Mikor kezdődött meg a SZU hanyatlása?

Hruscsov leváltása után.

Legjobban pedig Gorbacsovkor indult meg a lejtőn.

'56-ban nem történt semmi,

'56 a béke éve volt.

Csak egy grúz rabló,

szobra dőlt le Pesten.

De egyébként,

teljes csend honolt.

(A tank mindent letarolt)

Boldog békeévek

elrepültek végleg.

Boldog békeévek.

Boldog békeévek

talán visszatérnek.

Boldog békeévek.

Valójában Sztálin halálával kezdődött! Vaskezű diktátor volt,aki midennkit kivégeztetett,aki nem értett egyet vele. Halála után a következő Pártfőtitkárok már nem tudták megtartani a párt egységét. Az 56-os forradalom semmilyen hátrányos hatással nem volt a SZU-ra. Sőt,inkább megerősítették a hatalmukat.

Gorbacsov politikája vezetett a felbomláshoz. Felismerte,hogy a rendszer nem működik jól,és változtatott. Nélküle Németh Miklós és Horn Gyula sem nyithatta volna meg az osztrák határt a kelet-németek előtt. Nem lett volna lehetőség nálunk sem a békés rendszerváltásra.

Én a 70-es évek elejére tenném, ekkor kezdődött a híres pangás korszaka. Korábban a SZU-ban még volt némi hajtóerő, időnként megújulás, de a 70-es évekre már egyértelműen önmaga paródiájává vált az ország. Teret nyert a gerontokrácia, azaz az öregek uralma. A felső vezetésben már kizárólag csorgó nyálú, bepisilő, légzési nehézséggel küzdő, hörgő alakok foglaltak helyet, akik már képtelenek voltak bármely érdemi döntés meghozatalára. Már csak a tehetetlenségi nyomaték működtette az országot egy darabig, de e mellett sajnos ott volt a nehézségi erő is, ami húzta le őket a semmiben. A 80-as évekre már katasztrofálissá vált az árú- és ezen belül az élelmiszerellátás, esett össze, csúszott szét minden, a reageni csillagháború beindulásával a fegyverkezési versenyben is lemaradtak.

Mikor 81-ben nagy nehezen meghalt Brezsnyev, utána két olyan pártfőtitkár következett, aki rövid időn belül meghalt. Annyira jól sikerült a gerontokrácia, hogy nem is találtak mást, csak múmiákat. (Andropovnak nem működött a veséje, Csernyenkónak tönkrement a tüdeje.) Utánuk már olyan mérvű lett a szétesés, hogy a dinamikusnak látszó Gorbacsovnak esélye sem volt már semmire, igaz hogy nem volt neki se más módszere, mint a ráolvasás. Elkezdte felszólítani, meg csesztetni az embereket, hogy dolgozzanak többet, legyenek fegyelmezettebbek. Ő korlátozta a szeszesital-forgalmazást, meg kommandókat járatott az utcán, akik figyelték és feljelentették azokat, akik munkaidőben lógtak. Az eredmény persze zéró volt.

Itt egy kis videó a pangás korszakából, jól visszaadja a légkört. A nagybeteg múmia, Csernyenkó, a későbbi pártfőtitkár, aki rövidesen szintén meghalt,a pártfőtitkárrá korábban megválasztott nagybeteg múmiát, Andropovot "ajánlja" megválasztásra a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének (államfőnek).

http://www.youtube.com/watch?v=eFo5yTM4NcY&feature=related

Hát úgy 1917-től...

De szerintem 1953-tól már hanyatlani kezdett, de a végső csapás úgy 1975-ben lehetett.

Valójában a szovjet rendszer megreformálhatatlan volt, hiába keresték állandóan a gyenge láncszemeket, hiába kísérleteztek reformokkal, vagy indítottak értelmetlen és ostoba tömegkampányokat a rendszer hibáinak kijavítása érdekében. Maga a rendszer volt rossz.

Lenin és Sztálin a kíméletlen tömegterrorral és a jobb jövő utópiájának felkínálásával tudta szilárdan kézben tartani a hatalmat. Ehhez jött később a németellenes győztes háború élménye, amely tömegtámogatást adott a rendszer számára. A gazdasági "sikerek" mögött pedig jó részben a Gulágok kifogyhatatlan ingyen munkaereje állt.

Sztálin halálával megszűnt a terror, az államot az SZKP mindenre kiterjedő és az élet minden szegletét átszövő hatalma tartotta fenn szilárdan. A gazdaság azonban folyamatosan hanyatlott, ez a legszembetűnőbben a kolhozokra és szovhozokra épülő mezőgazdaság esetében mutatkozott meg. A termésátlagok 1958 után folyamatosan csökkentek, a kolhozmunkások termelési átlaga az 1913-as szinten állt. 1963-ban már külföldről kellett gabonát behozni az ország aranytartalékainak felhasználásával, az éhínség elkerülése érdekében. (Ez egyébként jól mutatta a sztálini és a hruscsovi korszak különbségét: Sztálin egyszerűen hagyta volna, hogy a nép éhen pusztuljon.) Hruscsov a szűzföldek feltörésének programjától, a kukoricaőrülettől (ahol csak lehetett kukoricát kellett termeszteni), Brezsnyev pedig a műtrágyagyártás felfuttatásától és a mezőgazdaság kemizálásától várta a csodát. Az meg persze csak nem akart megszületni. A műtrágyagyártásban a Szovjetunió 1970 után valóban lehagyta az Egyesült Államokat, de a mezőgazdaság továbbra is minden korábbi szintet alulmúló hozamokat produkált. Hruscsov kampányt indított "Érjük utol és hagyjuk le Amerikát!" jelszóval, de a dolog abszurditásba fulladt.

A nehézipar és az ásványkincsek, energiahordozók kitermelése, a villamos energia termelés valóban jelentősen növekedett az 1950-es 60-as években, de ugyanakkor a lakossági közszükségleti cikkekből állandó hiány volt, az ipar termékei pedig többnyire alacsony színvonalúak voltak, rengeteg volt a selejt. A lakosság ellátása mindvégig alacsony szinten maradt, alacsony bérekkel súlyosbítva. Ahogyan a korabeli szovjet vicc is mondta: "az állam úgy tesz, mintha fizetne, a dolgozók pedig úgy tesznek, mintha dolgoznának".

A Szovjetunió bukását végül részben a Nyugattal folytatott technológiai és katonai versenyben való lemaradás okozta. A másik tényező, az maga Gorbacsov, aki szintén kísérletet tett a rendszer megreformálására, ám tehetségtelen és óvatlan volt hozzá: a Párt hatalmának szétzilálásával a szovjet rendszer alapjait ásta alá, a nemzetiségi konfliktusok felszításával pedig olyan szellemet engedett ki a palackból, amelyet nem volt képes oda visszazárni többé. A Szovjetunióra az mérte a halálos csapást amikor az oroszországi kommunisták önálló orosz kommunista pártot alapítottak, amely Jelcin vezetésével összefogott az ukrán és a belarusz vezetéssel és az alkalmatlanná vált Gorbacsov hatalomból való eltávolítása érdekében 1991 végén megegyezett egymással a Szovjetunió átalakításáról Független Államok Közösségévé.