Hitler után örök tabu marad a "nemzeti" eszme, és a "szocialista" gondolat együtt említése is?

"hogyha a "demokráciát" komolyan vennék, akkor azt értenék alatta, hogy az a többség uralma."

A demokrácia mai értelemben nem igazán ezt jelenti.

Valóban nem ezt jelenti. Minap hallottam éppen, amint arról értekeztek, hogy az EU egyik alapvető problémája, hogy a döntéshozatal ltávolodott az emberektől, akik nem érzik azt, hogy valós beleszólásuk lehet az eseményekbe. Ez igaz, és és ez valóban nem klasszikus demokrácia. Nem is kellene annak nevezni, mert eltávolodott a szó a jelentésétől.

A jelen rendszerre sokkal jellemzőbb lenne a "gazdasági oligarchia uralma" kifejezés.

"Ahol pedig az emberek, a szavazók többsége "szegény", illetve alacsony jövedelmű, ott a demokráciának az ő érdekeiket kellene szolgálnia."

A demokrácia a többség érdekeit hivatott szolgálni, és ha ez a többség szegény, akkor ez a többségi érdek a szegények érdeke.

És valóban mint mondod:

"Aki olyan pozícióban van, hogy az ő érdekeit szolgálja a berendezkedés, az nem szegény."

Ezt lehet ma mindenütt látni, vagyis azt, hogy akik olyan pozíciókban vannak, hogy az érdekeiket szolgálja a berendezkedés, azok nem szegények. (sőt!)Mivel pedig ezek az emberek nem alkotnak társadalmi többséget, a rendszer nem lehet demokratikus.

Persze nem is feltétlenül lenne szükséges ragaszkodni a demokráciához ahogyan régen nem is ragaszkodnak, mindössze a látszatához.

Mert ahogyan a kommunizmus az ostobák uralma, úgy a demokrácia a középszerűeké.

"A demokrácia politikai rendszerének sem a kiemelkedő vagy a legalkalmasabb személyek jelentik a bázisát, hanem a mindenkori középszer."

Ezért mind a kommunizmus, mind a demokrácia a kontraszelekció melegágya, csak ezt még nem merik kimondani.

"Akkor annál érdekesebb, hogy kommunistázod."

Olvasd pontosan amit írok. Nem azt írtam, hogy a Fidesz kommunista lenne, hanem azt, hogy "retorikájában szocialista elemeket alkalmaz", és a kormányzásának is vannak ilyen elemei.

A szocialista retorika pedig egyértelmű "parasztvakítás".Senki nem gondolhatja, hogy nyerhetett volna a Fidesz azzal a programmal kétharmadot, amit valóban csinálni akart. Meg is mondta orbán, hogy ne arra figyeljenek amit mond, hanem arra, amit csinál.

Amit pedig csinál a sok szerencsétlenkedés után, az most az utolsó negyedévi adatok fényében éppen hasznosnak tűnik, de a "végkövetkeztetést" korai lenne levonni.

"Mikor emigrálsz?"

Talán tavasszal vagy a nyáron ha sikerül, kitelepülök Erdélybe, mert tetszik nekem az a táj.

Amúgy nem érzem, hogy elkellene mennem. Van biztos (persze mi biztos manapság) állásom, megélek a fizetésemből, jó a munkahelyi hangulat stb...

Nem az emberekkel van itt gond, hanem a vezetéssel, főleg annak a a stílusával.

Azt gondolom, hogy vagy belátható időn belül gazdasági fellendülés következik, vagy magukra borítják a bilit ezek az "urak"... Akkor pedig szeretnék a közelben lenni.

"A demokrácia a többség érdekeit hivatott szolgálni"

Ez így csak egy szlogen. Csak akkor van értelme, ha megmondod, kikkel szemben és milyen szempontból.

A "többségi demokrácia" lényegében a "többség diktatúrája". Egyértelmű, hogy a többséget a kisebbséggel "szemben" kell értelmezni, minden szempontból. :)

Ezzel elis lehet jutni a többségi demokráciának ahhoz a nyilvánvaló "fogyatékosságához", ami abban nyilvánul meg, hogy ha a többség buta, vagy szegény, vagy félre van tájékoztatva,(esetleg ezek együtt) akkor a döntésekben ez érvényesül. Legalábbis akkor, ha a többségi demokrácia elve érvényesül.

Így eshet meg például az, hogy egy háromdiplomás tanár, és egy betanított munkás "ugyanannyit ér".

