Hogy lehet, hogy Izraelt egyetlen háborúban se sikerült megsemmisíteni?

Egy eleme a indokok sokasaganak szerintem az, hogy sok evszazadon at nem volt fuggetlen allamuk, ezert gyengek voltak. Nagy reszuk menekultkent elt szerte a vilagban es mindenutt kisebbsegben. Gyakoriak voltak a pogromok. Ha a befogado allamnak ugy allt erdekeben barmikor megfoszthattak oket targyaiktol, eletuktol, eluldozhettek oket - es tettek is.

Ez valoszinuleg olyan nemzeti szintu tortenelmi tapasztalat, ami rendkivuli vedelmi elszantsagra osztonzi oket. Meghozza mind allami-kormanyzati szinten, mind az egyen szintjen.

Szerintem az arabok megosztottsága itt mellékes. Nem hiszem, hogy egyetlen arab állam ne tudta volna legyőzni a csekély népességű és területű Izraelt. Az a nagy büdös helyzet, hogy a nyugat fejlettebb technológiával látta el őket (ha jól emlékszem a németek még kárpótlás gyanánt tankot v. atom-tengeralattjárót is adtak nekik). Az viszont biztos, hogy a tengókat még ma is a németektől szerzik be.

Az oroszok szerintem nem támogatták olyan mértékben az arabokat, mint a nyugatiak a zsidókat - gondolom nekik is érdekük volt, hogy eltűnjenek Oroszországból. De ez a mai napig is látszik, az oroszok nagyon jó viszonyban vannak a zsidókkal.

És végül szerintem a legfontosabb körülmény, hogy a zsidók műveltebbek voltak, megvolt a szakmai jártassuk és ismerték a harci szerkezetek (főleg a modernebbek) működtetését. Ezzel szemben azt hallottam, hogy az akkori egyszerű arab azt sem tudta, hogy mi az a szögfüggvény...

Ajánlom továbbá, hogy itt érdeklődj, itt sokkal műveltebb emberek beszélgetnek és kenik-vágják a témát:

[link]

Eszembe jutott meg valami. Hallottal a Gilad Shalit ugyrol? 19 eves hataror kiskatona volt, amikor a Hamasz rajtautott az orjaratukon es elrabolta. Izrael azonnal meginditotta a targyalasokat a kivaltasara. A Hamasz nagy mennyisegu es vezeto beosztasu terrorista szabadon bocsajtasat kovetelte. A problema az volt, hogy a korabbi hasonlo esetekbol Izrael megtanulta, hogy az igy kiengedett terroristak nagy szazaleka visszater a gyilkolashoz. Kiszamitottak, hogy ha teljesitik a Hamasz koveteleseit, akkor statisztikailag az azt jelenti, hogy a Gilad Salit eleteert 50 masik izraeli fizet majd az eletevel.

Es megis hatalmas tuntetesek voltak Izraelben azert, hogy a kormany igenis fizesse meg a tobb mint 1000 gyilkos kieresztesevel egyetlen kiskatona eletet.

Mas szavakkal ez azt jelenti, hogy az izraeli katona BIZTOS benne, hogy sem a tarsai, sem a nep, sem a kormany nem hagyja magara.

Ennek valóban több összetevője van. Fontos elem az előttem szóló megjegyzése. De hasonlóan fontos, hogy a nyugat támogatja őket. Ennek is több része van. Egyfelől a zsidóság talán a leginkább szétszóródott nép a világon, ugyanakkor rendkívül erős a kötődése. Emiatt minden országban erős késztetés van a megsegítésükre, az USA-ban különösen. Másfelől itt egy nép állami létéről, vagy nemlétéről van szó. Arról, hogy az emberiség hagyja-e, hogy egy létező népnek ne legyen állama. Ezért zűrös ott a helyzet, hiszen a nyugat ugyanezt akarja a palesztinokkal, csak nem tudja, hogyan hajtsa végre. Két önálló, elismert állam háborúskodásába ugyanis nem lehet folyamatosan beleavatkozni. ezért előbb biztosítani kell, hogy ne akarják folyton öldösni egymást.

Fontos ok még a mentalitás, az összetartozás (egymást gyilkolhatják, de ha más teszi akár az ellenségükkel, azt megölik), és sok sok hagyomány.

Ezek együtt eredményezik, hogy nem lehet szó megsemmisítésről. Másfelől morálisan sem fogadható el megoldásként.

Valójában a "nyugat" csak 1973 után kezdte el támogatni őket(tehát az 4. arab-izraeli háború után/közben), addig az USA -tól katonai felszerelést kb semmit sem kaptak, amit pedig nyugat-európából szereztek azt is vették, sőt 1967 után konkrétan embargó volt ellenük, a franciák például a már kifizetett repülégepeket sem szállították le nekik.

