Az LMBTQ szerint az hogy egy férfi nőnek érzi magát, az miért nem számít mentális betegségnek?
Nem azt szeretném, hogy ebből veszekedés legyen, meg anyázás, meg tiszteletlen beszéd, hanem normális észérveket szeretnék olvasni, akár mind a két oldalról!
Egy anorexiás, aki folyamatosan azt érzi, hogy kövér és fogynia kell, az betegségnek számít.
Ha egy mentálisan beteg Ember mondjuk azt képzeli Magáról, hogy kutya, vagy kentaur például, mint Austin Harrouff, az mentálisan betegnek számít.
Ha egy férfi nőnek érzi Magát és ezért képes visszafordíthatlan öncsonkításba is belemenni, az miért nem számít betegségnek?
Hol húzzuk meg a határt? Ha valaki kutyának érzi Magát, vagy hangokat hall és azt hiszi, hogy Ő Isten profétája, vagy ha azt érzi, hogy fehér Emberként Ő egy afro amerikai rapper az mentálisan beteg, de aki férfi testben nőnek érzi Magát az mentálisan egészséges? Mi a különbség?
Illetve ha nem számít betegségnek, akkor a TB-nek sem kéne támogatnia az ilyen műtéteket, hisz a gyógyászat, műtét az nem a betegségek gyógyítására van?
Engem komolyan érdekel, hogy aki teljesen másnak látja-érzi Magát belülről, mint ami, az az egyik esetben hogy-hogy mentálisan betegnek számít, egy másik esetben meg egészségesnek, vagy legalábbis nem betegnek?
válasza: válasza:#31
Érvekkel alátamasztva, levezette, aki ezt sem tudja felfogni, na ott komoly gondok vannak.
Eleve már az egy hatalmas gond, ha valaki tanult, kutatásokban részt vett embereknél akar okosabb lenni.
Nálunk sajnos a politikusok is olyanban akarnak okosok lenni, amihez nem értenek.
És bárki lehet politikus, aki elnyeri az emberek szimpátiáját.
Nálunk ezt ki is használják, ezért van identitás politizálás, szakértői kormányzás helyett!
Mert az egyszerű embereknek egyszerű válaszok kellenek.
válasza:#15 "Szóval eddig azt gondoltuk, hogy vannak férfiak és nők, az egyik ilyen, a másik olyan, és kész. Most meg rájüttük, hogy ez nem egészen ennyi, mert a férfiasnak gondolt viselkedés nem feltétlenül jár együtt a férfi léttel, és fordítva sem igaz. Egy csomó nőies férfi van, és férfias nő is."
Erre nem most jöttek rá, esetleg te nem tudtál róla. A pszichológia már rég leírta ezt a viselkedést és a valóságban az emberek is tisztában voltak ezzel már az ókorban is.
A baj az, hogy most sokan azt hiszik, hogy mert egy férfi nem viselkedik, él, öltözik férfiasan akkor attól ő már nő lenne, vagy ha egy nő nem szeret szoknyát hordani, nem akar gyereket szülni és mosogatni, akkor ő meg férfi. Nem azok. Akkor az egy kevésbé férfias férfi és kevésbé nőies nő.
"Most az az álláspont, hogy létezik egy csomó féle leosztás, és tulajdonképpen mindegyik normális."
Az a tudományos álláspont, hogy a férfi lehet sokféleképpen férfi és a nő lehet sokféleképpen nő, de ettől a biológiai tény az tény marad, hogy csak férfi és nő létezik és férfiból nem lesz nő, nőből nem lesz férfi.
"Hogy ez miért nem mentális betegség? Hogy egy eltérés, deviancia mikortól lesz betegség, azt általában egy elég praktikus mérlegelés határozza meg: mi jár nagyobb haszonnal az egyénre és a közösségre nézve: ha megpróbáljuk kinevelni, vagy ha úgy hagyjuk. Pl a munkafüggőség és az alkoholfüggőség rendkívül hasonló problémák, de az egyik megítélése sokkal rosszabb, mert az általa okozott társadalmi összesített kár sokkal magasabb."
