Hogyan nézne ma a világra & hogyan interpretálná jelenlegi helyzethez vezető folyamatokat : Joszif Visszarionovics Sztálin?

Ezt a kérdést nagyon nehéz megválaszolni, mivel Sztálin az egyik legellentmondásosabb vezetők közé tartozik. Összességében két felfogás létezik vele kapcsolatban (nem számítva a neosztálinisták ajnározását). Az egyik álláspont szerint Sztálin komolyan hitt a lenini tanokban, csak azok megvalósítását túlzásba vitte (tehát Dungeons & Dragons jellemrendszerben Törvényes Gonosz). A másik szerint viszont Sztálin alapvetően egy megalomániás reálpolitikus volt, aki csak színlelte az ideológiai elkötelezettségét, és valójában csak a saját hatalmával törődött (tehát Semleges Gonosz).

Én személy szerint a második megközelítés felé hajlok azért, mert ha végigtekintjük Sztálin cselekedeteit, egyértelmű, hogy alapvetően csak a saját érdekeivel foglalkozott. A Szovjet Unió korai éveiben ideológiai állását folyamatosan változtatta, annak függvényében, hogy mivel szerezhet nagyobb befolyást (lásd pl. a mezőgazdaság-ipar vagy a világforradalom-ország vitákat). Lenin akaratával teljesen szembemenve szerezte meg hatalmát, felépített maga körül egy személyi kultuszt (ami a lenini ideológiának nem képezte részét, sőt Lenin életében hevesen tiltakozott az ilyesmi ellen). A nácik kommunista-ellenessége ellenére szorosan együttműködött velük a 30-as években (ami a Molotov-Ribbentrop paktumban és Lo. felosztásában csúcsosodott ki). Amikor a racionális érvek helyett az ideológiai megoldásokat választotta (pl. Lysenkoizmus), akkor is azért tette, hogy politikai tőkét építsen vele és ezzel fejezze ki a totális hatalmát. Továbbá Sztálin minden hívét, hűségeset és árulót is, idővel megsemmisített, amit már tényleg nehéz az első álláspont szerint megmagyarázni, mivel egyértelműen cinikus hatalomféltés állt mögötte.

Ezek alapján azt mondanám, hogy Sztálin a véletlen körülmények összejátszásának és a kapitalista érdekcsoportok befolyásának eredményeként tekintene a mostani helyzetre. Valószínűsíthető, hogy nagyon nem tetszene neki, hogy nem sikerült a saját isteni státuszát megszilárdítani a halála után. Viszont miután átesne a kezdeti stresszen és depresszión (Sztálinról tudott, hogy dührohamai mellett néha depresszióba is esett), hozzákapcsolna magát egy ma is versenyképes populista ideológiához (ami lehetőleg legyen etatista és kollektivista, hisz azokkal lehet a legtöbb hatalmat összeharácsolni egy autokratának), és elkezdené újraépíteni a karrierjét.