Az EU miért irtózik annyira attól, az állam beavatkozzon a gazdaságba, netán pénzt adjon cégeknek?

Mert ez általában olyan eredményekkel járna, mint amikor Magyarországon az állam aktuális vezetői a saját haverjaiknak utalgatják a milliárdokat.

Működne a dolog egy korrupciómentes országban, de ahol nagyon ott van ez a tényező, ott csak azzal jár, hogy egyesek piszkosul meggazdagodnak az állam pénzéből, az állam pénze pedig az adófizetők pénze.

A szocializmusban az állam jelentősen beleavatkozott a gazdaságba, még is megbukott.

Magyarországon is beavatkozik az állam a gazdaságba. A közbeszerzéseket, a vele járó állami és EU-s támogatásokkal együtt Simicskának, a felcsúti polgármesternek, Orbán papának stb. adja. A kisvállalkozásokra viszont annyi adóterhet rak, hogy csődbe mennek. A munkavállalók is annyi adót fizetnek, hogy nem marad pénzük hó végén vásárolni.

A gazdaság pedig hanyatlik.

De Németország sem a saját pénzét fektette a vállalkozásokba a II. VH után, hanem a Marschall-terv pénzéből állt talpra.

Nem szabad keverni az elveket egy-egy konkrét gyakorlattal (amely sokszor kompromisszumként jön létre).

Egyfelől az EU nem irtózik. Másfelől a beavatkozás alapvető szereptévesztés. Az államnak a feltételek megteremtése a kötelessége, és ez nem kevés. A törvények megalkotása (a mindenkori helyes célok érdekében) pontosan szükséges és elegendő eszköz. Harmadrészt, fölösleges 80-100 éves példákra hivatkozni teljesen más feltételek közepette. Ráadásul a példák egy része nem állami beavatkozás, hanem törvénykezés. Az állam gazdasági szereplőként való feltüntetése az állam fogalmának nem ismeretre utal. Nem szeretnék azt a rosszabb feltételezéssel élni, hogy a nem ismeret helyett cinikus mellébeszélésről van szó.

Közelebbi és nagyon szomorú példa a hajógyártás.

Az EU-ban 320 ezer ember vesztette el a munkáját a hajóiparban. Olyan tradicionális hajógyártó nemzetek, mint Hollandia, Németország, Spanyolország vagy Portugália hajóipara gyakorlatilag összeomlott, de (szégyen és gyalázat, Nelson admirális forog a sírjában!), ma Anglia az európai hajógyártás egyik sereghajtója.

A legnagyobb európai hajógyártó állam Törökország. Ironikus, fájdalmas, szomorú.

Persze Törökország nem EU-tag, nem érvényesek rá a hajóipar állami támogatását tiltó brüsszeli rendelkezések.

A horvátok csatlakozása egyenlő volt a horvát hajógyártás halálával. Az EU csatlakozás feltétele volt, hogy a horvát állam vonuljon ki hajóiparból. 1,6 milliárd kuna állami szubvenciót kaptak a horvát hajógyárak és 1,9 milliárd kuna adóbevételt termeltek. Csak a hajógyárak. Ebben nincs benne a hajóiparnak alvállalkozóként bedolgozó 3500 horvát KKV adója, akik mellesleg 150-200 ezer embernek adtak munkát.

Ja és igen, hogy a mai napig is járnak hajók Világszerte?

Hát persze, hogy járják. Japánban, Dél-Koreában, Tajvanon és Kínában készülnek. Előbbi három ország szubvenciókkal és állami megrendelésekkel tartja életben a hajóiparát, utóbbi egy az egyben állami kézben tartja a szektort. És persze jövedelmez is nekik. Nem hiszem, hogy a japánok vagy a dél-koreaiak ráfizetéses pénznyelőként szállítanák le a-nem egyszer nyugat-európai-megrendelőiknek a teherhajókat.

