Az LMBTQ szerint az hogy egy férfi nőnek érzi magát, az miért nem számít mentális betegségnek?
Nem azt szeretném, hogy ebből veszekedés legyen, meg anyázás, meg tiszteletlen beszéd, hanem normális észérveket szeretnék olvasni, akár mind a két oldalról!
Egy anorexiás, aki folyamatosan azt érzi, hogy kövér és fogynia kell, az betegségnek számít.
Ha egy mentálisan beteg Ember mondjuk azt képzeli Magáról, hogy kutya, vagy kentaur például, mint Austin Harrouff, az mentálisan betegnek számít.
Ha egy férfi nőnek érzi Magát és ezért képes visszafordíthatlan öncsonkításba is belemenni, az miért nem számít betegségnek?
Hol húzzuk meg a határt? Ha valaki kutyának érzi Magát, vagy hangokat hall és azt hiszi, hogy Ő Isten profétája, vagy ha azt érzi, hogy fehér Emberként Ő egy afro amerikai rapper az mentálisan beteg, de aki férfi testben nőnek érzi Magát az mentálisan egészséges? Mi a különbség?
Illetve ha nem számít betegségnek, akkor a TB-nek sem kéne támogatnia az ilyen műtéteket, hisz a gyógyászat, műtét az nem a betegségek gyógyítására van?
Engem komolyan érdekel, hogy aki teljesen másnak látja-érzi Magát belülről, mint ami, az az egyik esetben hogy-hogy mentálisan betegnek számít, egy másik esetben meg egészségesnek, vagy legalábbis nem betegnek?
válasza:
válasza:#2 "Tételezzük fel, hogy igazad van és, ha igazad van, akkor ugye a mentális betegeket kezelni kell. Jelen pillanatban a mentális betgségek ugyanúgy azon TB által vannak kezelve, amit te is fizetsz. Te szeretnéd erre költeni a pénted, vagy mondjuk nem lenne jobb, mondjuk az eü más területeit rendbe hozni ehelyett?"
Nálunk most is minden TB fizető pénzét költik erre.
A mentális problémáknak meg van a maga kezelési módja, lehetősége. A pár éve még az érintettek számára is megfelelő móddal akkor nem volt semmi baj, csak mostanában lett gond és éppen azoknak akik elméletileg segíteni akarják ezeket az embereket.
Pár éve a szokásos eljárás először pszichológusok, pszichiáterek felmérték a problémát és a pácienst, majd megpróbáltak megfelelő terápiával javítani az állapotán. Ez általában a test elfogadását és a valódi neme szerinti egészséges életet célozták, de próbáltak segítséget adni abban is ha ez nem ment és azt a helyzetet kellett kezelnie, hogy más testben él, mint aminek érzi magát. Csak végső esetben, sok kezelés, terápia után jutottak el ritka esetekben ahhoz, hogy műtéti eljárásban változtassanak a testen.
Ezt elfogadta nálunk mindenki, hogy a TB támogatja, hiszen az adott személy egészségét az orvosok szerint ez támogatta.
Ma viszont pont az orvosok azon munkáját akarják kihagyni az egészből amivel először megpróbálnák mentálisan rendbe tenni az illetőt, sőt, tiltani szeretnék, hogy ezt egyáltalán megpróbálják. Egyből menjen a gyógyszerezés, a műtét.
A pszichiátereknek, pszichológusoknak meg abban engednének csak teret, hogy amikor majd rájön az illető mekkora hibát követett el és még sem nő férfi testben csak nem volt rendben önmagában, akkor majd kezelhetik őket életük végéig, hogy ezt fogadják el, hogy hagyta őket megcsonkítani a társadalom, az orvosi közösség, miközben előtte a testük egészséges, ép volt.
Na ezt már nem szeretném ha az általános egészségügyi keretből finanszíroznák, mert ez nem segítség, nem gyógyítás, hanem Mengele módszerének újkori bevetése fiatalok, gyerekek megcsonkítására, tönkretételére.
válasza:Mivel a kérdés hangvételéből ítélve azért van benned valamennyi méltányosság, ezért igyekszem én is méltányosan megválaszolni a kérdésedet. Készülj fel, hosszú lesz.
Egy betegséget az választja el a nem-betegségtől, hogy negatív tünetei vannak az egyénre vagy a környezetére nézve. Például ha elkapsz egy bakteriális fertőzést, amelytől belázasodsz, az egy betegség, hiszen a láz miatt valamennyire csökkennek a képességeid, romlik a közérzeted, egy negatív élményként éled meg ezt a fertőzést. Ha viszont egy olyan baktériumot kapsz el, aminek semmiféle negatív hatása nincsen, akkor nem vagy beteg, egyszerűen egyel több baktériumfajta él a szervezetedben (hozzáteszem, a szervezetedben élő baktériumokból több millióféle van).