"akik olyan pozíciókban vannak, hogy az érdekeiket szolgálja a berendezkedés, azok nem szegények."

"Ez egy definíció, öcsi. Akik érdekeit szolgálja a rendszer, azok a gazdagok és hatalmasok. Akiket a rendszer felhasznál, kihasznál, kifoszt stb., ők a szegények és alávetettek. Definíció szerint. A szegény nem a rendszer ura és haszonélvezője, ahogy a fekete sem fehér és a nagy sem kicsi."

Nagyon jól értem ezt bátyus, és a definicio szó, és betű szerint igaz is.

Nekem viszont az a véleményem, hogy ezt a valóságot ma a többségi demokrácia leplével takargatják. Elhitetik a sok ostobával, és csóróval, hogy olyan rendszerben élnek, ami az ő érdekeiket szolgálja. Még akkor is, ha a gyomruk korog.

Végül a középkor óta oda sikerült eljutni, hogy ma elvileg nem vágják a paraszt képébe, hogy vannak urak. Kivéve egyes magyar politikusokat, akik ezt többé-kevésbé nyíltan megteszik, pedig a rendszer sajátságai miatt ezektől a "parasztoktól" kaptak hatalmat, elvileg éppen azért, hogy az ő "javukra" kormányozzanak.

Legalább, ha már ennek a látszat demokráciának köszönhetik a vastag fizetésüket, legalább ügyelhetnének jobban a látszatra, és nem kellene ennyire feltűnően utálni a "parasztokat"...

Másrészről ma az "úri kiváltságokat" nem Istentől, vagy a királytól származtatják, és nem ezekkel igazolják, hanem a tőzsdétől származtatják, és olyan vagyonok felhalmozott vagyonokkal igazolják, ami mögött nincsen "fedezet"...

"Elhitetik a sok ostobával, és csóróval, hogy olyan rendszerben élnek, ami az ő érdekeiket szolgálja."

Én ilyenről még nem hallottam. Sokkal inkább ezek szoktak lenni az érvek:

- a demokrácia nem jó, de nincs nála jobb

- még mindig jobb a királyságnál/törzsnél/nácizmusnál/kommunizmusnál

E két utóbbi szerintem nem érv, hanem megállapítás, és mind a kettő igaz, bár a demokrácia mai formája mára az én véleményem szerint túlhaladottá vált éppen úgy mint a királyság/törzs/nácizmus/kommunizmus. A történelem ugyanúgy túllépett ezen a rendszeren, mint az ezt megelőző összes többin. Mindössze még ez nem tudatosult. Részben ez az egyik oka a jelenlegi válságnak.

A demokrácia sokkal keményebb pálya, mint a középkor. Mivel:

- a paraszt nem nyugodhat bele abba, hogy ő paraszt, meg van egy kevés nemes, így osztották a lapokat, kár bánkódni ezen. Hanem időnként a szomszéd parasztból is nemes lesz, és elkezdi játszani az eszét. Kemény vonása ez a mai rendszernek.

Szerintem a mai rendszerben nem ez a legkeményebb. Ez természetes dolog lenne.

Ami valóban kemény az nem ez hanem az hogy ez a rendszer azt propagálja magáról, hogy bárki aki tehetséges, vagy szorgalmas az valóban előbbre juthat. Azt állítja, hogy minden elérhető. pedig dehogy. Valójában ezzel szemben mindig vannak és lesznek partvonalon kívüliek, akik számára önhibájukon kívül elérhetetlen ígéret marad nagyon sok akár az elemi szükségletek egy része is. Ez a rendszer tehát minden eddigi rendszernél képmutatóbb. Azt is mondhatnám, hogy ez a rendszer kemény, de mégcsak nem is őszinte. Az elmúlt diktatúrákban legalább néven nevezték az "ellenséget" valamilyen ideológia "mentén", de ma ezt nem teszik. Eközben kimondatlanul is "ellenség" mindenki, akitől valamit el lehet venni, és barát az, aki ebben segíteni hajlandó. Ebben a világban ez a kemény, valamint az, hogy minden valaha létezett közös morális, vagy erkölcsi alap "eltűnt" a vallással együtt.

Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy én vallásos lennék, mindössze az a véleményem, hogy a vallás által adott közös szellemi alapok természetes kohéziós erőt adtak a társadalomnak, amely ilyen elvek hiányában életképtelen, és felbomlik. Éppen ezért is láthatóan diszfunkcionális a mai társadalom. Ebben nyilvánul meg a válság egy másik oka.