Nem, egyáltalán nem így van. Mentális betegség azért lesz, mert van egy valóság, hogy ő férfi és ezzel a valósággal nem tud megbírkózni, nem tudja elfogadni, ez az ami a mentális betegséget okozza.
Most nem kell idekeverni a mai lmbtq+BBQ színes kavalkádját, mert ott a mentális betegség a többségnél egyáltalán nem a testével és szexualitásával függ össze, szimplán csak meg akar felelni a modern őrületnek és bizonygatni akarja mások előtt, hogy ő éppen olyan különleges és egyedi, mint a többi sok százezer társa. szimpla divat, ezek az egyének egy évtizede még a feministákat istenítették és maguk is harcos feministák voltak, majd 5 éve Greta mellett harcos klímavédők és aktivisták voltak, most meg mind szivárványos lmbtq+BBQ tag. Azokról beszélek akik valóban nem tudják elfogadni a testüket, nem tudnak azonosulni a nemükkel. Náluk azért mentális betegség és azért kell kezelni, orvosolni, végső esetben akár műtéttel is, mert valóban nem egyezik a belső önképük a külsejükkel.
Azonban egy kevéssé vagy semennyire nem nőies nőnek nem az a segítség, ha vele hazudjuk, hogy hát bizony, ő nem is nő hanem férfi - hanem ha megérti és elfogadja, hogy ő így nő, nem átlagosan nő, nem a jelenkori női társadalmi elvárások szerint nő. Hanem úgy nő, hogy verekszik, úgy nő hogy bányász akar lenni vagy katona, úgy nő, hogy csak farmerban vagy éppen zakó+nadrágban érzi magát jól nyakkendővel meg kalappal. Mert a sokféleség pont ezt jelenti, hogy az egyik nő habos-babosban szeret járni, a másik meg nem.
Az alkoholista és a munkamániás pedig egyformán beteg és egyformán segítségre is szorul. Csak míg a munkamániás önmagát teszi tönkre és a családját - ha van egyáltalán - a hiánya, korai halála veszélyezteti, az alkoholistáét meg más. Ezért velük szemben másképpen viselkedik a társadalom, de egyformán függőség és egyformán károsak. Ráadásul ezek függőségek és nem olyan típusú mentális problémák, mint a testképzavar, a nemi diszforia vagy a feltűnési viszketegség akár.
"Megpróbálhatjuk terápiával átnevelni, hogy megfeleljen a hagyományos kereteknek, vagy megpróbálhatjuk támogatni, hogy elfogadják ilyennek. Ha egy költség-haszon elemzést futtatunk, valószínűleg az jön ki, hogy az átnevelés drága, az eredményei kérdésesek, az egyén frusztrált, szorongó lesz. Amúgy meg kinek árt az, ha ő női ruhát húz?"
Senkinek.
