Jobb lenne ha Oroszország lenne a világ csendőre az USA helyett?

Nem lenne jobb. Igazából az lenne a jó, ha nem létezne "világ csendőre", nem lenne egyetlen állam sem, ami jogot formál magának arra, hogy a Föld bármely pontján, bármikor beavatkozzon mások belügyeibe.

Teljesen mindegy, hogy ez az állam éppen az Egyesült Államok vagy éppen Oroszország. Előbb vagy utóbb mindenképpen terror lesz a vége és teljesen mindegy, hogy a "gonosz vallásúak" (új forma a zsidózásra?) vagy valaki más próbálja sakkban tartani a világot. Ha a történelem fogaskerei másképp forogtak volna és most Oroszország lenne a legerősebb katonai hatalom, akkor a zsidók lehet, hogy ott is megtalálták volna a maguk helyét. Vagy ha ők nem, akkor lett volna más csoport, akit most lehetne gyűlölni. Mindig, minden diktatúrában van egy csoportosulás, aki a háttérből irányít vagy csak egyszerűen hasznot húz az egészből. Oroszországban sem lett volna ez másképp.

Csak akkor most nem a demokrácia lenne az ideális államrend, amit minden, amúgy diktatúrában is békésen eléldegélő államra rá kell erőltetni, ha akarják, ha nem, hanem mondjuk a népi demokrácia nevű hazugság vagy a cári rendszer. Egyik sem az igazi. És nem a "mindenkinek mindent szabad" lenne a vezérelv, hanem lenne itt nagy büdös internacionalizmus, munkás-paraszt barátság és mindenkinek jól kellene viselkednie - úgy, ahogy az állam gondolja. A rádióból nem angol nyelvű tingli-tangli zene szólna, hanem orosz (ugyanolyan tingli-tangli, mert olcsó és jól hozza a pénzt), a gyerekek meg Micimackó helyett Cseburaskát néznék, a mozifilmek meg Hollywood helyett Moszkvából érkeznének, orosz nevű szereplőkkel.

Jobb lenne? Aligha. Ez is diktatúra, meg az is az lenne. Korlátoznák a népek önrendelkezését, felülről irányítanák az egész világot. Felesleges is illúziókban élni, álmokat szövögetni: a diktatúrák mind egyformák. Teljesen mindegy, hogy Joe bácsi mondja-e meg a tutit vagy Vaszilij, azzal az egész világ megszívja. Nekünk, magyaroknak ez az állapot sem jó meg az sem volt az igazi (igen, tudom, Kádár idejébe' jobb vót, de nem kell sokáig kapargatni a felszínt, hogy kiderüljön, hogyan, milyen áron).

Mióta vallás a "zsidók"? Esetleg zsidó vallás (izraelita vallás,judaizmus)? Nagy körökben az csak annyiban különbözik a kereszténységtől, hogy nekik még nem érkezett meg a messiás, ill. a két testamentumból csak az Ó testamentumot fogadják el hitelesnek. Nem értem ebbe hol a gonoszság.

Esetleg cionistákra gondolsz, de az nem vallás?

U.I.: Nem kell mindent elhinni amit a szélsőségesek terjesztenek. A válasz minden problémára: ember. Mi magunk vagyunk minden bajnak a forrása. Innentől már csak ragozni lehet a dolgokat és egymásra mutogatni.

"A mai Oroszország teljesen más ország"

Ez egyáltalán nem igaz. Azért gondolja ezt mindenki, mert ez lenne a logikus, de nem így van. Azt javaslom, hogy youtube-on kritizáld egy orosz felhasználó előtt a szovjeteket, majd meglátod, hogy mit kapsz tőle.

Ha tisztában lennél az orosz politikával, akkor is látnád, hogy Oroszország még mindig a Szovjetunió, csak most máshogy nevezik.

Egyébként Pravda-n szoktam olvasni Magyarországgal kapcsolatos cikkeket, és múltkor például az egyik kommentelő nagy büszkén leírta, hogy az apja rész vett '56 leverésében, a többi kommentelő meg még meg is dicsérte(linket is tudok küldeni, ha kell). Ez nem a hangos kisebbség, hanem az átlag orosz véleménye.

A politikájukról annyit: jelenleg egyik párt sem ismeri el a Szovjetunió gyilkosságait.

