Miért van szükség gazdasági növekedésre?

Alapvetően, ha jól értem, a legfőbb probléma számodra abban áll, hogy úgy látod: a növekedést csak valaki más kárára lehet elérni, ezért valójában nem is lesz jobb tőle a világ, legfeljebb egy-két személy számára. Ez egy rendkívül gyakori tévhit, különösen Magyarországon.

Gondoljuk csak végig, hogy mi is történik a gazdaságban: emberek más emberek számára előállítanak valamilyen terméket vagy szolgáltatást, és kicserélik egymás között, attól függően, hogy kinek mire van szüksége. Alapesetben ez úgy néz ki, hogy a földműves megtermeli a búzát, a kovács pedig a szerszámokat, és kicserélik, hogy az egyik a szerszámok segítségével tudjon dolgozni, s így ellátni magát és a családját, a másiknak pedig legyen mit ennie. Persze egy modern gazdaságban ez ennyire direkten nem működik, hiszen az Audi TT-t lefestő gyári munka elvégzését nehezen tudná kicserélni kenyérre. Ezt a problémát oldja meg a pénz: bizonyos szempontból a pénz nem más, mint bizonyíték arra, hogy a társadalom tartozik neked: ha van 1000 Forintod, akkor ilyen mértékben jogosult vagy valakitől terméket vagy szolgáltatást igénybe venni, s ő később ennek a felhasználásával szintén ilyen mértékben kaphat valamit valaki mástól. Miért írtam ezt le? Azért, hogy lássuk be: attól még, hogy nem személyesen adom oda az általam gyártott tárgyakat a földművesnek a búzáért cserébe, hanem több emberen keresztül, pénz segítségével jut el az hozzám, valójában ugyanaz történik: valamit adok valami másért cserébe, s fordítva, ő is ad valamit valami másért cserébe.

Most pedig, gondoljuk végre, mikor is jöhet létre egy ilyen csere: Ha a földműves úgy érzi, nem kell neki neki a kovács által gyártott szerszám, vagy fordítva, ha a kovácsnak nem kell a földműves búzája, vajon megtörténik a csere? Ha szabad akaratukból dönthetnek, ahogy te is teszed a boltban vagy a piacon, s senki sem kényszeríti őket erővel vagy fenyegetéssel, hogy átadják a termékeiket, akkor bizony nem jön létre a csere. Tehát, csak akkor megy ez végbe, ha mindkét fél úgy érzi jól jár vele, nagyobb értéket ad, mint amit kap (itt még hozzáfűzném: az érték mindig viszonyítási pont kérdése, a földműves, akinek van 100 zsák búzája, örömmel elcserélhet 10 zsákot egy új ekéért, ha mondjuk már 60 zsáknyi elég neki a következő termésért, és a felesleget nélkülözni tudja).

A modern gazdaságban is ugyanez a helyzet: Azért veszel paradicsomot a boltban, mert úgy érzed, hogy jobban jársz vele, mintha azt a pénzt másra költenéd, s azért dolgozol, mert a munkádért kapott pénzt (illetve az azért vásárolható dolgokat) többre értékeled, mint azt a szabadidőt, amiről a munka miatt lemondasz.

Tehát a lényeg: Ha mindkét résztvevő szabadon dönthet arról, hogy részt vesz a cserébe, nem kényszerítik őket, s egyik sem veri át a másikat, tehát amit ad, az tényleg az, annyit tud, amennyit állít, akkor csak akkor jön az adásvétel létre, ha mindkét fél jól jár, vagyis a szabad kereskedelemben alapvetően nem veszít senki.

Persze bizonyos esetekben ez másképp tűnik, részben a verseny miatt, hiszen időnként tönkremennek a cégek.