Az okoz gondot amit ma utána követelnek, hoyg neked és nekem nőnek is kelljen őt tartanunk, nőként kellene velük bánnunk és nők között egyformán nőnek számítsanak. EZ az ami probléma, mert ezzel mindenki mást hazugságra kényszerítesz, megalkuvásra és olyan dolgok elfogadására amik a társadalmunk alap szabályaival ellentétesek. Ilyen a tiszta versenyzés, ahol még doppingok miatt is teljes eltiltással nézhet szembe egy versenyző ha a fél évvel korábban beszedett nátha elleni gyógyszereit kimutatják vagy akár csak azt, hogy a vérét lecsapolták, oxigénnel dúsították és verseny előtt visszajuttatták a szervezetébe. Most meg a társadalom egészséges tagjainak el kellene fogadnia, hogy egy mentális beteg férfi egyszerre indulhasson nőkkel, női versenyszámokban, ahol előre tudható, hoyg a gyenge férfi is sokkal jobb adottságokkal indul mint az a nő aki egész életében erre a versenyre edzett. A másik ilyen a gyerekeink védelme. Az egész nyugati társadalomban a gyerekeket eddig védtük a szexualitástól, büntettük azokat akik a túl fiatalokkal akartak bármilyen szexuális kapcsolatot. Most meg ezeket a gyerekeket és a szüleiket akarják rákényszeríteni, hogy mindezt adják fel és fogadják el, hogy a kislányok mellett ott öltözik egy f..át lógató pasas csak mert kitalálta, hogy ő mostantól nem János hanem Juliska. de ugyanez van a nők jogaival. Pár éve még azért ment a harc, hogy mindenhol ahol eddig csak férfiak voltak ott legyenek a nőknek külön mosdók, külön öltözési lehetőségek. Hogy ha 1 nő megy egy katonai alakulatba annak is legyen "védett tere" és ne kelljen együtt vécéznie, zuhanyoznia, öltöznie a sok férfival. Most meg százával mennek bűnözők a női börtönökbe férfiként, mert előtte kijelentik, hogy ők már nőnek érzik magukat.
Az nem zavar ha egy férfi hülye és magát nőnek hiszi, női ruhát vesz fel. Kinevetem mert hülyén áll rajta a magassarkú meg a szoknya és ennyi. Na de ne kelljen nekem kisasszonynak szólítanom és együtt öltöznöm vele az uszodában, mert ettől én még normális maradtam és tudom, hogy nem nő hanem férfi.
"Azért van ez ennyire kiemelve, mert a politika elhitette, hogy valamilyen propaganda erre biztat kisgyerekeket, ami teljes abszurdum."
Amíg nem vagy hajlandó tudomást venni a valóságról, addig nem is lehet veled érdemben vitázni. Itt van a szomszédunkban, hogy már kirúgnak LÁNYiskolai tanárt csak mert lányoknak szólította a diákjait. Itt vannak azok a törvények, amikkel lehetővé teszik hogy a szülők tudta, beleegyezése nélkül pubertás blokkolókat, akár hormonokat is szedhessenek fiatalok. Ott láthatod Kanadában, a híresen emberbarát és felvilágosult országban, hogy feljelentik a szülőt ha nemet mer mondani arra, hogy a lányát fiúnak nevezze a továbbiakban. Ott van körülötted az a rengeteg fiatal akit már most gyógyszerekkel kezelnek, miközben sorra jönnek elő azok akik pár éve átestek ezen és most elmondják mennyire tévedés volt az egész, milyen kár, hogy megtették és nem hogy nem javítottak vele az életükön, de most döbbennek rá, hogy az egészséges testüket visszafordíthatatlanul tönkretették. Hogy szimplán arra lett volna szükségük, hogy megfelelő segítséget kapjanak annak elfogadásához, hogy ők nem olyanok mint a médiában nekik mutogatott női vagy férfi ideálok.
"Mivel a kérdés hangvételéből ítélve azért van benned valamennyi méltányosság, ezért igyekszem én is méltányosan megválaszolni a kérdésedet. Készülj fel, hosszú lesz.
Egy betegséget az választja el a nem-betegségtől, hogy negatív tünetei vannak az egyénre vagy a környezetére nézve. Például ha elkapsz egy bakteriális fertőzést, amelytől belázasodsz, az egy betegség, hiszen a láz miatt valamennyire csökkennek a képességeid, romlik a közérzeted, egy negatív élményként éled meg ezt a fertőzést. Ha viszont egy olyan baktériumot kapsz el, aminek semmiféle negatív hatása nincsen, akkor nem vagy beteg, egyszerűen egyel több baktériumfajta él a szervezetedben (hozzáteszem, a szervezetedben élő baktériumokból több millióféle van).
