Vége lesz egyszer a kapitalizmusnak nevezett modernkori rabszolgatartásnak?

Nagy rakás szar ez a kapitalizmus!

Csak a tőkéseknek kedvez és Bajnainak, hogy jól kitömje a zsebét + a bendőjét.

Igen, de egy durvább kor jön, és még ezeket a rabláncokat is sokan visszasírják. :-(

Talán egy lesz jobb, kevesebb agymosás jön nem sokára majd.

"Amíg nem ez volt a világon az uralkodó rendszer,addig nem is volt "gazdasági világválság"."

Volt, csak nem így hívták, hanem úgy, hogy a fél ország éhen döglött. De látom nem volt elég régen a kommunizmus, mert sokan visszasírják.

Azért remélem, hogy itt egyikőtök a kapitalizmusban rothadó Nyugat-Európába vágyik, hanem mondjuk Észak-Koreába, ahol még a madarak is szebben csiripelik az internacionálét.

"De látom nem volt elég régen a kommunizmus, mert sokan visszasírják."

Nehezen sírhatják vissza az emberek, mivel kommunizmus soha a büdös életben nem volt Magyarországon :).

"Szerintem nagyon is jó rendszer a kapitalizmus. Nekem az amerikai modell tetszik a legjobban, ahol ha többet dolgozol, többet tanulsz (lásd orvos), többet is kapsz érte. Viszont ha lustulsz, van helyetted másik. Ez korrekt. Jobb, mint hogy mindenki ugyanannyit kap és hogy mindenki egyenlő...az elég gáz lenne."

Hát, nem vagyunk egyformák. Én meg úgy vagyok ezzel, hogy ha mindenkinek fizetnének annyit, hogy elfogadhatóan megélhet belőle, akkor az se zavarna, ha mindenki ugyanannyit kapna. Mondjuk én nem vagyok irigy természet. Az is a baj, hogy egy orvos nem feltétlenül dolgozik többet, mint egy fizikai munkás, sőt, tehát egyáltalán nem feltétlenül ér többet a munkája, és nem feltétlenül nehezebb a munkája. A tanulással és egyéb szellemi képességekkel meg az a baj, hogy jórészt adottság kérdése, és a legkülönbözőbbek az emberek ilyen szempontból, mint ahogy a testsúly, magasság, szem- és hajszín stb. is elég változatos. Ez persze bizonyos fokig változtatható, de azért mégis vannak alapadottságok, és emiatt nagyon sok ember nem képes olyan szintű szellemi erőfeszítésre, mint az éltanulók. Mellesleg engem a munka nem érdekel, csak elveszi az időt, ami helyett annyi más dolgot lehetne csinálni. Ha mondjuk szeretem a munkámat és kedvelem a munkatársaimat, az más, de azért inkább irigylem a valamelyik műsorban látott trópusi tengerparton lustálkodó négereket, akik egész nap csak lógatják a lábukat, isznak, fürdenek, hülyéskednek. Igaz, hogy nincs semmijük, de nem is olyan kiszolgáltatottak, mint mi, valamint nem az anyagi javak fogyasztásában látják az élet célját, hanem egymás társaságában. Valószínűleg boldogabbak is, mint mi. Engem mindenesetre senki nem kérdezett meg, hogy milyen világban akarok élni, csak elvárják, hogy kövessem a többieket. Mint ahogy egy fizikai munkást vagy egy parasztot se kérdeztek meg róla, hogy akarja-e a fejlődést, ami miatt majd idővel nem lesz szükség a munkájára, csak egyszerűen csinálják a fejlődést. Szóval, én a gyengék pártján állok. Már gyerekkoromban is szerettem az autistákat vagy a Down-kórosokat.