Németország évek alatt hogyan került bele ebbe a gazdasági és politikai kátyúba?

Úgy, hogy rossz vezetőket választottak.

Merkel alatt ketdődtek a gondok.Ezek a jelzőlámpás bolondok csak örökölték, de rontottak is a helyzeten.

2ö éve konzervatív gazdaságpolitika uralkodik, ami addig jól megy, amíg a piacgazdaság optimálisan működik és nem kell beleszólni. Azonban a németek ezalatt az idő alatt teljesen elhitték, hogy hát akkor ez mindig is jól fog működni, nem kell semmiféle aggresszív gazdaságpolitika, ezért törvénybe, sőt, alkotmányba foglalták, hogy Németországban bizony csak és kizárólag "felelős, konzervatív gazdaságpolitikát" szabad folytatni, nem szabad államilag beleszólni a gazdaságba, azt majd megoldja a szabad piac.

Aztán amint a nagypolitika és főképp a geopolitika olyan helyzetet teremtett, ahol már a konzervatív gazdaságpolitika nem képes működni, egyből össze is dőlt a kártyavár. Ahogy mondani szokták, "azért a víz az úr", nem lehet a gazdaságot csak így kivonni a politika fennhatósága alól, mert a gazdaságot bizony NEM csak a gazdaságpolitika befolyásolja, hanem kismillió más tényező és politikai tér is. Lehet itt hibáztatni a szankciókat, de más országok is szankcionálták Oroszországot bármiféle középtávú gazdasági negatívumok nélkül (lásd Skandinávia, akik méginkább erőteljesebben támogatták a szankciókat, náluk történelmi szinten erős a gazdaság jelenleg), a hiba nem itt van, hanem ott, amit Draghi is említett a jelentésében: Európa, és főleg Németország, elhitte, hogy az államnak nem kell semmibe sem befektetnie, a tőke elosztását oldja majd meg a magánszektor, az állam csak szabadítsa fel a tőkepiacot aztán minden jó lesz, oda megy a pénz, ahová kell.

Na, ez a tézis dőlt meg nagyon durván itt Európában. Ugyanis a magántőkepiac nem képes, nem is akar hosszútávú, évtizedes távlatokban megtérülő projektekbe befektetni, mert lehetetlen 20-30-40 évre előre tervezni céges szinten, a legtöbb cégvezető már akkor örül, ha az elkövetkezendő 3-4 negyedévre van értelmes stratégiai terv. Ezzel szemben az állam igenis megteheti, hogy hosszabb távra tervezzen, hiszen az állam létezését a piaci körülmények nem befolyásolják, egy veszteséges befektetés nem dönti be magát az államot, legrosszabb esetben adót kell emelni, vagy hitelt kell felvenni.

Erre még rájön az a rendszerszintű korrupció, ami a német iparban van, ahol a politikai vezetés és a német ipari gigacégek vezetősége gyakorlatilag évtizedek óta effektíve összefonódott, és kifejezetten ezen cégek előnyére alakítják a jogszabályi környezetet.

#4

Én pont az ellentétjét látom, szerintem ez az egész fekáliatenger éppen azért van, mert a politikusok ideológiák mentén próbálnak túlzott elvárásokat támasztani a gazdaság felé. Itt gondolok pl az erőltetett, és irreális, gyakran a fizika törvényeit felülíró zöldítésre. Ez kezdődött az irreális károsanyagkibocsájtási előírásokra a gépjárműiparban, ami versenyhátrányt okozott, és mivel teljesíthetetlen, ezért csalásra kényszerítette a gyártókat, amit viszont a tengerentúli konkurencia ki is használt. Emlékszik még mindenki a VW dízelbotrányra, ami tízmilliárdokba került a VW-nek, és onnan datálható a cég mélyrepülése, vagy az elhibázott elektromosítás, amit szintén a politika erőltetett. A különböző és kötelező genderkvóták se nagyon használtak, pl a fiam cége (német multi informatikai) csődközeli állapotba került, és ekkor derült ki, hogy a cég alkalmazottainak 30%-a !!! kötelezően felvett gender és egyéb kvóta ember volt, akik gyakorlatilag az eltartott kategóriát jelentették. Most első körben ez a 30% repült, de úgy néz ki a többieknek is kakukk. Vagy pl az én szakterületem, a hőszivattyúk, ahol a gépek évtizedes evolúció után elértek a csúcsra, de a politika beleszólt, és a zöldítés keretében az eddig nagyon jól működő hűtőközegeket le kell cserélni "környezetbarátra". A bibi csak az, hogy az új gépek 30-40%-al többet fogyasztanak mint a régebbiek, és kb 2 év alatt környezetvédelmi szempontból is elvesztik az előnyüket, mivel az elhasznált többletenergia GWP-je nagyobb lesz mint a régi gépek hűtőközegének GWP-je.

Ezek csak kiragadott példák, de az gazdasági élet minden területén hozhatóak ilyen példák garmadával, amik végül óriási versenyhátrányba taszítják az európai ipart. Persze az is benne van a dologban, hogy a teljes európai ipar kb 10-15 éve ráült a babérjaira, egyszerűen nem fogták fel, hogy ma már nem az a csúcstechnika, ha valaki le tud gyártani egy jó motort, sebváltót, hajtóművet. A mikroelektronikában, csipgyártásban teljes a lemaradás, sőt mondhatni európai gyártás az nulla, pedig már a jelen is a sziliciumlapka, a jövőről nem is beszélve.

Nem baj, már elkezdtük Kína szankciózgatását, az orosz is nagyon bejött.

"Emlékszik még mindenki a VW dízelbotrányra, ami tízmilliárdokba került a VW-nek, és onnan datálható a cég mélyrepülése, vagy az elhibázott elektromosítás, amit szintén a politika erőltetett."

Itt van két alapvető tévedés:

1. A Dieselgate NEM Európában történt, és nem is az európai jogszabályok miatt, hanem az USA-ban, az ottani jogszabályok miatt. Abba Németországnak beleszólása érdemben nincsen.

2. Németországban a jogszabályi környezet így is nagyon-nagyon sokáig engedékeny volt a belsőégésű motoros autók gyártóival, sokkal jobban, mint más országok. Előbb-utóbb muszáj lett volna átállniuk, a németországi jogszabályoktól függetlenül is. A belsőégésű motoroknak a személygépjárművek között nincsen jövője, a politika és a piac is ezt a meccset már elég régen lejátszotta. A német autógyártók még ezek után is erőltették, hogy minél tovább lehessen ilyen autókat eladni, és nem voltak hajlandó befektetni a zöld átállásba.

"A mikroelektronikában, csipgyártásban teljes a lemaradás, sőt mondhatni európai gyártás az nulla, pedig már a jelen is a sziliciumlapka, a jövőről nem is beszélve."

Ez féligazság, a chipek gyártásához szükséges gyártástechnológia például szinte teljes egészében egyetlen egy holland cég munkája, ők felelősek a világ új gyártósorainak kb. 80%-áért.