Azonban miért is történik ez? Azért, mert a vásárlóik (vagy legalábbis nagy részük) úgy érzik, hogy nem kapnak elég értékes dolgot azért, amit adnának értük. Ez egyrészt azért történik, mert változnak az ízlések, divatok, a kalapgyártók például a 20. század végére biztos sokat bukhattak, hiszen manapság sokkal kevesebben hordanak kalapot, másrészt, lehet, hogy egy új termelő vagy szolgáltató jobban elégíti ki azt az igényt, amit korábban valaki más elégített ki, teszem azt egy új kovács érkezik a faluba, aki jobb minőségű szerszámokat gyárt ugyanolyan áron. Ha a régi kovács nem képes úgy átalakítani a termelését, hogy a vásárlók úgy érezzék, azért az árért, amit fizetnek, inkább ott kéne vásárolniuk, akkor tönkre fog menni. Mi is történt azonban ilyenkor? A társadalom úgy határozott, hogy már többé nincs szükségük arra, amit a régi kovács eddig csinált. Mi lesz az ő sorsa? Keres egy olyan elfoglaltságot, amiért az emberek úgy érzik, megéri fizetniük, lehet, hogy nyit egy szövőboltot, elmegy földművesnek vagy beáll a másik kovácshoz munkásnak vagy tanoncnak, a lényeg, hogy amit ő eddig csinált, az magasabb szinten áll rendelkezésre a falusiak számára, s az ő munkaereje felszabadult, lehetőséget teremtve arra, hogy a társadalom számára valami plusz értéket állítson elő.

Valami hasonló történt például a mezőgazdaság gépesítésekor is: pár száz éve az emberek 90% földet kellett műveljen ahhoz, hogy mindenkinek jusson elég élelem, ma ez kb 2-3% körül van. Azok az emberek, vagyis inkább leszármazottaik, pedig felszabadultak, így ma autót gyártanak, programot írnak és szállodát működtetnek, így növelve a társadalom számára rendelkezésre álló értéket.

Annyiban azonban igazat kell adjak neked, hogy tényleg nagyon erőltetett a gazdasági növekedés iránti lelkesedés. Ez részben azért van, mert ez egy olyan adat, amire az adott politikusok a választásokon tudnak hivatkozni, hogy bizonyítsák: jó munkát végeztek és az emberek gazdagabban, tehát ne váltsák le őket, ne vegyék el tőlük a hatalmat. Ugyanez jelenik meg a diktatúrákban is, ahol gyakran szintén a jólét, gazdagság növekedésének elősegítésével indokolják meg a vezetők, miért nem szabad őket leváltani.

Persze a növekedés alapvetően jó, csak gyakran a mérése elég nehézkes. Ugyan próbálnak mindenféle mérőszámokat bevezetni (pl. GDP), de ezek nem képesek tökéletesen mérni a rendelkezésre álló jólétet, ha például a kormány felbérelne százezer embert, hogy ássanak egy hatalmas csatornát az év egyik felében, a másik felében pedig temessék be, akkor azt ki lehetne mutatni GDP növelő tényezőként, azonban valójában semmivel sem élnénk jobban, mint korábban.

Egy-két szerintem téves felvetésre a válaszom:

"Nem beszélve arról, hogy ahol nem terem meg a paradicsom, ott nem is kell hogy legyen, mert ha kellene, akkor megteremne."

Nem "kell", ha ezt úgy értjük, hogy elméletileg anélkül is életben maradnánk. De ebben az esetben nekünk sincs szükségünk banánra, kivire, narancsra, kőolajra, gumira, földgázra, tengeri halakra és így tovább. Mégis ezek mind kellemesebbé teszik az életet, ártani pedig nem ártanak.

"Nincs bankunk" OTP; Takarékszövetkezetek;

"gyógyszergyárunk" Richter, EGIS, Béres, a magyar gyógyszeripar valójában viszonylag elég jó állapotban van, s van néhány más sikeres magyar cég is, pl: MOL, de vannak kisebb, ám terjeszkedő, vagy nemzetközi szinten is elismert, nagy komoly teljesítményt nyújtó cégek, mint például a Fornetti, Graphisoft vagy a Prezi.