Ez az a fajta rosszul értelmezett piacgazdaság és ostoba fafejű neoliberális-neokon gazdaságpolitika, amit az EU és a republikánusok részéről nem tudok hová tenni. Most komolyan tapsoljunk annak, hogy kicsináltunk egy hagyományosan európai ágazatot és szabad utat engedtünk a távol-keleti vetélytársaknak? Nem is értem az ilyesmit...

"Nem hiszem, hogy a japánok vagy a dél-koreaiak ráfizetéses pénznyelőként szállítanák le a-nem egyszer nyugat-európai-megrendelőiknek a teherhajókat."

Ja, csak elfelejted, hogy ezekben az országokban akkora szégyen a korrupció, hogy sorra szurkálják magukat gyomorba azok, akik egyáltalán gyanúba keverednek.

Ott nincsenek Mészáros Lőrincek és Simicskák.

#6, azért nem árt értelmezni, mielőtt állítunk valamit. Hátha kiderül, hogy nem az EU neoliberális voltáról, hanem valami egészen másról van szó.

A horvát hajógyártás egyenlege tehát a következő. Befektetnek x összeget, kapnak hozzá 1,6 milliárdot az államtól, ebből létrehoznak termékeket, eladják, a kapott pénzből fedezik a költségeket (az alvállalkozók felé is) a jövedelem után adóznak (most hagyjuk, hogy ezen túl profitra tesznek szert). Minthogy az adók nagyjából a nettó jövedelem (tehát a profit) 25%-a körül vannak, tehát a hajóipar mintegy 7-8 milliárd nettó bevételre tett szert. És ebből nem telt a szubvenció kiváltására! Mert nyilván nem is erről van szó. Szubvenciót veszteséges termeléshez adnak. Mindenütt a világon. Van, hogy a veszteség a világpiaci helyzet következménye, van, hogy pazarló hibás termelés következménye. Akár így, akár úgy, felülvizsgálandó a termékszerkezet, a gazdaságszerkezet, az érdekeltségi rendszer és még néhány dolog. Különben az ország veszteséges, és hamarosan lejtmenetben lesz. Ami a csőd kezdete.

Lehet, hogy az Unió elfogult, lehet, hogy drasztikus, lehet, hogy fűnyíróelv szerint cselekszik. És nyilvánvaló, hogy van mit javítania a módszerein. De hogy az alapelv helyes, az magától értetődik egy gazdasági szakember számára. Az Unióban is, mint mindenütt a világon, a dolgok a hatalmi útvesztőkben dőlnek el. Már rég felül kellett volna vizsgálnia az agrárszubvenciókat, akarná is, de megbukik a franciákon, akik ennek igen nagy haszonélvezői. Ha azokat a szubvenciókat inkább termékszerkezet váltásba, racionalizálásba, fejlesztésbe tennék, nem húzódna ennyire a válság, nem húznának el más országok az Unió mellett.

Egyébként pedig az Unión belüli egyenlőtlen szubvencionálásra (hatalmi alapon történő újraelosztásra) rá kell mutatni konkrétan. És utána - ha nem történik semmi - alkalmazható hasonló elv, éppen erre való hivatkozással. Ha a franciák kiboríthatják a magyar kacsa és más élelmiszer kamionokat (nem az állam, a gazdák!), akkor el kellene gondolkozni, miért vásárol a magyar kereskedő francia terméket a magyar helyett. És talán a magyar kereskedőt kéne felelősségre vonni (nem az államnak, a gyártóknak!). De ez nálunk nem megy, mert a magyar a francia terméket szívesebben vásárolja. Vagyis nem annyira az állami beavatkozásokkal van itt probléma, hanem az emberek szemléletével. Ott kell keresni a problémát, ahol az van!

1,6 milliárd kuna állami szubvenciót kaptak a horvát hajógyárak és 1,9 milliárd kuna adóbevételt termeltek. Csak a hajógyárak. Ebben nincs benne a hajóiparnak alvállalkozóként bedolgozó 3500 horvát KKV adója, akik mellesleg 150-200 ezer embernek adtak munkát.