Miért nincs összetartás?

Egy ennyire idióta szövetségesre semmi szűkségünk. Átadunk az azeri hatóságoknak egy elítéltet, erre így elvesztik az eszüket és egy velük állítólag szövetséges ország zászlaját elkezdik letépkedni? Totál fogyatékosak. Jah és persze nagyon jó barátaink lehettek, ha ennyi kellett a kapcsolat megszakadásához.

1. A diplomáciai kapcsolat, nem azt jelenti hogy szövetséges.

2. Az zászló égetést ottani szélsőségesek csinálták, ne vetítsük ki az egész örménységre. Amikor a Jobbik EU zászlót égetett, ott is az csak a Jobbik véleménye volt, nem az országé.

3. Ha egy ember, egy alvó embert fejszével úgy agyonvág, hogy a fejét majdnem levágja, csak azért, mert a másik származása bántja. Nos. Én ezt hívnám fogyatékosságnak. Nem azt, hogy mikor ennek az embernek a szabadlábra helyezésében asszisztálunk (3 milliárdért) , fújnak a kormányunkra.

Ti hogy reagálnátok arra, ha például Romániában, egy szlovák, csak azért megöl egy magyar brutális módon, mert az magyar? Majd miután a román bíróság életfogytra ítéli, és hazaküldi Szlovákiába - a pénz miatt - , a szlovákok kegyelembe részesítik és még elő is léptetik a tettéért?

"Hétköznapokban lehet ellentét de ilyen esetekben sztem igenis meg kell mutatni, hogy velünk nem lehet szórakozni."

Először a saját kormányunknak kéne ezt megmutatni

Újra előjönnek a már unalomig lerágott csontjaim :

Ne tessék általánosítani !

Ha pár ember zászlót éget, az még nem az egész ország véleménye!

Sajnos, ez ugyanaz a tévedés, mint az a marxista dogma, hogy minden a termelőeszközök fejlődéséből magyarázható.

Ami Mo-t illeti, van egy politikai kalandor, aki saját kisebbrendűségi érzéseit hatalommal kompenzálja. Nem most dőlt ez el, hanem még Felcsuton, a gyerekkorban. Nem a pénz mozgatja elsősorban, az inkább az uszályt mozgatja. Persze, nem veti meg.

Van az EU, amely eredetileg nagyjából egyenrangú országok közös piaca volt, de ezek a nagyjából egyenrangú országok, vagyis a mögöttük álló nemzetközi vállalkozások húsz éve úgy gondolták, hogy lehetőségük nyílt egy páratlan felvevő- és munkaerőpiachoz, vagyis rabszolgatelephez jutni, ezek voltunk többek között mi. Aztán ez a felvevőpiac lassan a fejükre nőtt, és most már nehézkes szabadulni tőle. A világ ma színtiszta spekuláción és azon a rögeszmén alapszik, hogy a lehetőségek végtelenek. Ezért többszörösen túllépte a valóságos lehetőségeket, ez pedig most üt vissza.

Mindezzel párhuzamosan a politikai kalandor is ugyanezt gondolja, csak saját magáról elsősorban. Semmi nem szent neki, már 2002-ben sem volt az, és most sem az, habozás nélkül bármit feláldoz saját igazáért. Ez pszichológiai, sőt pszichiátriai probléma, nem gazdasági. Mindkét oldalon van egy rögeszme, és ez a két rögeszme most konfrontálódik.

A baj azonban nem most kezdődött, hanem kb. négyszáz éve. Amikor kilőtték először a katolikus egyházat (amelyről egyedül a katolikus egyház tehet) az uralkodók mögül, majd az uralkodókat magukat is. Csakhogy olyan tekintélyt, ami az egyházat pótolta volna, nem sikerült az új uralkodók mögé állítani, már csak azért sem, mert a tudományban, amivel ezt megkísérelték, soha nincsenek véglegesen eldöntött kérdések, ti. ettől tudomány, a materializmus pedig, mint filozófia, sehova nem visz. Ezért aztán anarchisztikus és diktatórikus állapotok váltogatják egymást, és a nép szenvedélyesebbik fele, mint megvadult disznócsorda kering körbe-körbe, és keresi legitim (nem de jure legitim, hanem de facto legitim) vezérét, amit már e rendszerből kifolyólag, mely rendszernek az a lényege, hogy az alkalmatlanoknak s akkora lehetőségük van hatalomra jutásra, mint az alkalmasoknak, sem talál.

A sárga emberekkel is ugyanez lesz a probléma, mihelyt a kommunista gyakorlat (nem elmélet, az már rég kikopott a szlogeneken kívül) megrendül. De meg fog ott is rendülni, mert ez a világ nem szereti a hatalomkoncentrációt.

A jelen magyar helyzet: először a kis tirannust kell megvárni, ameddig eltűnik a süllyesztőben, ennek elősegítésére a nemzetközi hitelintézetek, külföldi politikusok kiválóan alkalmasak. Utána egy látszólag mindenbe beleegyező kormányzatot kell létrehozni, ami már a történelmi tapasztalatokra van felépítve, és közben gőzerővel kialakítani a saját gazdaságot, és független, államokat összekapcsoló külpolitikát.

A hatályos Alkotmányt hatályon kívül helyezni, az összes most meghozott törvényt és rendeletet felülvizsgálni, és - sajnos – mindent elölről felépíteni. Nem materialista filozófiára, nem nem materialista filoziára, hanem ideológia mentesen, megadva a lehetőséget mindenkinek arra, hogy azt a helyet foglalja el, amire született. Ennél persze kicsit bonyolultabb, de most erre nincs tér és idő, mindenesetre van háttere, amit most leírtam, nem annyira idealisztikus, ahogy egy-két mondatban hangzik. Sőt, semennyire nem idealista, ld. Búcsú a pártoktól, [link]

[link]

Egy másik aspektus.