Kína politikája tulajdonképpen mi?

Ugyanaz, mint bárki másnak. Hatalmat megtartani, növelni. Többféle hatalom van, de mindegyik azon múlik, mekkora az erő és ezt a többiek mennyire hiszik el. Országhatalom esetében az erő a gazdasági potenciál, mert a többi mást nem hisz el. Ez ellen meg nem tud tenni. Ezért Kína exporttal, gazdasági fejlesztéssel, és más módszerekkel növeli a potenciálját. Munkaereje van, nyersanyaga van, technológiát tud venni.

A belpolitikai hatalom szintén a többiek hitén múlik. A formalitásnak nincs jelentősége, csak a személyiségnek. A korábbi és a mostani vezetők is hatalmat akartak. Lehet, hogy a korábbiak ezt a kommunista eszmék megvalósításával képzeték, működött. A mostaniak rájöttek, hogy mára az nem működik. De tudják, a szokásoknak, hagyományoknak mekkora a hatalmuk. Semmi okuk a korábbi formalitásokat elvetni, ha működik. A valóságos cselekményekben persze már más eszközöket alkalmaznak. Egy kis csoport sohasem képes mindig mindent átlátni, néha téved. Ha képes korrigálni, hatalmon marad. Ők elég régóta képesek, haladnak a korral a maguk módján, jól figyelembe veszik a kínai ember gondolkodásmódját, ezért nem buknak el. A kínai ember gondolkodásmódja persze más, mint a miénk, ezért egyes ottani intézkedések furcsának tűnhetnek innen, de láthatóan működnek.

Kína felismerte, hogy csakis egy diktatúra lehet úrrá az átmenet okozta nehézségeken. Tény hogy már meg volt az átmenet és Kína nem kommunista ország. Ha demokrácia lenne, már régen darabjaira hullott volna a birodalom, és elvesztették volna Tibetet ivóvízkészletük 40%-át.

Felismerték továbbá hogy az ország hajtómotorja lehet 1,3 milliárdos lakosság dolgos keze akik éhbérért hajlandóak dolgozni szociális feltételek biztosítása nélkül.

Kína politikája jelenleg az hogy meghúzza magát és csendben terjeszkedik ameddig csak tud. Megvárják míg erőre kapnak és akkor már jóval agresszívebb politikát fognak folytatni.