Miért van állandóan háború a Közel-Keleten?

Számos történelmi előzménye van ennek.

Az újkorban a terület jó részét uraló Oszmán Birodalom, különböző okokból és politikai okok miatt dögrováson volt, egy csomó terület leszakadt és kikiáltotta a függetlenségét és néhány vállalkozó szellemű tevehajcsár kinevezte magát korlátlan hatalmú katonai vezetőnek. Mivel nem voltak kialakult határok ezért ütötték vágták egymást, hogy minél több terület legyen az ő kezük alatt. Ennek az anyagi hasznon túl megvolt az az előnye, hogy a harci lázban égő tömeg jóval kevésbé foglalkozott a nyomorával, mint eddig, ezért az aktuális vezető valamivel tovább maradhatott hatalmon.

Ezek az államok előbb utóbb felőrlődtek a harcban és az épp hódítgató kedvében lévő Brit Birodalom elfoglalta ezeket a területeket, a maradék vezérrel meg kiegyezett. A briteknek nem volt különösebb érdeke ezeknek a nyomortanyáknak a fejlesztése, a kikötővárosokat meg amire szüksége volt, úgy-ahogy kicsinosította, de a sivatag jó részét hagyta a fenébe. A maradék, amit nem volt érdemes vagy nem tudták elfoglalni független maradt és továbbra is háborúzgatott hol egymás, hol a britekkel együtt. Ekkor jelent meg részben a helyzet részben a technikai feltételeknek köszönhetően, az irreguláris terrorakciók egymás és a britek ellen kívülről és belülről egyaránt.

Ez elment egy darabig utána az első világháborúban, a Török Porta visszahúzódott lényegében a mai határai mögé, és a németek is elbukták csekély létszámú gyarmataikat így a győztes britek újabb területeket szereztek a Közel-keleten, ahol újabban kiderült, hogy kőolaj is leledzhet talán e földeken, amit a második világháború előtt néhány évvel el is kezdtek kitermelni. Ekkora lendült fel a Közel-kelet, amire a világháború rátett egy lapáttal.

A második világháború után a kimerült és anyagi csőd közelében lévő Brit Birodalomról sorra váltak le a gyarmatok és függetlenítették magukat és az önjelölt vezetők garmadája jelentkezett ezen olajban, vagy nyersanyagokban gazdag államok vezetésére.

Egy országra több is jutott belőlük, valamint az államhatárok kérdésesek voltak folytatódtak hasonló módszerekkel a harcok, mint amikor abbahagyták a dolgot.

Született egy csomó vegyes vallású és etnikumú népességhalmaz, amit csak a katonai és egyházi diktatúrák, vagy épp monarchiák tartanak fenn. Márpedig az ilyen csoportoknak az ellenségképzés a lételemük, így kellettek ellenségek ellen harcolhatnak. Ere például a brit egykori mandátumterületen alakuló Izrael is jó ürügy volt ami beékelte magát az arab tengerbe és azóta is ott van, de egymással, vagy nem arab szomszédaikkal is sikeresen keresik a konfliktust.

Mivel a viszonylagos jólét hirtelen jött, nem évszázados polgári átalakulásnak és technikai innovációnak volt volt az eredménye, mint az euroatlanti kultúrkörben, hanem a tetemes mennyiségű olaj miatt emelkedtek ilyen magaslatokba. Ezért a békés civil önérdek érvényesítés szó szerint sehol sem tart, így marad a nem békés verziója ennek.

Végezetül a tetemes nyersanyagkészletek miatt a nagyhatalmi játszmáknak is színtere cirka száz éve a terület, ami értelemszerűn tovább korbácsolja az indulatokat és még inkább egymásnak ugrasztja a rezsimet és a népet és a szomszédos rezsimeket.

Szinte az lenne a furcsa, ha nem öldösnék egymást.

Jelenleg fizikai háborúnak nincs sok realitása bááár..

De inkább pénzügyi világháború folyik. Mondhatni egy második hidegháború. Felosztják a piacot. Addig nem lesz elektromos autó elterjedve amíg amerikának van olaja. Vagy amíg még van némi esély hogy elveszik keletről.

Az unió hasonlóan a szovjet rendszerhez egy újabb birodalmi próbálkozás. Kelet pedig ellenáll. Ha megnézzük a számokat az durván 3 milliárd ember. Plusz Brazília sem szereti őket. [link]