Egyébként nem értem, hogy mi ez a nagy Oroszország-mánia. Igen, nincs liberalizmus, de ezzel ott senki sem foglalkozik, mert olyan brutális a korrupció, hogy az ország toporog egy helyben. Most is, n+1 választási csalást fedeztek fel. A statisztikákat folyamatosan hamisítják, legutóbb a moszkvaiak rágta be a kormányukra, hogy fele annyit sem keresnek, mint amennyi állítólag az átlagfizetés.

Ráadásul ugyanazt a komcsi retorziós politikát követik, mint a bugris vörösök(lásd mikor elzárták az ukránoktól a gázt TÉLEN).

Oroszország szövetségesének lenni az egyik legnagyobb büntetés.

nem, hagyjuk.. Oroszorszag soha nem lesz szuperhatalom. az oroszok csak fegyverekben meg alkoholban gondolkoznak.

en se vagyok tulzottan amerika hivo.

nekem a szimpatikus orszagok: tavol kelet-kina, japan.

Kina mindenkepp szuperhatalom lesz, aztan meg oroszorszag befoghatja.

(+ oroszorszag nepessege kegyetlenul csokken.)

semelyikkel nem járunk jól, Orbán Viktor ezért tárgyal mindenkivel, hogy több lábon álljon Magyarország, ne csak kimondottan kínai, eu, orosz függés legyen!

Csak a kommunista ellenzék csak az eut akarja szolgálni, úgy hogy mindent felvásároltatnak velük, s nem marad semmi a nép számára!

Ez a különbség Orbán Viktor és a kommunisták között!

"Egyébként nem értem, hogy mi ez a nagy Oroszország-mánia."

Egyszerű: valamiért itt, Magyarországon mindig szeretünk nagyhatalmakhoz dörgölőzni, szekértáborokhoz tartozni. Most épp úgy tűnik, hogy az Európai Unió nem hozta el a tejjel-mézzel folyó Kánaánt, nem dől a pénz számolatlanul az országba, nem lett mindenkiből dúsgazdag nyugatnémet nyugdíjas. Úgyhogy most megy a siránkozás, hogy így a rossz, gonosz, kizsákmányoló Nyugat meg úgy a rabszolgatartó Amerika, illetve a tudjukkik. Az fel sem merül senkiben, hogy ha esetleg a mélyen tisztelt állampolgárok is tehetnek arról, hogy alkalmatlan politikusokat választottak meg és a hétköznapokban is inkább az ügyeskedés, a szabályok kijátszása és a másik ember eltaposása, illetve a politikai hőbörgés a fő tevékenységük.

Mivel az EU nem jó és erre a kormányzati kommunikáció is ráerősít a gonosz Brüsszelről kialakított képpel, ezért most új nagyhatalom kell, aki majd biztosan jóságos, bőkezű és szeret minket. És mivel lassan kihalnak a málenkij robotok, davaj csaszik, padlássöprések, háború alatti nemi erőszakok áldozatai, ezért kezd elterjedni az a kép, hogy a szovjet katonák jók voltak. Hiszen annak idején az átkosba' milyen jól lehetett seftelni a laktanyákban - bement a Trapper farmer, a kozmás pálinka, megecetesedett bor, kifelé meg jött a benzin, a gázolaj, a príma gyakorlóruha, miegymás... Az idősebb generációk aktívan űzték ezt a bizniszt, a fiatalabbak meg csak hallottak róla. Így hát főleg a jobboldaliak között kezd elterjedni, hogy nekünk milyen jó is lenne Oroszország szerető keblén, mert ők hogy kedvelnek minket. 1945-ben és 1956-ban is puszta jóindulattól vezérelve lövöldöztek itt: némi lőszerrel akarták megsegíteni az országot, csak mivel a posta nem szállította, ezért idehozták ők maguk.

Olyan ez, mint mikor a '90-es évek elején sokan meg voltak győződve arról, hogy a német nép kollektíven imád minket, mert "mi vettük ki az első téglát a berlini falból". Aztán kiderült, hogy Németországot nem különösebben izgatja a sorsunk, elég volt nekik valahogy egyesülniük.