A mentális betegségeknél ugyanezt az elvet használjuk: ha egy bizonyos jelenség negatív tüneteket produkál, akkor az betegség, ha meg nem, akkor nem az. Ezért van az, hogy például a szinesztézia nem számít betegségnek, holott az sem úgymond "normális", az emberek csupán 4%-ában jelenik meg. Viszont mivel a szinesztéziának nincsenek negatív tünetei, amelyeket kezelni kellene, ezért nem kategorizáljuk betegségként.
Ezzel ellentétben például a depresszió betegség, hiszen számtalan negatív tünete van: alvászzavar, testsúlyingadozás, lehangoltság, motiválatlanság, öngyilkossági szándék és/vagy kísérletek, stb.
És akkor rá is lehet térni a témára: mi van a transzneműséggel?
A transzneműség az előbb felsorolt elv szerint önmagában nem számít betegségnek, hiszen nem következnek belőle negatív tünetek. Egy olyan transznemű személy, aki mondjuk nőként azonosítja magát, nőként éli az életét, boldog a testével, és nem tapasztal önmagára vagy a környezetére ható negatív fizikai vagy mentális tüneteket, az nem beteg. Számtalan ilyen transznemű ember van, lehet azért, mert egyszerűen nem kívánnak orvosi kezeléseken átesni, jó nekik a testük úgy, ahogy van, vagy azért, mert már vagy átestek a műtéteken, vagy aktív hormonkezelés alatt állnak, vagy mindkettő, és ennek hatására a transzneműségük már nem okoz számukra negatív tüneteket.
Vannak azonban olyan transznemű emberek is, akik viszont igenis tapasztalnak negatív mentális vagy fizikai tüneteket abból adódóan, hogy a testük nem felel meg a saját nemi identitásuknak*. Na, ők a testi diszmorfia egyik típusában szenvednek, amelyet az orvostan nemi diszfóriának nevez. Ez az, amit az orvosok ma betegségnek neveznek.*2
Na, de ha elfogadjuk, hogy ez egy betegség, akkor abból egyértelműen adódik, hogy ezt a betegséget kezelni kellene valahogyan, ha ez lehetséges. Namost alapvetően ezt három oldalról lehet megközelíteni:
1. Tisztán tüneti kezelés, ahol közvetlenül a nemi diszfória negatív tüneteit (pl. szorongás, öngyilkossági hajlam, depresszió, stb.) kezeljük, pl. antidepresszánsokkal, nyugtatókkal, egyéb gyógyszerekkel
2. Megpróbáljuk a testet közelebb hozni és összehangolni az egyén önazonosságához, pl. hormonkezeléssel vagy műtétekkel,
3. Megpróbáljuk az egyén önazonosságát közelebb hozni és összehangolni a testéhez.
Ezek közül az első kettő elterjedt, mert az orvostudomány csupán ennél a két kategóriánál tud pozitív eredményeket felmutatni. A tüneti kezelés átmenetileg valóban csökkenteni tudja a tüneteket az esetek többségében, de a konszenzus az, hogy ez az állapot hosszú távon nem fenntartható. A második opció bizonyítottan képes csökkenteni a tünetek súlyosságát, vagy akár teljesen meg is szünteti azokat, viszont értelemszerűen ez egy komolyabb kezelés, több időt vesz igénybe, és a kezelés több lépése is életreszóló változásokkal jár, így alaposabban kell eljárnia a kezelőorvosnak és a páciensnek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az adott kezelés biztos a legjobb megoldás-e.
A harmadik opció a laikusok által preferált, és az orvostudomány ezen szeletének korai kutatómunkája is abba az irányba indult el, viszont azóta eltelt idestova kb. 100 év, és semmit nem tudtunk felmutatni, ami működne. Egyszerűen az orvostudomány jelenlegi képességeivel az nem megoldható, hogy valakinek az önazonosságát összehangolják a testével. A jövőben ez lehet, hogy majd változni fog (gondoljunk bele, 200 éve az is elképzelhetetlen volt, hogy az ezredforduló előtt felszámoljuk a feketehimlőt...), de egyelőre ez sovány vígasz azoknak, akik MOST szenvednek nemi diszfóriában, és igényelnék, hogy ebből kigyógyítsák őket.
