Miért értékes az arany?

ma 15:51

Az aranynak komoly használati értéke volt, mert luxustárgyakat készítettek belőle. Az csak hab a tortán, hogy ma ezen kívül még pl. a nyomtató patronjának érintkezői is aranyból vannak.

A lényeg már elhangzott. Csigát vagy kagylót is lehetett használni értékmérőnek, és használtak is. Ezeknek is az az értéke, hogy pl. dísztárgy készülhet belőlük.

De az arany jobb a kagylónál, mert nem törik el, tetszés szerint alakítható, nem rozsdásodik. Kis részekre osztható és újra egyesíthető, megmunkálható. Gyakorlatilag maga a tökéletesség, ha az a cél, hogy legyen egy anyagunk, ami biztonságosan tárolható és tetszés szerint alakítható.

Te miért adsz egy színes, fémcsíkos papírdarabért búzát? Talán meg tudod enni? Vagy fel tudod használni bármire is? Ha azzal fűtenél, megfagynál igen gyorsan, ruhának kicsi, felesleges elültetni a kertben, mert nem kel ki...

Ma olyan magától értetődőnek, természetesnek tűnik, hogy a pénznek értéke van. Pedig csak társadalmi megegyezés miatt van értéke: az emberek elfogadták, hogy ez a darab papír bizonyos vásárlóerőt képvisel. Holott a tényleges értéke nem sok.

Na, régen az arany volt ilyen. Tényleges gyakorlati értéke nem volt neki: nem lehetett megenni, nem védett meg a fagytól, nem lehetett elvetni, hogy kinőjön a kertben. De az emberek akkoriban - legalábbis mifelénk - ezt tartották értékmérőnek, ezt használták fizetésre. Ahogy mondták is: máshol egészen mást alkalmaztak. Volt, ahol kagylókat, köveket használtak erre a célra, máshol sót.

"Vagyis az ókorban az arany, az ezüst és a drágakövek jelentették a befektetési alapot: ha valaki elcserélt két zsák búzát egy darab aranyért, jól járt vele, mert az aranyat 10-15 év múlva ugyanolyan formában tudta előhúzni és újra elcserélni megint két zsák búzáért."

És ez az ókor óta nem változott.

16:22

"Na, régen az arany volt ilyen. Tényleges gyakorlati értéke nem volt neki: nem lehetett megenni, nem védett meg a fagytól, nem lehetett elvetni, hogy kinőjön a kertben. "

Azt kellene megérteni, hogy az aranynak volt használati értéke, mert ékszereket, poharakat, tányérokat stb. készítettek belőle. Amíg ezt nem fogjátok fel, addig nem fogjátok teljesen megérteni, hogy miért értékes az arany.

Egy cipőnek sincs "tényleges gyakorlati értéke" amiatt, hogy nem lehet megenni? Vagy egy szál cigarettának sincs "tényleges gyakorlati értéke", amiért nem véd meg a fagytól?

Én értem, mi az arany "tényleges gyakorlati értéke", csak próbáltam a kérdező fejével gondolkodni. Az ő szemében az aranynak nincs értéke.

Valóban, az ékszernek semmi haszna, csak szép. Mégis ölnek érte, mert drága. A pénzért is ölnek, pedig hát haszna annak sincs. Na, vajon azt mi vezérli, aki rablógyilkosságot követ el? Minek neki a pénz? Semmire nem megy vele, mert csak papírdarabokról van szó...

Az emberek nem olyan kimértek és gyakorlatiasak, mint hinnéd. Például sokan szeretik a szépet, az ékszerek meg szépek. Pedig semmi értelmük nincs. Vagy például szeretnek festményeket aggatni a falra vagy érdekes színre festeni azt. Holott egyszerűbb lenne fehérre meszelni mindent és még világosabb is lenne a szoba. És képzeld: régen voltak olyan hülyék (jellemzően a gazdagok), akik az egyszerű vert föld helyett márványpadlót készíttettek egyes helyiségekbe. Agyrém... Hát mi a jó a márványban? Méregdrága, nehéz, csúszik, csak a baj van vele...

Az élethez nem áll hozzá mindenki olyan - már megbocsáss - földhözragadtan, ahogy azt leírtad. Az ékszereknek igenis azért volt értékük, mert szépek és tartósak voltak. Lehetett őket hordani, esztétikai örömet okoztak és mivel aranyból gyártották őket, nem kellett attól tartani, hogy tönkremennek. Szerencsére az emberiség már pár ezer évvel ezelőtt elérte, hogy nem csak önmaga fenntartására tud termelni, hanem képes egy kicsit többet is előállítani, mint ami a mindennapi életéhez szükséges. Ennek a többletterméknek (gabona, hús, állatbőr, stb.) pedig kellett egy ellenérték, amire be lehetett váltani és ami megőrizte az értéket akkorra, mikor szükség volt rá. Erre különösen jó volt az arany. Aztán később rájöttek, hogy nem csak csontokból és fényes kövekből lehet ékszert készíteni, hanem aranyból is. Így összekapcsolták a kellemeset a hasznossal: szép is volt a gyűrű és még a család vagyonát is lehetett benne tárolni. Sőt, biztonságos is volt ez az eljárás: az ujjra húzott gyűrűt, nyakban lógó nyakláncot nehezebb volt ellopni, mint az otthon, a szekrényben lapuló aranytömböt. Sőt, mondok jobbat: az aranyfog bombabiztos befektetés volt, azoknak, akiknek telt rá, mert azt már aztán tényleg nehéz volt "elkötni". A nyakláncot ki lehet tépni a gazdája nyakából, a gyűrű is csak-csak lejön valahogy, de egy fog kierőltetése már nagyobb feladat...

02:54

"Pohárnak, tányérnak sokkal jobb a vas, agyag, fa. Több van belőle, így könnyebben hozzá lehet jutni."

Egy aranykupa szebb, mint egy fapohár, ezért aki megteheti, az aranyserlegből iszik, nem fapohárból vagy valami agyagcsuporból. Vasból egyébként pl. nem lesz pohár, mert a vas rozsdásodik.

"Az ékszer meg megint csak olyan, aminek nincs gyakorlati haszna, mégis ölnek érte."

Az ékszernek gyakorlati haszna van, különben nem ölnének érte.

10:37

"Valóban, az ékszernek semmi haszna, csak szép."

Az ékszernek többek között az a "haszna" (pontosabban használati értéke), hogy szép. Ezért készül pont ilyenre sok munkaórával. Az az állítás, hogy "nincs haszna, csak szép", tökéletesen félrevezető, pont hogy elködösíti azt a témát, amit magyarázni akarsz vele.

Amúgy meg tény, hogy az emberek szeretik pl. a szép tárgyakat. Aki ezzel nem számol vagy erről nem tud, az nem "kimért és gyakorlatias", hanem alapvető dolgokat nem tud a társadalomról, mondjuk autista. Csak az "kimért és gyakorlatias", aki ismeri a társadalmi valóságot és alkalmazza ezt a tudását.