De valahogy mindig ez van. A Horthy-korszakban hol az angolokhoz, hol a németekhez próbáltunk dörgölőzni, utána jöttek a szovjetek (nem önszántunkból), majd a '90-es évek elején Amerika és Európa kellett: Bambi, Hüsi és szódavíz helyett Coca-Cola, 3-4 évig várt Lada helyett azonnal elvihető Volkswagen, MTV helyett kábelen a "zédéeff" meg a "bébécé". Akkor is, ha egy kukkot sem értettünk belőle - minden valamirevaló "haladó" ember házában mennie kellett a külföldi TV-csatornának éjjel-nappal, mer' az a menő. Közben meg "távárisi konyec", integetés helyett utánaköptünk az utolsó orosz katonának, még ünnepet is szerveztünk a kivonulás évfordulójára és hirtelen mindenkiből a múlt rendszer ellenzéke lett, aki ott volt, tüntetett, sztrájkolt, kiadta, terjesztette, lecsukták, megverték.

Aztán nem jött a csoda, nem repültek a sült galambok, a nagy és fényes Nyugat nem ölelt minket a keblére és nem kezdte számolatlanul önteni a pénzt kis hazánk folyton lyukas tárcájába. Erre most megsértődtünk, megy a nyígás, hogy rossz a Nyugat, aztán nyitnánk másfelé. A nagyon szélsőjobbosoknak ott van Irán, amihez ugyan semmi közünk, de mivel ugyanúgy fúj a Nyugatra, mint itthon is egyre többen, ezért "az ellenségünk ellensége a barátunk" jelszó alatt páran közelednének hozzájuk. Aki pedig nem ennyire elvetemült, az most Oroszországban látja a jövő zálogát, azt hiszi, majd onnan jön a jó világ, a korlátlan pénzügyi segítség, az olcsó olaj és gáz.

Csak nehogy megint pofáraesés legyen a vége...

10:09- ez teljes mértékben igaz. Ameddig a lakosság 20%-a fizet adót, addig nem is várhatunk semmit.

Azt még hozzátenném, hogy Szerbia nemhogy Európában, hanem az egész világon Oroszország legnagyobb szövetségese. Már lassan 200 éve az történik, hogy Szerbiának még füttyentenie sem kell, és a ruszkik már ott vannak. Ellenben a magyar népet az oroszok úgy kezelik, mint a nácik utolsó szövetségeseit stb...

Vajon Magyarországnak mennyire lenne jó egy olyan szövetségben, ahol neki mindig csak a legutáltabb eltűrt ország szerepe jutna, miközben egyik legnagyobb ellensége pedig kivételezett kiskedvenc státuszt kapna?

Ezt gondoljuk át: megér ennyit az, hogy a "keleti nyitás" nevében megvegyék a cuccainkat?(persze azt is keleti áron)

A 02-19 13:01-es válaszoló tökéletesen leírta a lényeget, nem csak a választ, de azt is, mit jelent ma a "világ meghódítása".

Ne legyenek illúzióid, Kérdező, akármelyik ország is szerezne túlhatalmat, ugyanez lenne az eredménye.

-------------

A 02-19 23:12-es válaszolóval is egyet kell, hogy értsek. Oroszországnak csak a zászlaja más. Ugyanazok irányítanak (Putyin is KGB-s volt, és a hatalmát is bebetonozta, hiába nem indult - példátmutatva törvénytiszteletből, három újraválasztás után ismét, más pozícióban, de hatalomban maradt), ugyanúgy tisztelik Sztálint, tartanak katonai felvonulásokat a győzelem napján, a vörös csillag is megmaradt a légierejükben, ugyanaz az orosz mentalitás is, mocskos nyugat, bezárkózottság. Ez persze nem baj, legyen ellenpólusa Amerikának...

------------

A tegnapelőtt 10:09-es is tökéletes választ adott, maradéktalanul egyetértek vele.

A magyar történelem elhagyhatatlan árnyéka, hogy 1526 óta mindig mások által várjuk a megszabadulást. Először magunkra hívtuk az osztrákokat, hogy segítsenek kiverni a törököket. Majd a törököket kértük, hogy foglalják vissza nekünk a Habsburg uralom alatt lévő Budát - amit meg is tettek, csak épp maguknak, 150 évre. És ez az egy momentum tökéletes kivonata az egész magyar sorstragédiának.

És kik segítségét kértük Buda visszafoglalásához? Az osztrákokét, akik eztán lemondatták a magyar országgyűlést az ellenállási záradékról és a királyválasztás jogáról. Ja, és megtiltották a magyar lakosságnak a városba való beköltözést...

