Egyiptom az ókorban katonailag egy gyenge államalakulat volt?

A térség katonai nagyhatalmának számított.

Részben azért, mert továbbfejlesztették és a korszak csodafegyverévé tették a harci kocsit,amin volt egy hajtó és egy íjjász.

A másik ami miatt túlszárnyaltak mindenkit, hogy más hadseregekhez képest az egyiptomiak gyorsan tudták mozgatni a haderejüket.

Egy egyszerű trükknek köszönhetően.

A hadsereg előtt vonult a víz szerző és víz ásó hadtest.

Vagyis mire a hadsereg elért a sivatagos környezetben adott pontokra, ott már elásva, agyagedényekben várta a sereget az életben tartó víz.

Tehát a katonai logisztikájuk is megelőzte a korszak többi hadseregét.

1#

"Előtte viszont nem (legalábbis a kor viszonyaihoz képest), különben nem maradt volna fenn évezredekig."

Ennek oka az, hogy Afrikában soha nem fejlődött ki tényleges, igazán erős civilizáció.

Egyiptom hadereje - és itt most tényleg csak a haderőre térek ki - csupán azért volt domináns és stabil évezredeken keresztül, mert a közvetlen környezetében élő más kultúrák nem jelentettek rá érdemi fenyegetést soha.

Az egyiptomi harcosok páncélt, vagy bármiféle testvédelmet egyáltalán nem viseltek, gyakran még csak ruhát sem, és csupán egy marhabőrrel bevont fapajzsot használtak védelem gyanánt, semmi mást nem. Még a fejüket sem védte semmi, ami minden korban és kultúrában kiemelt fontosságú volt.

[link]

Ez három évezred év alatt sem, vagy csak alig valamit változott. Az egyiptomi kultúra (értve ezalatt nem csupán a képzőművészetet és más triviális elemeket, hanem a hadászatot is) megdöbbentően konzervatív állapotban rögzült az évezredek alatt.

Valójában az ókori egyiptomi haderőnek összesen kettő, azaz, kettő darab olyan eszköz volt a kezében, ami a térségben megkülönböztette őket másoktól. Mindkettőt a hükszoszok inváziója emelte be az eszköztárukba egyébként. Az egyik a bronzöntés, ennek a tudásnak köszönhetően pedig a bronz lándzsafejek alkalmazása, a másik ilyen pedig az összetett íj (ide sorolható még a szintén a hükszoszok által meghonosított harci kocsi, de annak a tömeghaderőre gyakorolt kisebb hatása miatt itt nem térek ki).

Nem sok, de az Egyiptomtól délre élő núbiaiak, akiket az egyiptomi fáraók hagyományosan meghódoltatott népként, létszámnövelő segédcsapatnak alkalmaztak (legtöbbször íjász szerepkörben), szószerint csupasz testtel, mezítelenül, egyetlen szál ágyékkötőben, neolítikus fegyverekkel, botíjakkal mentek a harcba, mint a mai maszájok:

[link]

Ilyen körülmények között az egyiptomiak a bronz (később vas) lándzsahegyekkel, és fapajzzsal már uraknak számítottak a térségben. Ellenben, ahogy írtam, az egyiptomi harcos megjelenése többezer év alatt semmit sem fejlődött, míg a világ körülöttük elhaladt, ők fejlődési zsákutcában voltak katonailag.

A hellén kultúrkörben az időszámításunk előtti XIII. században, a trójai háború és az akháj terjeszkedés időszakában is általános volt már a vért és a sisak használata. Ez II. Ramszesz idejére esik, amit egyébként Egyiptom aranykorának tart a tudomány.

[link]

Ez pedig folyamatos fejlődést mutatott, időszámításunk előtt 700-600 körül mát kifinomult falanx harcrendben harcoltak a hopliták.

Nem véletlen, hogy néhányezer katonával akár tízezreken is mindig keresztülgyalulták magukat az akkori kor viszonyai között - nagyjából úgy, ahogyan később a konkvisztádorok által is történt az Dél-Amerikában, és az okok is nagyjából egymásnak megfeleltethetőek.

Az egyiptomi harcosok semmit nem használtak védelemként. Semmit. Egy szál pajzs, mezítelen - időnként esetleg vászonnal bugyolált - test, és bármiféle védelem nélkül, csupaszon hagyott fej, erre alapozták a túlélésüket. Ami a kihegyezett karrók ellen meg is felelt Afrikában. De lándzsahegyekkel szemben állva fegyelmezett csatasorok ellenében már esélyt sem adott az életben maradásra.

(Természetesen, mint minden seregben, voltak kivételek, erősen páncélozott hadvezérek és elit keménymagok, de én most a tömegerőről beszélek.)

Azért tudták az északkelet-afrikai lokális hatalmukat tehát (kisebb-nagyobb kilengésekkel) sokáig megtartani, mert a környezetükben lévő egyéb népek ennyire nem jelentettek kihívást erre nézve.

Viszont, ha Egyiptom máshol fejlődött volna ki - nos, akkor meggyőződésem, hogy leginkább már eleve ki sem fejlődött volna, de -, akkor nem jutott volna el sokáig az időben, mert Európában és Ázsiában a núbiaiaknál sokkal magasabb technológiai színvonalú ellenségekkel találkozott volna a környezetében.

