Valóban zsidók pénzelték a nácikat?

Németországnak a második világháború kitörése pillanatában (1939 szeptember 3.) nagyon kismértékű volt az adóssága, pláne az aljas, embertelen sarchoz képest, amit az első világégést lezáróan vetettek ki rá.

A náci rendszer, a jól működő gazdaságával nem csak pénzt tett egyik számláról a másikra, hanem valódi értéket teremtett.

Egy vesztes világháborúból adódó kifosztás és a weimari köztársaság hedonista pazarlása, az ország vagyonának elkótyavetyélése után, sokmillió munkanélkülinek adott munkát és tisztességes megélhetést.

A harmincas évek Németországában vezették be a fizetett szabadnapokat, a vállalati üdüléseket (külföldön), építettek olyan infrastruktúrát, hogy többek között az Autobahnoknak a fejlett Nyugatról a csodájára jártak.

A Volkswagen egy olyan autómárka, amit Hitlerék találtak ki olcsó, jó minőségű autónak a nép számára.

Természetesen a hadiipar is ugrásszerűen fejlődött, rengeteg találmánnyal, amit a második vh. után széthordtak a győztesek.

Az állam nyújtott nagyon kedvező hitelt a németek számára, a német állam pedig szépen kifizette az 1919 előtti (háborús) uzsorakamatú hiteleket (főként neves angol és amerikai bankárházaknak) és az azután rárótt büntetéseket, háborús jóvátételeket, illetve volt, amit újratárgyalás során elengedtek neki. Minimális adóssága maradt 1939-ben.

Amerikai és európai zsidó bankárok nem a német államot, vagyis a náci birodalmat támogoatták, hanem annak kezdeteit, az NSDAP pártot és annak vezetőjét Adolf Hitlert. 1929-től 1932-ig legfőképpen James P. Warburg közvetítésével áramlott New Yorkból 30-35 millió dollár a nácikhoz, de voltak más szálak is.

A nürnbergi perekből kiderül többek között Fritz Thyssen iparmágnás és Erich Ludendorff első vh.-s tábornok özvegyének vallomásából.

A támogató zsidók célja elsősorban a cionizmus, másodsorban a zavarkeltés, majd a "zavarosban halászás" volt. Ez utóbbira bizonyíték a támogatással párhuzamos németellenes uszítás a zsidótulajdonú amerikai sajtóban már a 20-as évektől.

A cionizmust tekintve pedig:

"Európa hatmillió zsidójának reményei az emigrációra összpontosulnak. Megkérdeztek engem: "Ki tud hozni hatmillió zsidót Palesztinába?' Azt válaszoltam, 'Nem". ...A tragédia mélységeiből kétmillió fiatal embert akarok kimenteni... Az öregek meg fognak halni. El fogják viselni a sorsukat, vagy nem. Por voltak ők, gazdasági és morális por egy kegyetlen világban. ... Csak a fiatalság ága élheti túl... Ezt tudomásul kell venniük."

Dr. Chaim Weizmann 1937-ben. (Ő a Cionista Világszervezet elnöke, majd Izrael Állam első köztársasági elnöke.)

"Ha tudnám, hogy az összes németországi (zsidó) gyereket kimenthetjük Angliába, vagy csak a gyerekek felét Erec Izraelbe, én a második megoldást választanám. Mivel nekünk nemcsak e gyerekek életét kell számításba vennünk, hanem Izrael népének történelmét is."

Ben Gurion 1938-ban. (Ő a cionista mozgalom egyik fő vezetője, Izrael állam első miniszterelnöke.)

"Herzl a cionizmus győzelmét elkerülhetetlennek tartotta, nemcsak azért, mert Európa egyre elviselhetetlenebbé vált a zsidók számára, hanem azért is, mert Európa érdeke volt megszabadulni a zsidóktól és az antiszemitizmustól: az európai politikai elit idővel meg lesz győzve, hogy támogassa a cionizmust. Herzl felismerte, hogy az antiszemitizmus felhasználható az ő cionista céljaira."

Benny Morris izraeli történész könyvéből: Righteous Victims, 21. oldal.

Mark Weber történész cikke a nácik és cionisták gyakorlati együttműködéséről:

[link]

Leopold von Mildenstein SS-tiszt és Kurt Tuchler, a Cionista Szövetség tisztviselője egy hat hónapos közös utazáson járták be Palesztinát, hogy felmérjék az ottani cionista fejlesztéseket. Tapasztalatairól von Mildenstein 1934-ben 12 illusztrált cikkben számolt be a berlini Der Angriff párt-napilapban, "Egy náci Palesztinába utazik" címmel. A cikkekben magasztalta a cionizmust és annak jótékony hatását a zsidókra és a világra, az "új zsidó" születését, a zsidó telepesek eredményeit, úttörő szellemét.

A másikoldali beszámoló a SCRIBD weboldalon: Boas-Jacob-A-Nazi-Travels-to-Palestine-History-Today-Vol-30-issue-1-1980-pp-33-38

Aztán volt egy Haavara Egyezmégy, meg több másik...

[link]

A Lehi vagy Stern bandája palesztinai, zsidó fegyveres csoport a 40-es években többször felajánlotta együttműködését a náciknak.

Egyik vezetője Yitzhak Shamir Izrael miniszterelnöke lett 1983-ban.

[link]