Így tehát maradt az első két opció az orvostudomány tarsolyában, ezeket tudjuk használni, és ezek bizonyítottan kiválóan működnek. Azokon a transznemű embertársainkon, akik nemi diszfóriában szenvednek, jelentősen segít a mind a tüneti kezelés, mind a hormonkezelés, mindpedig a műtéti beavatkozások, olyannyira, hogy akik az ún. "Gender Affirming" (nemmegerősítő) kezelésen átesnek, amely az előbb felsorolt opciók tesztőleges kombinációjából tevődik össze, azok túlnyomó többségénel a nemi diszfória tünetei vagy jelentősen csökkennek, vagy teljesen meg is szűnnek. Ezután őket már nem lehet betegnek nevezni, hiszen nincsenek negatív tüneteik: élik szépen az életüket a nemi önazonosságukhoz közelebb álló testben, remélhetőleg boldogabban. És végső soron nem kellene, hogy fontos legyen? Nem érdeke a társadalomnak az, hogy a lehető legtöbb tagja boldog legyen?
*Aprócska megjegyzés: ez a jelenség egyáltalán nem korlátozódik a transznemű embertársainkra, ki ne ismerne olyan középkorú férfit, aki a kopaszodást súlyos lelki traumaként éli meg, vagy olyan nőt, aki a kés alá fekszik, vagy gyógyszereket, étrendkiegészítőket szed annak érdekében, hogy nőiesebb legyen?
*2 Aprócska megjegyzés 2: Jelenleg az az orvostudomány legelterjedtebb álláspontja, hogy a nemi diszfória betegség, de vannak olyan kutatók, orvosok, és pszichiáterek, akik leminősítenék, és egyszerű rendellenességként kezelnék betegség helyett, mint pl. az autizmust, a diszlexiát, vagy az ADHD-t"
Köszönöm szépen, valóban hosszas válasz volt, de nem bántam, kösönöm az időt és energiát amit erre fordítottál! :)
Lehet Én értettem félre, de Nekem ebből az egészből az jött le, hogy ez akkor igenis betegség ami gyógyításra, kezelésre szorul.
Én nem a kezelés ellen vagyok, Én csak azt mondom, hogy ez egy betegség. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy férfitestbe zárt női lélek ne élné meg rosszul azt, hogy nem azonos a "belső neme" a "külsővel". Szóval amint felismerte, hogy nem olyan a teste, a neme, mint aminek Ő érzi Magát ez diszkomfortot, később szorongást, depressziót okozhat amit kezelni kell, mert mint írtad is, betegségnek számít.
Én azért megmerészelném azt a kijelentést is tenni, hogy ebből adódóan soha nem lesz teljesen egészséges, hiszen 100%-ban soha nem fogja a külső nemét a belsőhöz igazítani. Egy férfiból nem lehet 100%-osan Nőt csinálni, legalábbis egyelőre még biztosan nem tart ott az orvostudomány, ahogy azt Te is írtad. Azok akik pszichésen elfogadták ezt és megtanultak ezzel együtt élni, azok valóban meggyógyultak, vagy csak már nem érzik annyira betegnek Magukat? De értem amit írsz, csak Magamból kiindulva ezt nehezen tudom elképzelni, hogy 100%-osan el tudjam fogadni a nememet olyannak, amilyennek nem érzem. Vagyis érted. Inkább max csak beletörődni tudnék amik enyhítenék a depressziót meg a szorongást, de valamennyire ez végig kísérne egész Életemben. Nem tudom... Írtad a bakteriális betegséget (( vagy vírusost )), ott egyértelműen el lehet dönteni, hogy már meggyógyult az illető, de egy ilyen pszichés zavarnál ezt el lehet dönteni, ki lehet jelenteni biztosan?