A győzelmük, ahogy korábban már említették, valószínűleg a magukkal hozott nyugati/európai képzettségüknek, műveltségüknek volt köszönhető, illetve annak, hogy tudták: vagy győznek, vagy a tengerbe szorítják őket. Az arabok nagy része akkoriban nemhogy műszaki jártassággal nem rendelkezett, de teljesen írástudatlanok, iskolázatlanok voltak, nem igazán nemzeti, hanem törzsi kötődéssel, kultúrával rendelkeztek, így nemcsak az összetettebb felszerelések kezelése okozott nehézséget számukra, hanem egyszerűen a fegyelem és az elszántság is hiányzott belőlük, nem véletlen, hogy az izraeliek százas nagyságrendben zsákmányoltak tőlük kb sértetlen harckocsikat és egyéb fegyvereket, mert volt olyan, hogy a személyzet egyszerűen gondolt egyet, kiszállk a tankból és hazamentek.

Az előző nagyon jól írta: a "nyugat" (pontosabban az amcsik) már csak a 73as Jom Kippuri háború után kezdték el támogatni az izraelieket, amikor már nagyon durván látszott és érvényesült az arabok szovjetek általi támogatása.

A 48-49es háború nem sokon múlt, ott leginkább azon, hogy az arab államok is akkoriban alakultak, szóval ők se voltak alapból se túl erősek, de ráadásul még azt is hitték, hogy sétagalopp lesz az újdonsült ország lerohanása (még hivatalos hadserege se volt ekkor), ezért mindenféle szedett-vedett szabadcsapatok, önkéntesek mentek, az egyetlen komolyabb haderő arab részről a jordán légió volt, amit brit tisztek vezettek (ennyit a nyugat támogatásáról...). A zsidók viszont érthető módon piszok elszántak voltak közvetlen a második vh után az új országuk védelmében, szóval elég kellemetlen meglepetés érte a sétagaloppra számító arabokat, akik elég gyorsan elvesztették a harci moráljukat.

Aranyos sztori, hogy az izraeliek házi barkács tüzérséget haasználtak, a Davidka-t, ami katonai szempontból gyakorlatilag használhatatlan volt (irdatlan pontatlan volt), viszont úgy tervezték hogy irdatlan hangos legyen, és nagyon nagyot szóljon. Az arabok meg tudták, hogy az atombombát is zsidók találták fel, és teljesen betojtak a hangos "csodafegyverektől".

Később Izrael igen komoly erőfeszítéseket tett és elég szép pénzt áldozott rá, hogy lehetőleg minnél jobb haditechnológiához jusson, amivel lehetőleg ellensúlyozhatja az arabok létszámfölényét. Ez nem volt könnyű, mert az amcsik pl. az egész térségre, szóval egészen 68ig angol meg francia cuccokból igyekeztek fejleszteni magukat.

A 67es háborúban egyértelműen a hírszerzés és a tervezés hozta meg az elsöprő sikert - ez tette lehetővé, hogy az első napon még a földön megsemmisítség az összes ellenséges ország légierejét, illetve pl. a Goln fennsíkon pontosan tudták, hogy hol vannak a rejtett bunkerek - amúgy ez is egy mókás sztori, mert egy izraeli kém beférkőzött a szír vezetés köreibe, még tanácsadó is lett, és amikor kivitték a Golán-fennsíkre körbemutogatni a védelmi rendszereket, akkor ő javasolta, hogy a szegény szír katonáknak nincs semmi árnyékuk ebben a forróságban, telepítsenek már nekik néhány fát, hogy legyen mr valami árnyék. Tetszett is a szír vezetésnek az ötlet, meg is csinálták, aztán a 67es háborúban az izraeliek a fákból pontosan tudták, hogy hol is vannak a szír védművek...

a 67es hábroűnak volt egy olyan hozománya is, hogy csomó modern szovjet tankot meg haditechnológiát zsákmányoltak, amiből az USA vezetés számára is egyértelmű lett, hogy az arabok és a szovjetek eléggé összenőttek, így ők is kicsit változtattak a közel-keleti stratégiájukon, és engedték Izraelnek, hogy vásároljon tőlük modern haditechnológiát (szóval még mindig nem támogatásról beszélünk, hanem az embargó feloldásáról).

A 73as háború megint leginkább az elszántságon és nagyobb szervezettségen múlt, bár ott az elején tényleg úgy nézett ki, hogy az lehet Izrael vége. Onnantól kezdve határoztak úgy az amcsik, hogy akkor ahogyan a szovjetek az arabokat, úgy ők meg az izraelieket fogják támogatni.

Azóta meg az arab államok nem támadtak egyesült erővel Izraelre.