Mivel lehetne szlovákiát arra kényszeríteni hogy visszavonja magyarellenes pogromait?

Nem azt mondom, hogy nem jelent semmit. Elhiszem, hogy akiket közvetlenül érintett, vagy akár másokat is, nagyon megviseli még ma is. És valóban, nagyon fontos lenne, hogy a szlovák állam bocsánatot kérjen mindazért, ami akkor történt. DE! Azt azért ne játsszuk már el, hogy jaj most a szlovákiai magyarok hogy megvannak bélyegezve a Beneš-dekrétumok miatt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de rám még senki nem mondta, hogy háborús bűnös lennék és soha de soha nem éreztem úgy, hogy nem lennék Szlovákia teljes jogú állampolgára (értem ez alatt azt, hogy a magyarságom miatt bármiféle jogfosztottságban élnék). És senki sem éreztette velem ezt. Egy alkalommal fordult elő, hogy elég éles megjegyzést tett valaki a nemzetiségemmel kapcsolatban, de miután elmagyaráztam neki a helyzetet, ő kért elnézést, amiért esetleg megsértett.

Szóval összefoglalva nekem abból van elegem, hogy a legtöbb szlovákiai magyar a nagy áldozat szerepébe képzeli magát. Hogy miért baj ez? Mert az áldozat egy dolgot nem csinál: nem szólal fel magáért, hanem csak tűr, és a másik minden apró mozdulatára gyorsan összehúzza magát, nehogy megint bántsák. Ahelyett, hogy egyszer kinyitná a száját és szólna a saját érdekében.

Rajciz, a skizót már valamenyire gyógyítják. Azt írod szólaljunk fel, ha pedig valaki felszólal, akár csak it a jelentéktelen helyen, te neki esel, hogy mit akar. Szóval te tisztában vagy magaddal?

Amit írsz abból azt látom, hogy nemzetiségi szempontból jó helyen laksz.

A restitúció pedig nagyon is a mai magyarságot érinti. Azokat az unokákat akiknek a dekrétumokra hivatkozva MA nem adják vissza a jogos jussukat, a nagyapjuktól elkobzott ingatlanokat.

Messze vagyok én a skizótól, de azért kösz az aggódást. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy miről mit gondolok, és nem gondolom, hogy bármilyen önellentmondás állna fenn. Magam sem értek egyet a kérdező által felsorolt intézkedésekkel, csupán arról beszélek, hogy fel kellene állítani egy fontossági sorrendet, és legelőször azokat a problémákat megoldani, amik napi szinten, közvetlenül érintik a magyarságot. Nem estem neki senkinek (legalábbis nem állt szándékomban, nem tudom, te pontosan mire gondolsz), csak annyit akartam/akarok elmondani, hogy ne ferdítsük már el a dolgokat azért, hogy mártíroknak tűnjünk. Mert nem vagyunk azok, és csak remélni tudom, hogy sosem hagyjuk, hogy azzá tegyenek minket/tegyük magunkat (bár elnézve a jelent, kezdek kételkedni benne).

Nemzetiségi szempontból egy 50/50-es területen élek (gyakorlatilag a nyelvhatáron), és rengeteg időt töltök egy abszolút szlovák többségű városban. Nem tudom, ez szerinted "jó"-e vagy sem.

Mint már mondtam, tényleg vannak olyanok, akik nem jutnak hozzá ahhoz, ami őket illeti (bár ez abszolút csak nézőpont kérdése). De azért őszintén tedd fel a kérdést: valóban ez a legnagyobb probléma, amivel a szlovákiai magyarságnak ma szembe kell nézni?

És hogy tisztázzuk: kiállás és kiállás között is van különbség. Felszólalhatok én úgy, hogy te velem ezt nem csinálhatod, mert ugyanolyan ember vagyok mint te. (egyen(!)rangúság) De felszólalhatok úgy is, hogy jaj ne bánts már, mindig csak bántasz! (áldozati szerep) Melyik lesz hatásosabb?

rajcziz: és elárulnád, hogy szerinted mik lennének azok az elsődleges feladatok, amelyek szerinted a magyarságot napi szinten érintő problémák?

