Az NDK-ban hogyan tudtak olyan kevés pénzből és egy rohalmazzá bombázott országból megalkotni a világ legjobb jóléti államát? Nem kéne egyszerűen lemásolni, amit ők csináltak?

Bocs, folytatom...

Szóval a 60-as évek elején volt így. A 80-as években sem volt már semmiféle több órás csomagellenőrzés. Én többször jártam akkor is "Nyugaton", de autós, buszos, vonatos átkelésnél sose nézték meg a csomagomat, a repülőtéren 1-2-szer igen, de ott is csak formálisan, kb. 10 másodperc alatt, de nem szedették ki.

Kezdem a végén. A nagyon komoly román határellenőrzést kb. 20 másodperc alatt kezelte le egy jó gondolkodású tapasztalt buszsofőr. Ezek az ellenőrzések többnyire a parancsnok és pribékjei hozzáállásától és eszétől függően voltak kemények vagy könnyűek. Tapasztalt és okos emberek kiismerhették, mi a megoldás a kezelésére.

Volt idő, amikor az NDK-ból tilos volt egyes termékeket kihozni. Elvették, büntettek. Azért kihoztam egy tiltott összerakható kajakot. Szerencsém is volt, de be is segítettem neki.

Az aknazáras határsávot 1956 novemberétől kezdték megszüntetni. Néhol nehéz volt megtalálni az aknákat, mert elkallódtak a dokumentációk, nem gondozták a terepet. De előtte is át tudtak menni a helyiek. Nem mindenütt és nem mindig, de tudták hol és mikor.

Romhalmazzá lőtt ország helyreállításához nem pénz kell (nem annyi, amennyit ma számolnának). Nálunk sem abból építették újjá. Aki járt NDK-s kollégiumokban, lakásokban, tudja, milyen volt az a fényűzés, aki nem, vagy elhiszi, vagy nem, a mai mércével és mentalitással nem lehet mérni, akkor sokaknak nagyon jó volt, de ma nem kellene.

Egy gazdaság állapota sok mindentől függ. Lehet benne másiknál jobb és rosszabb is. De a legfontosabb a benne élők gondolkodása. Mit mernek, mit képesek megtenni, miről mit gondolnak.

A nálunk lévő mait nem is nagyon lehet összehasonlítani az ötvenes évek elejeivel. De az emberek gondolkodásában egyre nagyobb a hasonlóság. Ez az, ami aggasztó.

Das Leben der Anderen

ajánlom a kérdező figyelmébe :-)

A kérdés lényege jogos. Egyes mai jelenségek, a lakhatási válság, a társadalmi rétegek végleges kettészakadása, a mai cigányság végletes gyerekszegénysége az NDK nem vagy más formában létezett. Voltak bűnei, az állami gondozottak sorsa keserű volt. Mégis, az fajta mindennepos megláztatás, ameit ma egyes cigány és hajléktalan rétegek átélnek, más formában volt jelen. Nem úgy volt szétszakadva a társadalom, mint ma. Egyes ma égbekiáltó vgy vérlázító igazságtalanságokat elfedett az a rendszer, persze repressziven, de nem mindig csak erőszakkal, hanem pl valós módon is létezett pl. egy ütemes, tempós állami lakásépítés és annak a nép számára elérhtővé tétele. Évi 150 000 néplakás építése megtette a hatását, másfél évtizedig tartani is tudták. Ma ez elképzelhetetlen lenne.

Szegényellenesség, a szegények hibáztatása létezett, sőt egy megtűrt rasszimzmus is. Viszont nem létezett az NDK-ban a magyar 90-es évek rettenetes gyomrotszorító szétszakító, vérlázító mélyszegénysége, hétköznapi fasizmusa (ami a mai NER-ben is tovább él), vagy legalábbis nem úgy. Valós népjóléti intézkedések is voltak, ezt balgaság lenne tagadni, mint ahogy a Rückkehrer-ek létét is.

Az NDK egy rejtély. Nem volt jó állam, nem szerették a polgárai. De a hajléktalanság rémét képes volt meszüntetni (ez még a kádári Magyaroszágnak sem sikerült, nálunk létezett, a bár a zsilipeket végső soron a 80-as évek legvégén engedték fel, de addig is volt fű alatt).

Nem kell szeretni az NDK-t, de a Kérdezőt ostobának nevezni hülyeség, elsunnyogás. Bármennyire is nem szerették saját polgária az NDK-t, a léte igenis óhatatlanul kellemetlen kérdéseket jelent a mai magyar állapot számára. Miért létezik végleges hajléktlanság a XXI. szban? Miért nem tudják a cigányok széles rétegei napról napra tudni, hogy holnap is lesz-e hol lehajtaniuk a fejüket? A nép általános elemi lakhatásának ma nincs úgy felelőse, mint ahogy az NDK-ban (legalábbis névleg, de bizonyos mértékben a valóságban is) volt.