Mi a véleményetek arról, hogy a Szlovákiában élő magyarok kezdenek teljesen beolvadni a szlovákokhoz?

"Nagypapám is mesélte hogy Pécsen a világháború előtt mindenki németül beszélt, ma meg már ugye nem jellemző."

Pécsi vagyok, a nagyapád valszeg nem mondott igazat, vagy keveri Pécset Béccsel.

#12:

Bizony, az én nagyfaterom is Pécsen született és nőtt fel a két vh. között, de nem tudott németül, pedig az édesanyja (a dédmamám) echte sváb volt ráadásul.

Totál nem érdekelnek a szlovák magyarok engem sem.

De, hogy hozzászóljak a vitához, a vén ágyba trottyos szerintem összekeverte Pécset, Béccsel. Azért ez a kettő nem ugyanaz xD

#14

Hogy lehetsz ilyen primitiv? "Ven agyba trottyos"tss

A sajat nagyszuleidrol is ilyen tiszteletlenul beszelsz?

Kerdesre:

Sztem ez a mai kor/eletvitel egyik velejaroja, h hyorsabb utemben zajlik az asszimilacio egy olyan teruleten, ahol kisebbsegben el egy nepcsoport. Olyan nehany evtizeddel ezelott meg sokkal kotottebbek voltak a hazasodasi szokasok, tovabba nem volt, ill. nem ekkora mertekben jelen a media valamennyi formaja az emberek eleteben.

Ezt egy hasonló kérdésre írtam válaszként:

"Igen, nevezhetjük asszimilációnak. Ennek az az egyik oka, hogy a magyar szülők egyre gyakrabban íratják be gyereküket szlovák tannyelvű iskolákba, ahol TILOS megszólalni magyarul, pedig az ott tanulók kb. fele magyar anyanyelvű. Legalábbis a határvidékeken így van. A szlovák iskolákba való beíratás oka viszont az, hogy a magyar tannyelvű iskolákban nagyon rossz a szlovák nyelv oktatása, márpedig akármennyire is ellenkezünk Szlovákia hivatalos nyelve a szlovák.

Az asszimilálódás másik oka pedig az, ha egy magyar összeházasodik egy szlovákkal. A szlovák pedig nem fog megtanulni magyarul, és valószínűleg a közös gyerekük sem, vegyük példának a Rising Star (tudom, hogy nem egy minőségi műsor, nem is nézem, csak a nagymamám említette) egyik énekesét. Ő is felvidéki, az anyja magyar, de ő 20-on akárhány évesen egy szót sem tudott magyarul, mert az apa nem engedte, hogy magyarul beszéljen hozzá az anyja. Sajnos sok az ilyen.

Találkoztam olyannal, aki felvidéki, mégis Magyarországon kezdte meg középfokú tanulmányait, de végül nem az anyaországban fejezte be, ugyanis az osztályában a kezdetektől fogva leszlovákozták és letótozták őt. Nem tanulva a "hibájából" én is ugyanezt tettem, és engem is szlovákoznak páran, bár én nem veszem magamra, nem vagyok az a sértődős típus. De ennek vajon mi az oka, hogy páran ilyen ellenségesek a határon túliakkal? Itt Gyiken is olvastam sok hasonlót, ami bevallom már tényleg rosszul esett. Aki tud erre valamiféle választ az írja meg, kérem. Remélem az én válaszom is érdemes volt valamire."

4-es kommentelő!

Veled ellentétben én tüke pécsi vagyok. Szüleim, nagyszüleim szintén Pécsen élnek/éltek. Dédszülők, ükszülők Pécs melletti falvakban.

Mindannyian a világháború előtt születtek és egyikük se beszél egy kukkot se németül.

Egész egyszerűen nem igaz, hogy a háború előtt MINDENKI németül beszélt Pécsen. Sőt, még az se, hogy a többség.

Nem mellesleg helytörténettel foglalkozom, persze a nagyapád mendemondáival úgy tűnik nem vehetem fel a versenyt. A pécsi, baranyai svábokat nem asszimilálta, nem nyomta el senki, ma is őrizik a kultúrájukat, tudatában vannak a származásuknak. Mondjuk nehéz is lenne a sok vörös hajú, fehér bőrű Mayernek, Schneidernek, Müllernek titokban tartani. :) Egymást érik a svábbálok, német nemzetiségi összejövetelek és a vegyesházasságokból se 100%-ban asszimilált magyarok születnek.

A 70 évvel ezelőtti létszámcsökkenésük oka a világháború utáni vörös terror, az erőszakos kitelepítések (Volksbundok kitelepítése), de még így is minimum félszázezren élnek Baranyában.

Ha erőszakosan asszimilálják sajnos sokan fognak.

De ennek is csak ti liberálnyikok örvendeztek.

18. Miért nem teszel ellene? Nagyszájú...

A liberók sem örvendeznek, egyszerűen lefossák. Meglepő mi, hogy nem fekete meg fehér, jó és rossz a világ, hanem van az aranyközépút is.

Szíve joga mindenkinek eldönteni, hogy hova olvad be.

Én még 2012-ben jártam Ógyallán (Hurbanovo)a határtalanul program keretében, ahol egy helyi középiskola kollégiumában szállásoltunk. Rajtunk anyaországiakon kívül mindenki folyékonyan beszélt magyarul és szlovákul. Többször is voltunk a városban, és soha nem ért minket atrocitás, pedig magyarul beszéltünk. A programnak volt egy 2. felvonása is, amikor ők jöttek Szombathelyre. Egy szlovák rendszámú busszal jöttek a sulihoz. Még ki se szálltak a buszból, már lehetett hallani a tót-ozást, meg a szlotákozást. Ezek után min csodálkozzak? Nekik ott az otthonuk, ott kell megállniuk a helyüket.