Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán diktatúrák ?

Egyik sem annyira zárt mint Türkmenisztán.

Ezek közül talán Kirgizisztán a legszabadabb. Üzbegisztán meg Tádzsikisztán viszont noha nem diktatúrák a szó konkrét értelmében (mint pl Türkmenisztán) de azért messze vannak attól, hogy európai értelemben vett demokráciáknak nevezzük őket.

#4

Akiknek zárolták a bankszámláit, mert nem értettek egyet a kanadai kormánnyal, azoknak nem volt mindegy.

Európai értelemben ugyanolyan diktatúrának számítanak, mint Belarusz.

Azt viszont vedd figyelembe kérdező, hogy ezekben az országokban konkrétan 0 hagyománya van az európai féle többpárti demokráciának, ahol a (miniszter)elnökök jönnek-mennek. Ezek az országok már a cári Orosz Birodalomnak is a részét képezték meg később a Szovjetuniónak is. A lakosság már többszáz éve ahhoz van szokva, hogy van egy cár/párttitkár/állambácsi az ország élén, aki addig üldögél a vezetői székben, míg vagy meg nem hal (mint az üzbég elnök), vagy meg nem unja a kiskirályosdit és le nem köszön (mint a kazah elnök). Utána meg azonnal a helyére lép a már a posztra régebben kinevezett és felkészített utód.

Ilyen értelemben inkább arról érdemes beszélni, hogy melyik ország kemény és melyik puha diktatúra.

Türkmenisztán egy elszigetelt diktatúra, abszurd törvénykezéssel és brutális személyi kultuszokkal. Lényegében nem sokkal jobbak Észak-Koreánál, a különbség csak annyi, hogy a lakosság nincs annyira lekorlátozva az országon belül, viszont a szegénység rettenetesen el van harapódzva. A lakosság több mint háromnegyede a szegénységi küszöb alatt él.

Üzbegisztán Islom Karimov alatt volt majdnem ugyanilyen elzárt diktatúra, egyesek Közép-Ázsia második Észak-Koreájának nevezték már az országot (Türkmenisztán az 1. Észak-Korea), most az új elnök már puhított az egészen és nyit a környező országok felé is.

Tádzsikisztán ugyanolyan, mint Üzbegisztán. Már a Szu. szétesése óta ugyanaz az elnöke az országnak, puhább diktatúra, szegénység.

Kirgizisztán már akadozva ugyan, de demokratikusabb, náluk már nincs olyan, hogy egy személy elücsörög az ország élén évtizedekig, a politikai élet viszont náluk sem "egészséges".