A média miért állandóan a jobber bohócpolitikusokkal van tele, akik a nagytőkések szolgái? Le Pen nevével sokkal többször találkozik az ember, mint például a győztes baloldali tömb vezetőjével, Jean-Luc Mélenchonéval.

Egy hírportál működtetése sok pénzbe kerül, a milliárdosok között meg nem tobzódnak a baloldaliak. A Mérce is az olvasók által finanszírozott portál. Ezzel szemben a milliárdosok rengeteget költenek arra, hogy a hatalmukat megőrizzék, például azzal, hogy a médiát a markukban tartják és terelnek. Amúgy tényleg vicces, hogy egy Le Pen folyik a csapból is, de egy brit vagy egy spanyol miniszterelnök nem.

A baloldal nem a médiában szerveződik. A mi terepünk a nép között van. A szakszervezetek, a társadalmi szervezetek sokkal több embert tudnak elérni. Magyarországon például gyengék a szakszervezetek, de ahol erősek, ott dolgozók tömegeit tudják elérni, mindenféle firkászok nélkül. Minden évben bértárgyalás, kötelező bónuszosztás, 7 órás munkaidő, biztos munkahelyek - kirúgás csak nagyon nyomós okokból lehetséges, nem kell félned attól, hogy egyik napról a másikra lapátra kerülsz -, jelenlét a menedzsmentben, sok helyen már a 4 napos munkahét a cél, ezek a dolgok sokkal többet számítanak.

A hülyeség viccesebb és könnyebben érthető.

Ha egy vezető politikus azt állítja, hogy 2+2=15, akkor azt mindenki érti, hogy miért hülyeség, ezért mindenki megírja és mindenki emlékszik rá.

Ha egy vezető politikus mondjuk fizikában áttörést érne el, akkor se nem értené az átlagember, se nem érdekelné az átlagot ez.