Ha állítólag minden ország el van adósodva akkor hol a pénz?

"Nem, akkor az adott - csőd utáni - értéken majd behajtják a tartozást. Mint azt hiszem a németek dobták fel az ötletet, hogy a segítségért cserébe a görögök adják át az Akropolisz tulajdonjogát..."

Nem értetted a feltételezést. A kérdező arról írt, hogy a világ összes országa ha csődbe menne. Márpedig akkor semmit sem hajtanának be ugyanis a bankok lennének a legnagyobb kakában, hiszen akkor kiderülne, hogy az a pénz amit kölcsönadtak nem is létezett, csak elektronikus formában.

Ez valószínűleg a jelenlegi bankrendszer teljes megszűnéséhez vezetne és csak más, szigorított formában indulhatnának új bankok.

Első : Hülyeséget beszélsz, éppenhogy a bankok is veszteségesek, hát nézd meg hogy a válság előtt 5x magasabban voltak az OTP részvények, most pedig alig több mint a névértéke.

Mindenki el van adósodva : Országok (USA,Európa, Kína, stb) Biztosítók, Bankok.

Nincsen pénz sehol sem.

El lehet adósodva, egyrészt mert a drága vezetők eldőzsölik, felélik, összeharácsolják a Jóisten pénzét is.

Másrészt szebben hangzik, ha azt mondják, államadósság van, mintha azt mondanák,"elb..tuk az ország pénzét a ti kontótokra."

A baj nagyon régen kezdődött , azzal, hogy az emberek, társadalmak hagyták, hogy vezetők telepedjenek a nyakukra, sőt ők maguk adták kezükbe a hatalmat, azóta meg sírnak, hogy szívják a vérüket.Ezt csírájában kellett volna elfojtani.Az ember csak hiszi, hogy birka, mert így kényelmesebb.Szerintem simán ellehetne vezetők nélkül is élni.

A pénz nagy része (95 százalékot olvastam pár éve vagy mondott a közgáztanár, nem tudom már) hitellel keletkezik, ha visszafizetik, megszűnik létezni. Ez úgy lehet, hogy például a bankok nem csak annyi pénzt hitelezhetnek ki, amennyi ténylegesen van nekik, hanem annak a sokszorosát. Azaz gyakorlatilag olyan pénzt, ami előtte sehol sem volt, nem létezett, és ha visszafizetik, akkor utána sem fog. Kivéve a kamatot, amit az adós fizet utána.

És ami még szebb, hogy a hitelből - ha magánemberről van szó, ha államról - valamit valakinek általában ki akarnak fizetni (lakás árát vagy köztisztviselők bérét), oszt aki megkapta, az megint beteszi egy másik bankba, aki aztán annak megint a sokszorosát hitelezi ki.

Aztán néha kiborul a bili.

Nem mellesleg ezért kell állandóan a gazdaság növekedésére hajtaniuk a gazdag országoknak is: mert a gazdaságban forgó majdnem összes pénz után valahol, valakinek kamatot kell fizetnie.

Úgy is fel lehet fogni az egészet, hogy folyton a saját jövőnktől "veszünk kölcsön", mert hogy azt soha nem érjük utol, mindig van "holnap". Mint az egyszeri ember, aki kiírta az ajtajára, hogy holnap jöhet érte a halál. Csak az a baj, hogy ez csak addig működik olajozottan, ameddig mindenki egyformán elhiszi, hogy nem csak lesz holnap, de ráadásul holnap minden oké is lesz, ahogy eddig is volt...

Volt egy tök jó videó a youtube-on, de nem találom, pedig nagyon jól elmagyaráz benne mindent, és nem zeitgeist kategória.

http://www.youtube.com/watch?v=1JE-IPKzUtY

Tessék, megtaláltam, remélem, ez az. Több része is van.

Itt úgy tűnik közgazdász hallgatók is vannak.

Azt most már pontosan tudom (mondjuk eddig is volt sejtésem), hogy Magyarország miért tart ott, ahol tart. Ilyen közgazdászokkal - csoda, hogy még csak itt tartunk.

(kéretik figyelembe venni - most tényleg sértegetni akartam. Talán életemben először. És azért, mert már nem jut eszembe más, hogy észre térítsek néhány tévelygőt, aki a bukszámban kotorász)

Elsőnek talán az eredeti kérdéshez. Nem tudom, ki nyomja, de ez nem igaz. Mindenekelőtt meg kell különböztetni, hogy milyen adósság.

