Miért jó hogy Amerikai dollár a hivatalos fizetőeszköz?

Azért nem olyan sok országban.

Kelet-Timor, Ecuador, Salvador, a Marshall-szigetek, Mikronézia, Palau és Panama azok a helyek ahol hivatalos fizetőeszköz.

Ez nem olyan sok.

Ezt dollarizációnak szokták hívni.

Ugye ha egy országban magas az infláció, illetve a nemzeti valuta árfolyama instabil, kiszámíthatatlan, az eléggé problémás, hiszen nem tudod, hogy a pénzed (fizetésed, megtakarításod) milyen értéket fog képviselni közép- és hosszútávon. (És az érintett országokban pont ez állt a dollarizáció hátterében.)

Ugye ilyenkor szokott az lenni, hogy mondjuk egy munkavállaló nem az adott nemzet fizetőeszközében határozza meg a bérigényét, vagy mondjuk egy lakástulajdonos az általa kiadott lakás bérleti díját. Az egyik lehetőség az, hogy valami másik termék árához köti az adott díj mértékét. Mondjuk én elmegyek valahova dolgozni, és úgy határozom meg a bérigényemet, hogy az órabérem 30 tojás vagy mondjuk 5 kg kenyér ára legyen. De ez az legtöbbször érintett termékek értékének a torzulását vonhatja maga után. A másik megoldás, ha egy stabil valutában adom meg az árat, mondjuk azt mondom, hogy a lakásom bérleti díja 400 eurónak megfelelő forint. Mert hát ha most azt mondom, hogy 160 000 Ft – és képzelj el itt egy elszabadult inflációt, vagy egy nagyon instabil módon változó forint árfolyamot –, akkor azt tudom, hogy mit ér ma 160 000 Ft, de a fene tudja, hogy mennyit ér majd, mit tudok majd venni fél év múlva 160 000 Ft-ért.

Ugye ez a spontán módja a dolognak, az nyilván egy drasztikusabb lépés, ha egy ország egy másik ország fizetőeszközét hivatalos – mindenki által használható, és mindenki által kötelezően elfogadandó – fizetőeszközévé nyilvánítja.

~ ~ ~

Ennek vannak természetesen előnyei, kb. az, amire fentebb is utaltam:

- Nagyobb pénzügyi, gazdasági stabilitás. (Kiszámíthatóbb, hogy 400 euro mennyit fog érni fél év múlva.)

- Alacsonyabb kamat, hiszen ilyenre akkor kerül sor, mikor egy országban elszabadul az infláció, amivel együtt járnak a magas kamatok.

- Egy befektető is szívesebben fektet be, hiszen kiszámíthatóbb, hogy mikor fog megtérülni a befektetése és mennyi profitot fog hozni utána.

- A külkereskedelemben – export, import – kisebb az árfolyamkockázat.

Viszont ennek komoly ára van, hiszen az ország elveszíti a monetáris függetlenségét, nincsenek eszközei, hogy a saját állama fizetőeszközének értékére hatással legyen. És ez azért eléggé fájdalmas. Pl. egy recessziót lehet tompítani pénzkibocsájtással, az inflációra lehet hatni kamatemeléssel stb… Ha egy másik ország fizetőeszközét használod, akkor erre nincs lehetőség. Sokkal inkább ki vagy szolgáltatva egy tőled független állam gazdasági, monetáris döntéseinek. Valamiért csökken a dollár értéke? Nem nagyon tudsz mit tenni, csak remélni, hogy nem tart sokáig.

(Nyilván megint más egy valutaunió – lásd: euró –, ahol nem egyoldalú ez a történés, hanem jól meghatározott keretek és folyamatok között válik egy fizetőeszköz több, független állam közös fizetőeszközévé.)