Ahogy megy az idő, a világban már nincsen akkora jólét, mint régen, a jóléti kapitalizmus korában? Egyre nagyobbak az egyenlőtlenségek, az ember egyre kevesebbet engedhet meg mafának.

Viszont egyre könnyebb kis befektetéssel és kis tanulással kilépni a maguknak egyre kevesebbet megengedhetőknek a köréből.

Mellesleg, ma Magyarországon egy magának keveset megengedhetőnek olykor többje van, mint 50 évvel ezelőtt egy közepesen jómódúnak.

Így van, marad a kisembereknek a politikusok profilján való tombolás.

Van, akinek csak ennyire futotta.

A diploma továbbra is számít valamit a munkáltató szemében, de leginkább azért "értéktelenődött el" a múlthoz képest, mert többen szereznek diplomát. Mert több embernek van rá lehetősége.

Annó az érettségi is különleges dolog volt, most meg szinte szóba sem állnak veled, ha nincs, annyira alapnak számít, mert mindenkinek megvan rá a lehetősége.

Saját lakáshoz azért (is) nehéz hozzájutni, mert többen lettünk. És a falu szélén nem lehet már csak úgy plusz egy házat random felépíteni, mert vannak rá komolyabb szabályozások és ellenőrzések, mint pl 100, vagy akár csak 50 évvel ezelőtt is.

Nagy átlagban sokkal magasabb színvonalon élünk, mint mondjuk 50 éve. Szinte minden háztartásban van áram és vezetékes víz, ez régebben nem volt ilyen általános. Majdnem minden háztartásban be van kötve az internet, szinte minden egyes embernek van saját okostelefonja (vagy nem okos, de sima telefon). Sok embernek van saját autója - ez se volt ekkora divat nem hogy 50, de 30 éve se.

A legtöbb háztartás/család évente legalább egyszer elmegy nyaralni/utazni, manapság nem olyan extra, ha az ember 30 évesen látta a Balatont legalább egyszer.

Persze továbbra is vannak, akik hónapról hónapra csak túlélnek, de azt mindig elfelejtjük, hogy a gazdagok között vagyunk szegények.