Egy muszlim üzenete Európának. Mennyire egyeztek vele?

„Kedves Európa! Hogy integrálódjak beléd, ha felfegyverzed azokat, akik családomat kiirtják őshazámban?

Kedves Európa! Miért kell engem felügyeleted alatt tartanod, lehallgatnod, költekezéseimet ellenőrizned, amikor a te szövetségeseid azok a terroristák, akik a naponta ellenünk elkövetett szörnyűségek mellett itt is felbukkannak, majd egyszer-egyszer előadják azt a kegyetlenséget, melyre te képezted ki őket és adtál kezükbe fegyvert?

Kedves Európa! Az úgy kezdődött, hogy először te jöttél az én hazámba, ahol több száz éven keresztül gyarmati kormányzóid pöffeszkedése mellett kifosztottad országomat, eladtad népemet, mindebből felépítetted saját jólétedet, melyet kikiáltottál demokráciának. Annak érdekében, hogy más ugyanezt az utat be ne járja, törvényben tiltottad meg mindazt, amit te az országom javainak elsajátításáért és az emberi jogok ellen elkövettél. Majd miután bebetonoztad jólétedet és őseim szegénységét, rád utaltságát, lehetővé tetted őshazám függetlenségét. Mindezt úgy tetted, hogy elmagyaráztad, te jó vagy, jót akarsz és Isten is szentesíti tetteidet.

Kedves Európa! Te nyitottad meg kapuidat nagyapáim előtt, jöjjenek építeni téged. Ők sokkal olcsóbban dolgoztak mamut cégeidben, konszernjeidben, mint szülötteid, ráadásul mindent elvállaltak. Köszönjük, hogy később megengedted őshazánkban maradott dédszüleink csatlakozását, családjaink egyesítését. Ha ők nem jöttek volna, sohasem tudom meg, hogyan lőtték halomra annak idején szomszédjainkat a franciák, erőszakolták meg a dédit, mert erről a nagypapa soha nem beszélt. Ők mondták el, mi őseink hite, amit minden áron követnem kell, mert ha azt elvesztem, magam is elveszek tebenned.

Kedves Európa! Az intelligencia-teszt kérdéseit mindig te állítottad össze, így azon mi mindig megbuktunk. Mi a saját IQ teszt kérdéseinkre ismerjük a választ. Azon te buknál el, de te vagy otthon, ezt érezteted is velünk, ezért csak te kérdezhetsz. Hatvan éven keresztül elbeszéltünk egymás mellett, ami nem csak a te hibád, a miénk is. Viszont aki emiatt utcára került, munkanélkülivé vált, az mi voltunk.

Kedves Európa! Beálltál abba a szövetségbe, ami destabilizálja őshazámat, lehetetlenné téve otthonmaradt hozzátartozóim életét! Ugyanakkor ellenzed azokat a terrorral leszámoló erőket, mint az Asszad kormány, Putyin, akik látható jelét adják hazudozásaidnak, kamu kommunikációidnak arról a szörnyűségről, amiben aktív résztvevő voltál. Most, hogy az általad támogatott pitbull tenyészetekből egy két kutya beléd mar, sírva fakadsz és hirtelen pitbull ellenes leszel. Mennyire vagy őszinte, kedve Európa?

Kedves Európa! Migránsokat fogadsz be, ami szép dolog, de jönnek velük pitbullok is. Hatvan év alatt minket sem tudtál integrálni és most milliószámra adsz lehetőséget azoknak, akik ugyan többségében ártatlanok, segítségre szorulók, de sokkal távolabb vannak még nálunk is annál, hogy megértsenek téged. Hatvan év múlt el anélkül, hogy létrehozzuk közösen azokat a kommunikációs csatornákat, melyek közelebb hoznak minket.

Kedves Európa! Saját értékeidről beszélsz, de sosem mondod, mik ezek. Milyen értékek azok, amelyek létrehozták a jelen állapotot és még nem is védhetők? Bizonyos, hogy teremtettél értékeket, mint bárki más e világon, de leginkább fellengző önmagadat hoztad létre, mely köré operett mázat ragasztottál. Ebben az operettben éltél, amiről azt képzelted, hogy való világ. Nem sajnos. A való világot a maga szörnyűségeivel te teremtetted meg máshol, de te abból kimaradtál. Most a való világ jött el hozzád. Azok pedig, akikkel eddig egy szövetségben érezted magad, röhögnek markukba. Vazallussá váltál. Védtelen vagy.

Kedves Európa! Szívesen segítenénk, ha nem köpnél szembe, nem aláznál meg, nem elemezgetnél, mint egy ornitológus a madarat. Ne éreztesd, hogy más faj vagyunk és minket a te tudósaidnak ketrec mögül kell vizsgálni, tanulmányozni. Szeretnénk, ha velünk kommunikálnál, ha rólunk van szó. Szeretnénk, ha minket kérdeznél, ha elemzed motivációinkat és nem majom kutató szakértőiddel mondatod el, ugyan mit érezhetünk, miként gondolkodhatunk. Mi is emberek vagyunk, szeretünk, búslakodunk, örülünk és gyászolunk.

Kedves Európa! Tudom, senki nincs a döntéshozók közül, kit mindez érdekelné. Mind saját pecsenyéjét sütögeti, míg az áradat, melyet nem mi hívtunk ide, ellepi tereinket. Vezetőid a demokrácia szlogenjeit puffogtatják, mások munkaerőt látnak bennük és van, ki végvári harcot vív.

Kedves Európa! Kérlek, ha már te képtelen vagy probléma megoldásra, legalább ne önts olajat a tűzre és ne gerjessz haragot, indulatot balga módon a jóérzésű emberek között.”