"28, ok, én megpróbáltam értemelesen, de ez szimplán homo/transzfóbia."
Na most könyörgöm, de tényleg! Itt térdelek előtted kidugott nyelvvel, azt várva, hogy tégy Velem amit csak akarsz, DE! Cserébe mondd el, mutasd meg, magyarázd el, hogy hol volt transz-homofób megjegyzés abban, amit írtam? Hol? Mi? Mikor? Miért? Egyáltalán tudod a szó jelentését, vagy csak ha kifogytál az érveléseidből, ezt a divatos jelzőt vágod a Másikhoz?
válasza:Az ilyen kérdések leginkább az orvostudomány aktuális állásától függnek.
Mondjuk a cukorbetegség ma krónikus betegség. 200 éve halálos betegség volt. 200 év múlva lehet már gyógyítható lesz.
A transzneműek ilyen szempontból egy nehéz időszakban vannak. Már elég jól működő hormonterápiák és plasztikai műtétek vannak. De még nem az igazi. Pláne ha valaki már a kamaszkor lezárulása után kezd neki és alapból a másodlagos nemi jellegei erősek. Tehát nem lesz az egyén a beavatkozások után "szép". Mert általában ez a baja a transzfóboknak, hogy a férfiből lett nő nem csinos. Szinte mindig egy erősen sminkelt, karakteres arcú transz nő szerepel a példákban, amiket hoznak, hogy miért rossz ez. Imádtam is, mikor például az origo Hunter Schafer-ről közölt egy cikket és egy délelőtt alatt 4x írták át, mire a "gyönyörű színésznőtől" sikerült nekik eljutni az "lmbtq aktivista" megnevezésig.
100 év múlva már valószínűleg nem lesz ez ekkora ügy, ahogy fejlődik az orvosi technológia. De ahogy ezt korábban egy válaszoló nagyon jól leírta, azokat akik ma élnek, ez nem vigasztalja.
válasza:"28, ok, én megpróbáltam értemelesen, de ez szimplán homo/transzfóbia."
Visszaolvastam és gondolkoztam, de még most sem értem.
"Tudod mit kérdező, segitek neked:
https://www.youtube.com/watch?v=b2EW5dtpoDk&t=497s
én nem tudom, hogy kellene egy elmebeteg embernek kinézni, nincs benne tapasztalatom, de, azt kötve hiszem, hogy igy. Sok politikus nem tud ennyire összefüggően beszélni, mint ő."
Ezt írtad. Szerinted aki elmebeteg az ostoba és nem tud összefüggően beszélni. Erre írtam példának Edmund Kempert, aki kimagasló intelligenciájú volt, valószínűleg az Enyémnél is és a Tiednél is jóval magasabb. Vagy akkor szerinted Ő nem számít elmebetegnek?
Nem elmebeteg az, aki Nőket rabol el, gyilkol meg, erőszakol meg, közösül a hullájukkal, feldarabolja azokat, majd végezetül a saját Anyját is megöli, levágja a fejét majd azzal közösül. na ha Ő nem elmebeteg, akkor nem tudom ki. Aztán Ő tudott értelmesen, összefüggően beszélni, sok politikus a nyomába sem ér.
És még írtam is, hogy ezzel véletlenül sem a transzokkal akartam párhuzamot vonni, csak arra mutattam rá, hogy önmagában az elmebaj nem jelenti azt, hogy ne lehetne intelligens az Ember. Itt egyedül Te voltál az, aki mégis párhuzamot vont a transzok és a sorozatgyilkosok között. Én csak azt az érvelésedet cáfoltam meg, hogy szerinted egy elmebeteg az hülye és csak gügyögni tud.
válasza:#36 "Mert általában ez a baja a transzfóboknak, hogy a férfiből lett nő nem csinos. "
Nem tudom te hány transzfóbabl beszéltél, de felteszem neked mindenki transzfób aki nem veled ért egyet. Nyilván ezek között egy sem volt akinek ez lett volna a baja.
