Mi volt a sztálinizmus lényege?

Azt hangoztatták, hogy a Marx által megálmodott kommunizmust építik. Ahol majd minden ember egyenlő, azonos munkáért mindenki egyenlő bért kap, és a megtermelt javakból a szükségletei szerint részesül.

Ugyanakkor egypárt rendszer volt, személyi kultusz, és totális diktatúra. Minden nyilvános rendezvényen éltetni kellett Sztálint. Nem volt sajtó és szólás szabadság. Nem voltak az embereknek jogaik. Aki nem értett egyet a párttal, vagy útjában volt Sztálinnak, vagy valamelyik pártvezetőnek, azt internáló táborokba küldték. (Szibériába az ólombányákba) A legtöbben ott pusztultak el.

A sztálinizmus lényege az volt, hogy létezett egy rettenetesen gyanakvó, paranoiás és kellő mennyiségű hatalommániával "megáldott" ember, akit Sztálinnak hívtak és történetesen az SZKP főtitkára volt, mellette pedig a Népbiztosok Tanácsának elnöke.

Ez önmagában nem lett volna probléma, volt rajta kívül is épp elég hülye, csak ez a roppant tehetséges ember folyamatosan félt attól, hogy valaki el akarja tenni láb alól és nem tudta, hogy az a valaki "belülről" (a párt soraiból) vagy "kívülről" (ellenzékiek közül vagy külföldről) érkezik-e. Ezért, hogy biztosra menjen, folyamatosan megfigyelte az államapparátus tagjait és az állampolgárokat, tesztelte a hűségüket és aki csak kicsit is gyanúsnak tűnt, azt azonnal "átnevelte". Így szépen lassan olyan emberekkel töltötte fel a szovjet állam valamennyi fontos pozícióját, akit a legkevésbé sem érdekeltek az eredeti forradalmi elvek, csak és kizárólag Sztálin iránti hűségük vezérelte őket.

Ez volt a hírhedt sztálini terror mozgatórugója: politikai ellenfeleket, nem eléggé lelkes beosztottakat, katonai vezetőket, kémeket végeztetett ki csak azért, mert attól félt, hogy megdönthetik az uralmát. A krónikák szerint ugyanis nem volt különösebben jó eszű ember, ezért joggal tarthatott attól, hogy összeesküdnek ellene, ő meg észre sem veszi.

A hatalommániája volt a fő hajtóereje, ezért félt attól, hogy letaszítják a trónjáról. Viszont épp ez volt az, ami a rendszer másik fő jellemzőjét is működtette. Ez a jellemző a személyi kultusz volt: Sztálin mindenütt "ott akart lenni". Az arcképei díszítették a közintézményeket, tűzfalakat, személyesen őt kellett ünnepelni mindenért, minden jónak ő volt a forrása, szeretett a "nép között" pózolni, úgy próbálta beállítani magát, mintha valami helyi szuperhős lenne. Pedig nem volt az.

Sztálin tehetsége abban merült ki, hogy ügyesen lavírozva magas pozícióba került és eléggé gyorsan, határozottan tudta kialakítani az erejét jelentő erőszakszervezeteket. Az NKVD (később KGB) eredetileg nem arra szolgált volna, hogy az ő ellenségeit irtsa, viszont hamar elérte, hogy mindig az ő közvetlen bizalmasa irányítsa és csak neki tartozzon felelősséggel az egész nagy kóceráj. Sőt, az NKVD vezetőit néha még le is váltotta és meghurcolta őket, hogy ők se érezzék magukat biztonságban. És az igazán nagy baj az volt, hogy egy idő után kialakultak a "kis Sztálinok": olyan emberek, akik őszintén vagy karrierizmusból hittek Sztálin rendszerében és ők maguk is elszánt szolgálói lettek. Egy idő után már nem kellett minden "ellenforradalmárt" és "trockista elhajlót" közvetlenül kézre keríteni, az NKVD hithű sztálinistái, a pártszervezet emberei vagy egyszerű állampolgárok jelentették fel őket.

Külföldre is exportálta a mintát ez a derék grúz harcos: itthon Rákosi Mátyás volt a hagyományainak örököse, ő folytatott hasonló politikát.

Sokat lehetne még erről írni, de a lényeget kérdezted és ez a lényeg. Sztálin mindent a saját közvetlen személyes irányítása alá rendelt, ő vezette a hadsereget, a pártot, a közigazgatást, a politikai rendőrséget, de még az igazságszolgáltatásnak is adott "tanácsokat". Így pedig - főképp az erőszakszervezetére támaszkodva - terrorban tudta tartani az országot az egyszerű dolgozóktól a párt felsővezetéséig.