A jobblib gazdaságpolitika vége?

Argentína régóta hatalmas inflációval küzd, 1944 óta évente átlagosan 189%-os az infláció. A tavalyi választások előtti baloldali kormány egyes termékeknek maximálta az árát (klasszikus baloldali intézkedés, persze nem olyan szemérmesen, ahogy Magyarországon a fidesz csinálja), például az élelmiszereknek, összesen 1500 féle cikknek, amely javított a helyzeten.

A jobblib tábor azonban azt harsogta, hogy akkor lesz majd jó a gazdaságnak, ha a szabályozásokat és az állami beavatkozást, meg úgy általában a közvagyont eltörlik. Ez már elméletben is rossz, hiszen ha nem szabályozzuk a piacokat, akkor a leggátlástalanabb, társadalomellenes folyamatokat engedjük szabadjára, és hagyjuk a legelvetemültebb piaci szereplőket minden szabályozás nélkül érvényesülni.

A jobberek elnökjelöltje a kampány során a legagyalágyultabb performanszokkal bohóckodott, a színpadon láncfűrésszel hadonászott, hogy láncfűrésszel fog majd nekimenni az államnak. Neki is ment. Eltörölték a szabályozásokat, és már a legalapvetőbb cikkek árai is brutálisan elszabadultak. Néhány hónap alatt többet nőttek az árak, mint amennyit évente szoktak. Egyik pillanatról a másikra a duplájára növekedtek az árak, a teljes szétesés felé haladnak.

[link]

Minek gondolják egyesek komolyan azt a hülyeséget, hogy akkor lesz majd jó egy országnak, ha eltörlik a szabályozásokat? Ez elméletben is bukó, gyakorlatban meg látjuk az "eredményét". Függetlenül egy ország fejlettségi szintjétől, a nem szabályozás mindig rosszabb, mint a hatékony szabályozás. Persze az államot is lehet dilettánsan működtetni, mint bármi mást. Az viszont a legrosszabb eshetőség, ha alapvető szolgáltatásokat engedünk át kalandoroknak (lásd a Questor-csődöt), a szabályozások teljes leépítése pedig egészen abszurd folyamatokat tesz lehetővé. A "klasszikus" liberális "laissez faire"-t már az 1929-es nagy gazdasági világválság átadta a múltnak, mégis időről időre felüti a fejét.