"Az Európai Unió éppen ezért vett be minket, szélső és lemaradt tagállamokat a buliba, azaz hogy legyen piacuk, mert többet termelnek, mint amennyit valaha is el tudnának adni, és mindezt hála ennek az elméletnek, miszerint hogy növekedés, növekedés és növekedés mindenek felett. "

Ez szintén egy nagyon gyakori tévedés. Ha mi megvesszük az áruikat, s forintot adunk érte, akkor az miért jó nekik? Önmagában csak akkor járnak jól, ha a forintért tudnak valamit venni, ami ér annyit, mint amit itt eladtak. Persze mondhatjuk, hogy átváltják Euróra (amit máshol elvásárolhatnak), azonban azt az Eurót valakinek el kell adnia, és csak forintot kaphat cserébe, amit nyilván csak akkor tenne meg, ha úgy látja, kaphat valami értékeset a forintért cserébe. Ha nem tudunk semmi értékeset adni, akkor nem fognak eladni nekünk semmit sem, ezért téves alapvetően az a hozzáállás, hogy "lerabol minket a multi".

Az előbbieken túl, még felvetnék egy-két egyéb elméleti-technikai problémát a gazdasági stagnálással működő rendszerrel szemben:

a. A profitot nem lehet pontosan előrejelezni. Honnan származik a profit? Onnan, hogy valamilyen árut vagy szolgáltatást adunk el az embereknek. Azonban az emberek ízlése, igénye folyamatosan változik. Még ha más is lenne a helyzet, tehát mindenki folyton ugyanolyan ételt szeretne enni, ugyanolyan ruhákat venni és ugyanolyan eszközöket használni, a világ kiszámíthatatlansága miatt mégis folyamatosan változnak a szükségletek. Ha idén kevesebb eső esik, mint tavaly, akkor kevesebb esernyőt kell eladni, ha kevesebb autóbaleset történik, akkor kevesebb munkája lesz a szerelőknek és így tovább. Így tehát előfordulhat, hogy veszteséges lesz a vállalkozás. Ahhoz, hogy a kiszámíthatatlan események miatt ne menjen tönkre, a jó években minél több profitot kell próbáljon elérni, hiszen a veszteségeit sem láthatja előre.

A másik irányból is történhet változás, teszem azt, általában egy adott gyárban 10 legyártott termékből 8 működik jól, kettő pedig selejtes, azonban az egyik évben olyan jól dolgoznak a munkások és olyan szerencsésen alakul a termelés, hogy a selejt a felére, 1 db/10 termékre csökken. Emiatt csökkennek a költségek is, tehát a profit magasabb lehet ugyanannyi eladott termék esetén is.

b. Mégis hogyan lehetne megvalósítani a profit maximalizálásának korlátját? Az egyetlen lehetőség, ami eszembe jut, az valamilyen kormányrendeleten alapuló bürokratikus korlát, tehát egy adott szerv meghatározza, hogy X vagy Y vállalat mekkora profitot érhet el. Azonban, mivel nem lehet előrejelezni pontosan a profitot, ezt csak úgy lehetne betartatni, ha a profit kiszámítása után a megengedettnél nagyobb összeget adó szerűen elveszik a cégtől. Azonban az az összeg attól még létezik, attól, hogy a kormányhoz került, a gazdaság még növekedett, egyedül úgy tűnhet el, ha megsemmisítik. Azonban miért semmisítenék meg csak úgy a rendelkezésre álló értéket, hiszen az nem lenne senkinek sem jó?

c. Az előbb említett szervezet mi alapján határozná meg az engedélyezett profitot? Hogy lehetne elkerülni azt a hatalmas korrupciós nyomást, ami erre, a szervre nehezedne, s hogyan lehetne biztosítani, hogy ne titkolják el a nyereségüket a cégek?