Ha Mo. az IMF-nek, vagy más országnak, az külső államadósság.

Ha Mo. nekem, mert a betétemet használja, akkor az belső államadósság.

A világ eladósodottságában először csak a külsőt érdemes nézni. Fogalmilag értelmezhetetlen, hogy "minden" ország el van adósodva, és természetesen nem is igaz USA külső államadósságának többségét Kína, más részét India fedezi, ők a "kölcsönadók". Persze, ha USA nem fizeti vissza (mondjuk, mert megteheti), akkor a kölcsönzők fáznak rá, vész a pénzük.

Van még un. nem állami eladósodottság, amikor egy ország állampolgárai, vagy azok cégei vesznek kölcsön - most csak az érdekes, ha külföldről. Mo-n ma éppen ez az egyik legnagyobb baj, lásd devizahitel. Itt az államnak abban van szerepe, hogy tetszik, nem tetszik, adósgaranciát kell vállalnia a polgáraiért (ezért kényszer a megoldása).

Akik a pénzről írtak össze mindenféléket, mindössze azt nem tudják (vagy úgy tesznek), hogy a pénz nem adósság, hanem annak mérőszáma. Ha te tartozol nekem tök mindegy, hogy milyen módon adminisztrálod, pénznek, vagy libacombnak nevezed ezt a tartozást. Ez csak technika, amitől persze a nyilvántartás és így a behajtás hatékonysága függhet. De én a tartozásodat, ha behajtom, nem a pénzt nézem, hanem azt, hogy mekkora értéket adtam kölcsön, és mennyit adsz vissza. A pénznek csak annyi a szerepe, hogy könnyebben beszélhessünk a tartozásodról. Továbbá, ha megbízható a pénz, elfogadom törlesztésnek. Ha nem megbízható, mert például tudom, hogy most nyomtad a házinyomdádban, akkor a házinyomdádat, vagy a házadat viszem el. Persze azt is értékben. Pont ezért van az, hogy sok hitelesnek a háza, amit a hitelből épített, nem elég a törlesztésről. Ha a simlitől eltekintünk, amikor a 15 millióból építette a házát, akkor az 15 milliót ért. Most nem kell a ház senkinek, így az övé csak 10 milliót ér. A többit másból kell visszafizetni.

Vagyis az a szöveg, hogy melyik pénz mit ér, hogyan váltják, meg hogy sokat nyomtak, továbbá, hogy virtuális-e, csak a kábítás. Meg persze kicsit bonyolultabb számolgatás a tényleges érték meghatározásához. De ez csak annak baj, aki nem ért hozzá. Akár így számolod, akár úgy számolod, a valódi értéket kell visszatéríteni, és mindig megvan, hogy ki az adós és ki a kölcsönző. Legfeljebb neked nem árulják el.

Ezt a legmarkánsabban akkor tudod meg, ha jön a behajtó. És egyszer mindig eljön...

Eszembe jutott egy aprócska mese.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici, 350 ezres lélekszámú ország, úgy hívták, hogy Izland. Szép csendesen éldegéltek, félretették a pénzecskéjüket, de nem volt mire felhasználni. Ezért kölcsönadták Anglia nevű ismerősüknek. Telt múlt az idő, mindenki elégedett volt, Izland például azért, mert a kamatokból mindenfélét építhetett.

Aztán jöttek a Lehman brothers fivérek és a többiek. Lett is 2008-ban nagy világgazdasági válság. Kérdezték az izlandiak az ismerősüket, nem kaphatnának valamennyit vissza. Nem monda amaz, mert elvitték ezek a galád bankok, nálunk is csődbe ment néhány. Mi sem tehetünk egyebet, nehogy leváltson a nép, gyorsan állampénzből megsegítjük ezeket a szerencsétlen bankokat. Így is tettek, a kölcsön meg elúszott. Egyből nagy bajban lett szegény Izland, a drága holmikat nem tudták megvenni félretett pénzecskéjükből. Mit tehettek elzavarták a miniszerelnököt, hátha vissza tudja kuncsorogni. Addig is választottak egy másik miniszterelnököt azzal a szigorú kikötéssel, hogy kérdezés nélkül nem adhatja kölcsön a pénzecskéjüket. Inkább a párnacihában tartják. És talán egy életre megtanulták a nagyok és kicsik közötti helyes viselkedést.