- ma nincs vallásosság, így az emberek nem hiszik azt, hogy aki ebben az életben disznó volt, az a másvilágon megfizet. Hanem tudják, hogy a gazembereknek vannak többnyire sikereik, és jónak lenni = baleknak lenni = sikertelennek lenni :)))

Igen, ez így van, bár az embereknek, pontosabban a közösségnek hasznára volt az a hit, hogy aki ebben az életben disznó volt, az a másvilágon megfizet, függetlenül attól, hogy ez amúgy így van-e.

Valóban tudják az emberek, hogy a gazembereknek vannak többnyire sikereik, és jónak lenni = baleknak lenni = sikertelennek lenni :)))

Ezért akar ma mindenki gazember lenni, de sajnos minden közösségben van egy kritikus pont, amelyen túl maga a közösség válik élhetetlenné, és fenttarthatatlanná, ha túl sokan akarnak a becsületes balekokból megélni.

Végülis, hogyha már mindenki azon ügyeskedik, hogy hogyan lopja ki a másik szemét, akkor végül törvényszerűen megvakul mindenki...

A "siker" pedig relatív. Én például szegény csóró vagyok, de olyan dologgal foglalkozok, amiért tudok lelkesedni, és boldoggá tesz. Szemben például azokkal, akik annyi pénzt keresnek, hogy nem tudják hová tenni, de végül a sírba zeszi őket a stressz, stb.

Számomra "siker" az, ami teljesebbé teszi az életemet. Ezért nem bánt nagyon, hogy nem vagyok "tehetős".

Róluk tartja az idézet:

Az ember (...) feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent, az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy sohasem élt igazán.

A te képleted szerint én nem is illek a világba, mert nekem az a siker, ha sikerül jónak lenni. Biztosan élhetetlen vagyok, vagy esetleg elmebeteg, de én ezt nem szégyenlem.

Sőt, egy olyan világban, amelyben az a "normalitás" ami manapság nálunk az, ott én még büszke is vagyok az elmebajomra.

Nem kell ide több érv. Jelenleg nyilván a jelenlegi társadalmi rend a legjobb. Hogyha tudnának jobbat, akkor nyilván abban élnénk.

Nekem viszont az a privát véleményem, hogy a jelenlegi rend túlhaladott, és szerintem napjainkban "korszakhatáron" élünk, közel ahhoz a ponthoz, amikor jelentős változásokat kényszerít majd ki a társadalomban is a különböző tényezők változása. Azok a közösségi formák, amiket felsoroltál, elavultak, és mára ez a mostani is elavult, ez is eltűnik majd.

Persze nem tudni, hogy mi jön ezután. Hasonló problémák szülhetnek hasonló megoldásokat, de nem gondolom, hogy a szocializmus például visszatérne valaha is.

A társadalmi fejlődésben én egyébként nem hiszek, mert bár a technika fejlődik, a hatékonyság javul, az emberi viszonyok jobbára nem változnak. Szerintem tehát nincsen valódi fejlődés, csak folytonos változás. Szerintem jelenleg is egy változás küszöbén állunk.

Pszichológiailag megterhelő. Nézz körbe a GYK-n, az egész tele van emberekkel, akik amiatt sírnak és toporzékolnak, mert a környezetükben egyes emberek sikeresebbek náluk.

Az emberek hajlamosak erre, és még csak irígynek sem kell lenniük ehhez. Örökké sírnak. Télen a hideg miatt, azután ha nincsen hideg, akkor más miatt. Talán ez valami sajátosság. Képtelenek örülni kisebb dolgoknak, amelyek akár ingyen vannak, arra koncentrálnak, ami nincsen ahelyett ami van.

Olvass sajtót, és rögtön látni fogod, hogy néven nevezik az ellenséget.

Nem tudom egészen pontosan, hogy mire gondolsz, mert mindenki képes több tucat ellenséget megnevezni a gyermekszegénységtől a szomszédon át a cionista összeesküvőkig. Mindenkinek van egy sor "ellenségképe", de ma nincsen egyértelmű társadalmi konszenzus az ellenséget illetően.

A politikában is a kisebbek mellett két nagy tábor van, és mind a kettő szerint az ellenség a "másik csoport"...

Azt is hallottam már, hogy "Ellenség az, akit tilos szidni". Ebben az esetben tudom ki az "ellenség".

"A "siker" pedig relatív."

Ezzel hitegeti magát mindenki, aki nem sikeres. Aki sikeres, az nem kell, hogy hitegesse magát, és ő bizony tudja, hogy nem relatív.