Nemsokkal eztán jött Rákóczi, aki bár aktív külpolitikai kapcsolatot ápolt Európa szinte minden udvarával, és próbálta őket megnyerni a szabadságharc ügyének támogatására, de mégis önerőből akarta a szabadságot kivívni. Mint nagy előrelátással mondta:

"Lesz még idő az ország életében, amikor elmondhatja a világ, hogy élnek még magyarok - de ez a nemzet vagy most lesz független és szabad, vagy a történelem során mindig tartozni kényszerül valakinek meghódolni."

És mégsem. Kaptunk még egy lehetőséget a sorstól - hihetetlen élniakarást tanúsítva e nemzet részéről. Az 1820-as, '30-as években annyira megerősödtünk iparilag, gazdaságilag, nyelvünkben és identitásunkban, hogy elég erőt gyűjtöttűnk még egy szabadságharc megkísérlésére. És milyen közel volt is már a cél? Szinte már hallottuk a császári udvar zaklatott szívdobbanásait, már előkerültek a borosüvegek a pincékből - a legnemesebbek, ünnepi alkalomra. A cél a pátoszos szövegem mellett is valóban közel volt. De elbukott a két nagyhatalom összeölelkezésében, mely ölelésnek mi pont a középpontjában voltunk, így az megfojtott minket...

Aztán jött az első világháború, és a forradalom. Elértük, amit akartunk: ledobtuk magunkról a jármot, és nem jött helyette más - de Trianon árán.

Viszont, mint Rákóczi fejedelemségében, a reformkorban, vagy a dualizmus éveiben, azaz mindenkor, amikor hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de lazult a lánc, és kezünkbe vehettük a sorsunkat, úgy az 1920-as, '30-as években is prosperáló folyamat indult el. Ez tendenciózus tény, mindig ilyenkor indultunk növekedésnek. Olyannyira, hogy ismét elég erősek voltunk harcot indítani - ezúttal nem a Habsburgok ellen, hanem a csehszlovákok, jugoszlávok, románok ellen, a határontúli magyarlakta területek szabadságáért.

De hamar rájöttünk, hogy mivel ezt is egy birodalmat jelentő Sas szárnyai alatt tettük, így ennek ára lesz - ismét elkötelezettség.

A sast elűzték a vörös csillag izzó sugarai, de mire mentünk vele, ha ez a csillag aztán közel fél évszázadra lett iránymutatónk? Még ekkor sem lemondva a szabadságunk jogáról, ami minden népet megillet, fellázadtunk - ekkor már nem hadsereggel, és nem a siker reményében, hanem csupasz kézzel, egy világhatalommal szemben. De megtettük. És amire senki sem számított: a hatalom megrezzent. Két hét, csak ennyi! De megmutattuk, hogy lehet! Mint '48-ban, úgy most is a lengyelek gyújtották meg a szikrát. És mint akkor, úgy ez a szabadság harc is az utolsó volt, amely képviselte a szabadság lángját, amely a legtovább égett, amelyet a többivel ellentétben csak küzdelmekkel tudtak kioltani. De ekkor ismét elértük, amit akartunk: megtorlás következett, mint '49-ben, de aztán, egy újabb forradalomtól való félelemtől, a régió legélhetőbb környezete vt a miénk.

Csakúgy, mint a Habsburgok minden más tartományának elvesztése után, a "rebellis magyarokkal" két évtizedes megszállást követően megkötött 1867-es kiegyezés. De mégis volt különbség is: a dualizmusban önálló, és valóban megalapozott fejlődés történt, míg a szocializmusban minden Moszkvától függött, és a hangulatjavító látazatintézkedések mögött nem volt tartalom.

Aztán jött 1990, és még mindig nem tudtuk átlépni a saját árnyékunkat! A keletet a nyugathoz való dörgölőzéssel akartuk levakarni magunkról. Elment a KGST, de jött az EU. Elment a Varsói Szerződés, de jött a NATO. Ahogy Hofi mondta: '90 után csak egyvalami változott: amit nyalunk.

A NATO és az EU között csak az a különbség, hogy előbbinek mi csak netto ráfizetői vagyunk, hiszen Európában nem valószínű egy háború (ha lenne is, elgondolkodna a NATO azon, hogy "megéri-e?"), ellenben Amerika agresszív külpolitikát folytat, aminek így mi is kényszerű részesei vagyunk. Az egyetlen, amiben jót jelent, hogy ez talán valami visszatartó erő a kárpát-medencei államok egymásnak esésének.