Mint ahogyan történt is, amikor szembetalálkozott nem afrikai civilizációkkal (hükszosz, asszír, perzsa, görög), amelyek jóval magasabb technológiai fejlettséget mutattak a hadászat terén, és az egyiptomi ellenállás mindannyiszor összeomlott (de megesett, hogy még a núbiaiak is elfoglalták időszakosan a fáraó trónját).

A Rubicon 2021/5-6-os számában egy külön cikk szól arról: birodalom volt-e valójában az ókori Egyiptom?

Mint én is írtam, a modern történész szakma nem tekinti birodalomnak (a preiodikus rendszerezésben megszokásból alkalmazott "újbirodalom", "középbirodalom" stb elnevezések ellenére), lévén, politikai és társadalmi berendezkedésének nem vetett alá más népeket. (Ez egyébként magyar terminológia, az angolban például "Old kingdom", "New kingdom" kifejezésekkel élnek.)

Ez alól egyszer volt kivétel, amikor az Újbirodalomban ideiglenesen kiterjesztette hatalmát a tőle délre eső Núbiára (amely, mint már volt róla szó itt, sokkal elmaradottabb volt), valamint átmenetileg adóztatott és helyőrségeket épített a Közel-Keleten is ekkor, de integrálni nem tudta magába ezt a térséget, és el is bukta rövid idő alatt.

#2

"Én úgy tudom, ők békepárti ország volt, amolyan buddhisták"

Ez nem így van, az egyiptomi fáraók jellemző ábrázolása volt a győztes hadvezér, az ellenséget leigázó harcos istenkirály, és a sikeres vadász. Nagyon szerették a fáraók katonai érdemeit sorolni hatalmuk magasztalására. Azonban, mint a magazinban kifejtésre került, nagyon sok győzelem, amit a fáraókkal kapcsolatos korabeli egyiptomi elbeszélések közölnek, a tudomány mai állása szerint vagy fiktív eseményeket jelölnek csupán, vagy pedig mindössze diplomáciai aktusokat takarnak.

Erre én példának tudom hozni a kádesi csatát, amit ugye az egyiptomi források hatalmas győzelemként adnak hírül, a mai tudományis álláspont róla, hogy döntetlen ütközet, én tisztán vereségként tekintek rá. Ha döntetlen győzelemként definiáljuk, miért is kellett ezután kivonulnia az egyiptomi befolyásnak a térségből...? Merthogy a fáraó elbukta ezeket a területeket, és teljesen visszaszorult a hettita hatalommal szemben ezt követően.

Ahogy kifejtettem korábban, Egyiptom hosszú létezésének oka a környezete volt, amiben kifejlödött.

Nyugatról a kietlen szaharai sivatag határolta. Ez a terület hitük szerint Széth birodalma volt, aki nagyjából minden rossz megtestesítőjét jelentette az egyiptomi hitvilágban, az átkok, rontó varázslatok, balszerencse, a zűrzavar és a pusztulás istene. Nem mondták ki a nevét. Még születésének napja is balszerencsés volt az egyiptomi naptárban. Nagyjából ilyen kép élt a kor egyiptomiainak a fejében a végtelen szaharai sivatag veszélyes világáról - vagyis ez a rész élhetetlen és átjárhatatlan volt az ember számára. Nem is jelentett fenyegetést ebből az irányból általában senki sem Egyiptom rá (ebben is volt kivétel, és - ki nem találnánk - az is leverte Egyiptomot). Délre, mint írtam, a fekete núbiaiak primitív törzsei éltek, ami szintén nem jelentett érdemi fenyegetést (ahogy írtam, ebből az irányból is megtörtént, hogy a núbiaiak időszakosan elfoglalták a fáraó trónját azonban.)

Északra a Földközi-tenger volt, így ismét nem kellett ellenségtől tartaniuk (amikor igen, a tengeri népek inváziójakor, akkor áldozatos küzdelemmel tudták csak átvészelni).

Marad tehát kelet, ami akkoriban még nem volt sivatagos, mint ahogyan Egyiptomtól nyugatra, és ahonnan pedig bármikor is érkezett hódító had (asszír, perzsa, görög, stb), mindig leverte a fáraó uralmát.

Hozzáteszem, én civilizációnak is csak egyfajta hibrid értelmezésben nevezem, minthogy egyfelől kimagaslót alkottak építészetileg, képzőművészetileg, sok más területen azonban a neolítikum szintjén rekedtek meg.

#3

"kb 3000 evig fennallas utan sikerult a makedonoknak meghoditani"

Na akkor vegyük végig sorban, kronológiailag, Egyiptomot i.e. 943 körül meghódította a Líbiából érkezett XXII. dinasztia. Ezt az idegen hatalmat egy másik idegen hatalom, a Núbiából érkezett dinasztia váltotta fel i.e. 747-ben. Amit pedig az asszír hódítás űzött el 674-ben. Melyet a perzsa hódítás törölt el i.e. 525-ben. És ezt váltotta a hellén hódítás i.e. 332-ben. Majd zárta le a római hódítás az utolsó görög uralkodó, Kleopátra halálával i.e. 30-ban.

Tehát valójában már jóval korábban, az időszámításuk előtti X. századtól kezdve nem volt többé egyiptomi származású fáraó hatalomban, Egyiptom mindig valakik által regnálva volt.