Miért alakult ki gazdasági válság a Szovjetunióban 1986-ra?

Ahogy az előttem szóló írta.

Mellesleg a szovjet egyetemeken kivállóan képzett fiatalokat, a végzést követően azonnal eltüntették valamelyik titkos katonai fejlesztéssel foglakozó zárt városban. A hadipar prioritást élvezett, minden mást elhanyagoltak.

A szovjetunió nemzeti jövedelme a 80-as években lényegesen alatta volt Nyugat-Németországénak. Ennek ellenére fenntartotta a világ legnagyobb hadseregét (kb 4 millió fő). Felépítette és üzemeltette a világ legnagyobb tengeralattjáró flottáját, a haditengerészet feljesztését pedig gőzerővel folytatta.

A legnagyobb atom ütőerőt tartotta fenn (Csak miheztartásként a mai Kína megelégszik annyi atomeszközzel ami nem sokkal több mint Izraelé).

Emellett a bal..fsz vezetési hibák miatt gyakoriak voltak az élelmiszerhiányok. Ahogy írta, a lakosság lojális volt, ennek ellenére mint kiderült mégis voltak éhséglázadások -volt, hogy a hadsereg raktárait rohamozták meg- amiket persze titkoltak. (Állítólag a kubai válságban az ott tartózkodó szovjet csapatok parancsnoka Issza Plijev tábornok akkor dicsőült meg amikor belelövetett az éhező tömegbe, ezzel megvédte a raktárat)

Kérdező! Ez egy bonyolult folyamat, de röviden a következő. Egy ország működése során vannak kiadások és bevételek. A kiadások akkor nagyobbak, ha rosszul van megszervezve a működés (nemcsak a gazdaság, az oktatás, közigazgatás, és a többi is). A bevételek akkor csökkennek, ha gyengül a munka hatékonysága. És ha az egyenleg negatív lesz, akkor az ország szép fokozatosan eladósodik, majd megdől a rendszer.

A Szovjetunióban gyenge volt az összteljesítmény, viszont sokat költöttek (például katonai kiadásokra), így a hatalmas tartalékok is elfogynak egyszer. Ez a nyolcvanas évek végére következett be.

A probléma nem azzal volt, hogy nem voltak erőforrások. Magyarországon / Ukrajnában is volt jó termőföld mégis éheztek az emberek Rákosi / Sztálin uralma alatt.

A Szovjetunió baja az volt, hogy politikai szempontok vezettek mindent. Mivel a kommunista ideológia szerint a tervutasítás gazdaság az egyetlen út a kommunizmusig, így azt követte az ország. Viszont ez a modell borzasztóan rosszul működött a gyakorlatban. A termelést nem az aktuális igények irányították, hanem a párt központi apparátusa határozta meg X-éves tervekben, hogy miből mennyit kell termelni és ezt hogyan kell elosztani. Ez papíron jól hangzik, de mi van ha nem tudod teljesíteni az előírt kvótát? Nem ismerheted be gyárigazgatóként, hogy csak 100 tonna csavart gyártottatok az elvtársak által megszabott 150 tonna helyett mert (jobb esetben) elveszted a munkádat és mehetsz robotolni a kolhozba / gyárba vagy (rosszabb esetben) kikiáltanak imperialista /cárista szabotőrnek és az egész családodat viszik a gulágba. Így hamisítod az adatokat, azt írod a jelentésbe, hogy 150 tonna csavar lett legyártva, az ellenőrt meg lefizeted. Ám ezekből a csavarokból 30-30 tonnát kellene a terv szerint szállítani 5 másik gyárba. Na de csak 100 van a valóságban, így csak az első négynek visznek csavart a fuvarosok és a negyedik így is csak 10 tonnát kap. Az utolsó gyár semmit sem fog termelni a negyedik pedig csak harmad annyit. Na de azokat az igazgatókat se ejtették a fejükre, ők is meghamisítják az adatokat és lekenik az ellenőröket. Az egész kezdődik előröl. A pártvezetés meg szépen hátradől, látja, hogy minden gyár maximálisan teljesítette az elvárásokat a jelentések alapján, úgyhogy a következő tervben megemelik a kvótát. A termelés megint nem sikerül kvótaszerűen, de ezt megint senki nem ismeri be. És így tovább évtizedekig.

Egy idő után olyan nagy eltérések voltak a tervek és a valóság között, hogy a rendszer egyszerűen már nem bírta és (még nagyobb) válságba került a gazdaság, mert egyszerre kiderült, hogy a kedves tervkészítő elvtársak évtizedek óta képzeletbeli termékeket osztanak el.

Ezért van az, hogy minden olyan gazdaság és társadalom, amelyet egy helyről irányítanak, előbb utóbb befuccsol. Nincs olyan ellenőrzési rendszer, amelynek más lenne az érdeke, tehát lehetőség van a jól szervezett hamisításra. Emiatt a tervezés a költségvetéstől a megtermelhető mennyiségek adataiig alapjaiban hamis. Nem minden elemében, és úgy hamis, hogy csak komoly vizsgálódással lehessen megállapítani. A komoly vizsgálódás viszont nem lehetséges.

E probléma ellensúlyozására találták ki azt a mechanizmust, amelyet röviden fékek és ellensúlyok rendszerének neveznek. Azaz minden fontos szervezet működését az egyik fél tervezi és szervezi, és az ellenérdekelt fél ellenőrzi. A parlamentet is! Akkor - bizonyos idő múlva, miután belerázódnak a munkamenetbe - elkezd a gazdaság nem hamis úton fejlődni, és az egyenleg valódi arcát mutatja (amelyből kiderül, mit kell tenni, ha mégis negatív lett).