A baj nem ez, hanem hogy nem lehet férfiből nőt csinálni meg nőből férfit.
Ahogy a baj az, hogy nem maradtatok meg a felnőtteknél. valamiért túl sokat akartatok egyszerre és elkezdtétek a gyerekeket célozni. Márpedig ennek 3 okát látom csak:
1. ezért kaptok pénzt, mert akik benne vannak ebben az iparágban azoknak kell fizetőképes kereslet. Jó pénz van a hormonkezelésekben, a műtétekben és utána életük végéig jól fizető páciensek lesznek, hiszen életük végéig folyamatosan gyógyszerekre lesz szükségük. Ha pedig elfogadtatjátok ezt a társadalommal akkor nem is kell az egyéneknek jól fizetniük, majd fizeti a költségeiket a többi ember.
2. így akarjátok végleg szétszakítani a családokat. ha elveszitek a szülőktől azt a jogukat, hogy dönthessenek a saját gyerekük életéről, ha olyan döntésre kényszerítitek a családokat amik miatt később a gyerekük meg fogja gyűlölni őket, akkor a társadalom azon egysége is szétesik, ami most még szemben áll a globalista törekvéseknek.
3. valóban jogosak a pedofil vádak és azért céloztátok meg a gyerekeket, mert őket, a gyerekeket akarjátok szexualizálni, kihasználni.
Egyik változat sem elfogadható.
"35, vagy 3 oldalon át próbáltam neked bizonyitani, hogy mennyire értelmetlen a kérdésnek, már a gondolata is, tőled, viszont csak transzok iránti gyűlölet jön, mindenképp a saját igazad akarod bebizonyitani, innentől, azt hiszem, részemről lezárom a vitát."
Írtam Én bárhol is, hogy igazam lenne? Kérdéseket teszek fel, mert Nekem van egy VÉLEMÉNYEM ami nem egyezik a jelenlegi állásponttal. Engem az érdekel, hogy miért az a jelenlegi álláspont ami, mert Én személy szerint máshogy gondolom, de szeretném megérteni.
És miért is utálnám a transzokat? Hol írtam bármi rosszat Rájuk? Miért ilyen kib@szott divatos manapság mindenkit mindenféle gyűlölőnek bélyegezni? Ha a vonaton van egy taknyos, köhögő Gyerek, akire azt mondom, hogy beteg, akkor Én gyerekgyűlölő vagyok? Vagy nem értem a logikádat. Ne haragudj meg, de szerintem Te nagyon buta Ember lehetsz aki csak fekete-fehérben lát, és ha valaki nem a te véleményeden van, akkor azt egyből támadod, mindenféle jelzővel látod el, akkor is, ha csak megkérdőjelezi azt, amiben Te hiszel. Egy rohadt rossz szót nem írtam a transzokról, még írtam is, hogy némelyik kifejezetten tetszik és szexelnék is Velük. Egyedül annyit írtam, hogy véleményem szerint ez egy betegség amit kezelni kell. Pszichológus, vagy végső esetben nemváltó műtét révén. Vagy szerinted nem betegség? Tilos úgy tekinteni rá? Akkor tilos a kezelése? Tiltsuk be a nemváltó műtéteket? A pszichológusos kezelést? A gyógyszeres, hormonkezeléseket? Mert ha szerinted ez nem betegség, akkor magyarázd el Nekem, hogy mi szükség van mégis orvosi és gyógyszeres kezelésre? De a legfőbb kérdésem: Attól, hogy Én ezeket a kérdéseket felteszem, miért vagyok transzfób?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!