Fellépés kérdéséről meg annyit, hogy szerintem helyzetfüggő. Gondolod Malina Hedvignek lett volna esélye a támadói ellen fellépni, mint egyenrangú? Vagy egy olyan magyar gyereknek, akit a szlovák felnőttek gúnyolnak ki?

mustafa :-(

A legnagyobb problémákat szerintem a magunk soraiban kellene keresni. Elsősorban az a gond, hogy egymás között keressük az ellenséget, olyan viszálykodás van a szlovákiai magyarság tagjai között, hogy arra nincs szó. Nem az a baj, hogy másképp gondolkodunk azonos dolgokról, ezt nem is várom el, nem is lehetséges, nem is kell, hogy így legyen. De az a tapasztalatom, hogy a más gondolkodás (akár politikai) meggátolja az együttműködést. Egyik magyar szervezet nem áll szóba a másikkal. Hatalmas gond. Amíg nem tudunk egy emberként fellépni, valóban nincs értelme kinyitni a szánkat.

Véleményem szerint ez egy másik hiányosságra vezethető vissza: nincs öndefiníciónk. Igazából nem tudjuk megmondani, ki a szlovákiai magyar. Persze van ez a definíció, hogy az, aki magyar nemzetiségű, de Szlovákiában él. Viszont van-e egyetértés abban, hogy magyar-e az, aki szlovák iskolába járatja a gyerekét? Vagy egy nagyon egyszerű, mégis alapvető kérdés: mi a szlovákiai magyarok hazája? Magyarország vagy Szlovákia? Nincs egyöntetű válasz.

A szlovákok között fellelhető problémák közül pedig kettőt emelnék ki:

1.) él az a legenda, hogy a szlovákiai magyarok nem tudnak rendesen szlovákul.

2.) él az a legenda, hogy a szlovákiai magyarok igazából annyit akarnak, hogy újra Magyarországhoz tartozzanak.

Úgy gondolom, hogy a nagy problémák nem a törvények szintjén vannak, hanem az emberek gondolkodásmódjában. Mert teljesen mindegy, mit mondanak a törvények, ha a lakosság nevetségesnek tartja őket, és nem veszi őket figyelembe. És ne feledjük, hogy csak azt a törvényt tudják meghozni, amit az emberek le is nyelnek.

Egyetértek veled, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet felszólalni (legalábbis nem eredménnyel). De ha már szóba hoztad Malina Hedvig esetét: volt utána egy egyöntetű, nagy erejű, egységes felszólalás a magyarságtól? Vagy vegyünk egy másik lehetőséget, a kettős állampolgárságot megtiltó törvény szavazását: 2010-ben az állampolgársági törvényről szavaztak, amikor mit csináltak az MKP képviselői? Kivonultak a teremből.

Rajciz, ha jól emlékszek, már mi erről itt vitáztunk korábban. Csak anyit szólnák még a te felfogásodhoz, hogy ha az egységes fellépést hiányolod, akkor te miért bagatelizálsz egy olyan problémát ami létezik és lehet hogy sokakat ér e miatt igazságtalanság, csak téged nem érint és ezért nem érzed a súlyát. Bár ahogy írtál róla előbb, nem még az igazságot is megkérdőjelezed, mármint azt hogy jogosan követeli e vissza a beneš dekrétum alapján elkobzott vagyont a magyar?

Bár én sem kedveltem annó Durayt azért mert mindig csak a sértettség pozíciójából politizált konstruktivizmus nélkül, de ez a sérelem bagatelizálás részedről túl erős. És ha nem is lenne ilyen, akkor is nincs olyan, hogy használnak e egy törvényt vagy sem, ha az érvényes, sőt újra megerősített annak ellenére hogy fasisztoid módon diszkrimináló egész nemeztekkel szemben, annak nincs helye egy európai ország jogrendjében.