Míg az EU lehetne hasznos, ha azokat az elveket követné, amikkel magához édesgette a volt szocialista országokat, névszerint hogy a nyugati államok felzárkóztassák magukhoz az elmaradott közép-kelet-európai részeket. A tapasztalat azonban inkább az, hogy - ahogy a Habsburgok - ők is inkább felvevőpiacnak, kiaknázható területnek tekintenek minket, és másokat, így a lengyeleket, cseheket, szlovákokat, horvátokat és románokat is. Logikusan belegondolva: természetszerűleg bukott ötlet, hogy egy jobb helyzetben lévő ország saját gazdagságából áldozna az elmaradottak megsegítésére. Még akkor sem, ha ez hosszútávon nekik is előnyös, hiszen érdekük, hogy a szomszédjaik ne legyenek elsorvadtak, hanem oda-vissza támogathassa egymást a két gazdaság - bár az sem jó, ha túlzottan megerősödnek, mert az pedig konkurenciát jelentene számukra, veszélyes riválist.

Persze, az is egy megoldás, hogy kifejezetten hagyják lemaradásban a környező országokat, kiszolgáltatottságban, ezáltal jobb kihasználhatóságban tartva őket, bár ez a sáskákra jellemző rövidlátás. Mégis úgy tűnik, hogy az EU inkább ezt a politikát folytatja.

Legalábbis így volt eddig, de most, az EU-s támogatások átalakulása után már pozitívabb reményeim vannak a jövöre nézve. Azt is be kell látni, hogy sajnos minden forint kivonása a magyar gazdaságból káros, és az EU-s pénzek elhagyása egyben az infúzióról való lekapcsolást is jelentené - valószínűleg, ugyanis nincs pontos kimutatásom, hogy az EU a multik be-, ezáltal a tőke kiáramlásával, a diplomás munkaerő elszívásával, a silány minőségű hulladékételek ideszórásával (mely komoly botrányt okozott, hogy Európa ezen részébe sokkal rosszabb alapanyagakból és gyártási technológiával előállítottat importálnak ugyanazon az áron), valamint a "konmurenciát megfojtó" rendelkezéseikkel (cukorgyárak felvásárlása majd bezárása, szőlőtőkék pénzjutalom ellenébeni kivágatása, stb.) összességében mekkora kárt okozott, és ezt ellensúlyozzák-e az EU-s támogatások. Nem tudom, és szerintem pontosan senki sem.

És most, az EU-val szemben megpróbálunk a kelet, Oroszország és Kína felé nyitni. Mikor értjük már meg, hogy _csak_ akkor leszünk függetlenek és szabadok, ha magunk érjük azt el? Hogy amíg azt egy másik nagyhatalom adja nekünk, semmit nem értünk el, mint az egyiket lecseréltük a másikra...?

Talán jót is tesz nekünk ez a sors. Megedz magyarságunkban, és megtanítja becsülni a szabadságot. Kevés nemzet van, ami ezt hozzánk hasonlóan érti. A lengyelek, akiknek hazája szintén évszázadokig volt felosztva három nagyhatalom között, tudják. És nem is felejtették el, egyszerre állnak ellen Brüsszelnek és Moszkvának - le is zuhant a fél katonai és egyházi vezetés "tisztázatlan körülmények között" Oroszország felett.

Ők tudják, amit mi. Csoda-e hát, hogy 1848 és 1956 után most újra ők fogták a kezünket az egyenlő bánásmódért tartott felvonuláson?

Márai Sándor "Mennyből az angyal" versének egy részletével zárva:

"És a világ beszél csodáról, 

Papok papolnak bátorságról. 

Az államférfi parentálja, 

Megáldja a szentséges pápa. 

És minden rendű népek, rendek 

Kérdik, hogy ez mivégre kellett. 

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? 

Mért nem várta csendben a végét? 

Miért, hogy meghasadt az égbolt, 

Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember, 

Mi áradt itt meg, mint a tenger? 

Miért remegtek világrendek? 

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. 

De most sokan kérdik: mi történt? 

Ki tett itt csontból, húsból törvényt? 

És kérdik, egyre többen kérdik, 

Hebegve, mert végképp nem értik – 

Ők, akik örökségbe kapták –: 

Ilyen nagy dolog a Szabadság?"

Ők, akik örökségbe kapták. Nekünk meg kellett érte küzdenünk, mi ismerjük az értékét.