Ez a legérdekesebb dolog eddig, mert ez már messzemenően filozófiai kérdés, mert a "siker", vagy a "jó" fogalma teljesen szubjektív dolog, akárcsak a boldogság.

Például sikeres faj-e az emberiség?

Nos, ez nézőpont kérdése, hiszen a halak jobban úsznak, a madarak jobban repülnek, hiába szapora fajta, az ehyszerű élesztőgomba is szaporább nála. A siker nézőpont kérdése.

Amennyiben egyedüli szempontként kiválasztjuk a havi netto jövedelmet, és az én jövedelmem netto százezer forint, a te jövedelmed pedi egymillio, akkor megállapítható, hogy te nálam pontosan tízszer vagy sikeresebb. Ugyanakkor torz az összehasonlítás akkor, ha te választod az értelmezés keretét a te szempomtod szerint.

Másik érdekessége ennek aszempontnak, hogy ez részben marxista megközelítés...

A marxizmus egyiktétele az, hogy a "Lét határozza meg a tudatot". Ebben az esetben az anyagi jólét határozza meg a sikeresség tudatát.

Az emberi társadalmakat a régebbi korokban a szakrális közösség tudata határozta meg, és bizonyos alapelvek erkölcsi, morális elvek tiszteletben tartása határzta meg, amelyeket Istentől, származtattak, illetve mindentől függetlenül fennállónak, és örökérvényűnek tételezték fel. Vagyis ebben az értelemben a tudat határozta meg a létet.

Ezalól először a Jakobinusok kezdték tagadni majd a marxisták próbáltak alóla kibújni, ma pedig a neoliberális globalisák erőltetik a gondolatot, amely szerint a lét határozza meg a tudatot.

Ez ma az alapja annak a vélekedésnek, amely szerint az a sikeresebb, boldogabb, akinek nagyobb a vagyona.

És valóban, amennyiben valaki ezt az egyetlen vonatkoztatási rendszert ismeri, ezt képes csak alkalmazni, annak a számára ez az igazság.

Ez azonban nem egyéb, mint az a helyzet, amikor valaki más szerszámot nem ismer, csak egyedül a kalapácsot, és ezért mindent szögnek néz.

Azonban amint a vonatkoztatási rendszer, az értelmezési keret megváltozik, változik vele a "siker" definiciója, és a mértéke is.

Túlzással bár, de a példa kedvéért azt is mondhatom, hogy szerinted az a sikeres, akinek több a pénze, (azért választod ezt a vonatkoztatási rendszert, mert neked ez a megfelelő) én meg azt mondom, hogy sikeres az, aki tovább bírja a víz alatt egy levegővel...

Szintén marxista dogma az Istentagadás, vagyis nem Istennek a tagadása (ebben a szóhasználatban a keresztény vallás tagadása lenne), hanem minden traszcendens, és (vagy) holisztikus gondolat el utasítása. Nincsen semmi az ember felett, a személy felett.

Egy anegdota szerit Lenin egy este egy barátját az erkélyen találta, amint az a csillagokat nézte. Megkérdezte tőle Lenin, hogy miért bámulja a csillagokat, mire a barát valami olyasmit kérdezett, hogy "Hát nem csodálatos?"

Erre Lenin haragra gerjedt, és visszavágott neki: "Azt gondolod te, hogy a te kis Istened néz vissza rád?"

Ennyire ateista volt Lenin. (Lehet, hoy nem egészen pontos a történet, mert emlékezetből írtam.)

"Nem nagyon hiszem el a szövegedet, azt tipikus kompenzálós dumának érzem. De tegyük fel, hogy igazat mondasz. Akkor pedig illesz a világba, csak a sikertelenek közé. Minden társadalomban ők a többség."

Könnyen lehet, hogy neked igazad van, és ez egy "kompenzálós duma", bár pszichologus nem vagyok. Sőt, az érdekes eszmecsere kedvéért tegyük fel azt, hogy ez egészen biztosan "kompenzációs duma".

Az én számomra a siker elsősorban kiegyensúlyozottságot, lelki nyugalmat jelent, és azt, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek, ami "boldoggá" tesz.

Hogyha a lelki kiegyensúlyozottságomhoz eszközül szükségem van "kompenzációra", vay tudatos lemondásra, akkor én ezt vállalom, hogyha ezen keresztül jutok el a célomhoz.

Végeredményben pedig, aki a kitűzött céljához eljut, az szerintem sikeres.