egymást bebiztosító szövetségi rendszerek miatt ekkor sokkal nagyobb, az egész világra kiterjedő háború lett. Erre akkor már régóta készült Európa, és csak az indokot, az alkalmat várta, és látható volt, hogy a Balkán lesz ennek okotadója - a zavaros helyzete, és az addig is megejtett több háborúja miatt. Ezért tapadt rá már a korban is az "Európa puskaporos hordója" megnevezés.