Tényleg világháborút jósol a cikk?

Az USA kettéesik? Ne beszéljünk már zöldségeket!

Az USA tényleg lemond a vezető szerepéről, ha nem is feltétlen szándékosan. Az ilyen szerepet finanszírozni is kell valamiből és mostanában ott sincs akkora pénzbőség. Jó példa, hogy Kína mostanában állítja hadrendbe első repülőgép-hordozó monstrumát. Ma ilyenből az USÁnak több van, mint a világ összes többi haderejének együttvéve. pénz, pénz, pénz...

A világháború kockázatával mindig számolni kell. Persze a valós esélye igen csekély, de tény, hogy még a kvázi vállalhatatlan államok mellett is kiállnak sokszor nagyhatalmak, mert valamilyen érdekük fűződik ehhez. Emiatt pedig nagy hatalmi rendszerek feszülnek egymásnak és egy kisebb konfliktus könnyen beránthatja nagyobb szövetségeseit. Ugyanígy kezdődött már rengeteg nagy és közismert háború.

Irán esetében az ad okot izgalomra, hogy egy hatalmas és igen fontos országról van szó, ami a maga térségében a fejlettebbek között van és támogatói is akadnak. Ugyanakkor sem Iránnak, sem a többi államnak nem érdeke a háború. Irán azért űzi hatalmi játszmáit, hogy magasabb szinten tudja érvényesíteni érdekeit. Ugyanis -szemben pl a törökökkel, vagy a szaúdiakkal- nincs olyan egyértelmű, hallgatólagos együttműködése az észak-amerikai illetve európai országokkal, ami garantálná, hogy a döntéseit (legyen az egy kisebb háború, vagy atomhatalommá válás) elfogadják szankciók nélkül. Egy orosz vagy kínai szövetség pedig laza és megbízhatatlan, nem tudják elvenni a nyugati szankciók élét.

A valódi kérdés az, hogy ki meddig hajlandó elmenni. Kb olyan a helyzet, mint amikor egy táncteremben a párok férfi tagjai próbálnak helyet csinálni, hogy tudjanak táncolni és közben ügyelnek rá, hogy ne fogdossa senki a csajuk fenekét. Egy jó ideig ez kérések, kisebb fenyegetőzések, könyöklések útján zajlik. Ha egy adott pillanatban mindenki belenyugszik, hogy annyi helye van, amennyi és senki keze nem mászott tiltott helyekre, akkor eljöhet a többé-kevésbé békés megállapodás, de ha a parkett egy adott része két fél számára is borzasztó fontos, akkor ott nehezen lehet elkerülni a verekedést. Az atomfegyver-kérdés pedig sajnos mintha ilyen lenne...

amúgy:

"Amerika, Izrael viszont megérdemelne egy nagyobb pofont hogy tudják hol a helyük."

Miért is? És hol is a helyük? Van bármi valós alapja a véleményednek azon kívül, hogy ez a két állam alapvetően sikeres történelemmel bírnak és nagy nyomással szemben is tartják magukat?

Nem vitatom, hogy az USA több olyan háborúban is benne volt, amik kifogásolható indokkal és eredménnyel bírtak, de őszintén szólva kétlem, hogy valaki meg tudná mondani: mégis mi a helyes és erkölcsös módja annak, hogy egy ország reagáljon egy terrortámadásra. Ölbe tett kézzel nézze, hogy mi történik? Ugyanez a kérdés fennáll a hidegháborúval szemben is.

Izraelt pedig nem tudom, hogy zsidó voltán túl miért ekézi olyan sok ember (talán mert nincs is ilyen érv, elég is nekik a zsidózás). Az egyetlen kifogásolható téma velük kapcsolatban a palesztin-kérdése, de azt is már jobb síkra terelték volna, ha a megfelelő terrorszervezetek nem állnának neki robbantgatni minden nap, ezzel fenntartva az állandó feszültséget.

Egyébként egy lentebbi Izrael kérdésre: Kevesen tudják, de eredetileg az USA nem is támogatta Izrael létrejöttét, sőt: fegyverembargót tartott fenn vele szemben, így Izrael a fennmaradását a SZU-ból (sőt, éppen magyar és cseh területről) érkező fegyvereknek köszönhette. Egészen 1967-ig nem is kaptak amerikai fegyvert, hanem főleg a franciáktól vásároltak.

Az USA csak azért kezdett jó kapcsolatokat ápolni Izraellel, mert az arab országokban nagyon komoly szovjet befolyás alakult ki és így elfogytak a térségben a lehetőségei. Mióta nincs SZU, sok az izrael-szkeptikus az amerikai kormányban is, de egyelőre (az arab tavasz is ezt igazolta) még mindig Izrael és az 1-2 igazi olaj-diktatúra (szaúdiak pl) lehetnek csak stabil pontok és értelemszerűen Izrael mindig szimpatikusabb lesz, mint a szaúdiak, akinek Bin Ladennel családi kapcsolataik is voltak.

"..milyen lesz a világ, ha Kína veszi át a szerepet."

Kína aligha lesz USA-szintű szuperhatalom. Az USÁnak is csak azért sikerült, mert kezdeti időszakaiban hatalmas nyersanyagbőségben, képzett emberek tömegével tudott fejlődni, ráadásul közben a világ egyéb részei lenullázták magukat két világháborúval.

Kína ezzel szemben ezer problémával szenved és minden gazdasági előnyének ellenére a következő időszakokban nehéz napok jöhetnek, mivel ugrásszerűen fog elöregedni a társadalmuk. Több százmillió idős ember pedig hatalmas tehertétel egy olyan gazdaságnak, aminek még világhatalmi törekvései is vannak.