A mentális betegségeknél ugyanezt az elvet használjuk: ha egy bizonyos jelenség negatív tüneteket produkál, akkor az betegség, ha meg nem, akkor nem az. Ezért van az, hogy például a szinesztézia nem számít betegségnek, holott az sem úgymond "normális", az emberek csupán 4%-ában jelenik meg. Viszont mivel a szinesztéziának nincsenek negatív tünetei, amelyeket kezelni kellene, ezért nem kategorizáljuk betegségként.
Ezzel ellentétben például a depresszió betegség, hiszen számtalan negatív tünete van: alvászzavar, testsúlyingadozás, lehangoltság, motiválatlanság, öngyilkossági szándék és/vagy kísérletek, stb.
És akkor rá is lehet térni a témára: mi van a transzneműséggel?
A transzneműség az előbb felsorolt elv szerint önmagában nem számít betegségnek, hiszen nem következnek belőle negatív tünetek. Egy olyan transznemű személy, aki mondjuk nőként azonosítja magát, nőként éli az életét, boldog a testével, és nem tapasztal önmagára vagy a környezetére ható negatív fizikai vagy mentális tüneteket, az nem beteg. Számtalan ilyen transznemű ember van, lehet azért, mert egyszerűen nem kívánnak orvosi kezeléseken átesni, jó nekik a testük úgy, ahogy van, vagy azért, mert már vagy átestek a műtéteken, vagy aktív hormonkezelés alatt állnak, vagy mindkettő, és ennek hatására a transzneműségük már nem okoz számukra negatív tüneteket.
Vannak azonban olyan transznemű emberek is, akik viszont igenis tapasztalnak negatív mentális vagy fizikai tüneteket abból adódóan, hogy a testük nem felel meg a saját nemi identitásuknak*. Na, ők a testi diszmorfia egyik típusában szenvednek, amelyet az orvostan nemi diszfóriának nevez. Ez az, amit az orvosok ma betegségnek neveznek.*2
Na, de ha elfogadjuk, hogy ez egy betegség, akkor abból egyértelműen adódik, hogy ezt a betegséget kezelni kellene valahogyan, ha ez lehetséges. Namost alapvetően ezt három oldalról lehet megközelíteni:
1. Tisztán tüneti kezelés, ahol közvetlenül a nemi diszfória negatív tüneteit (pl. szorongás, öngyilkossági hajlam, depresszió, stb.) kezeljük, pl. antidepresszánsokkal, nyugtatókkal, egyéb gyógyszerekkel
2. Megpróbáljuk a testet közelebb hozni és összehangolni az egyén önazonosságához, pl. hormonkezeléssel vagy műtétekkel,
3. Megpróbáljuk az egyén önazonosságát közelebb hozni és összehangolni a testéhez.
Ezek közül az első kettő elterjedt, mert az orvostudomány csupán ennél a két kategóriánál tud pozitív eredményeket felmutatni. A tüneti kezelés átmenetileg valóban csökkenteni tudja a tüneteket az esetek többségében, de a konszenzus az, hogy ez az állapot hosszú távon nem fenntartható. A második opció bizonyítottan képes csökkenteni a tünetek súlyosságát, vagy akár teljesen meg is szünteti azokat, viszont értelemszerűen ez egy komolyabb kezelés, több időt vesz igénybe, és a kezelés több lépése is életreszóló változásokkal jár, így alaposabban kell eljárnia a kezelőorvosnak és a páciensnek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az adott kezelés biztos a legjobb megoldás-e.
A harmadik opció a laikusok által preferált, és az orvostudomány ezen szeletének korai kutatómunkája is abba az irányba indult el, viszont azóta eltelt idestova kb. 100 év, és semmit nem tudtunk felmutatni, ami működne. Egyszerűen az orvostudomány jelenlegi képességeivel az nem megoldható, hogy valakinek az önazonosságát összehangolják a testével. A jövőben ez lehet, hogy majd változni fog (gondoljunk bele, 200 éve az is elképzelhetetlen volt, hogy az ezredforduló előtt felszámoljuk a feketehimlőt...), de egyelőre ez sovány vígasz azoknak, akik MOST szenvednek nemi diszfóriában, és igényelnék, hogy ebből kigyógyítsák őket.
Így tehát maradt az első két opció az orvostudomány tarsolyában, ezeket tudjuk használni, és ezek bizonyítottan kiválóan működnek. Azokon a transznemű embertársainkon, akik nemi diszfóriában szenvednek, jelentősen segít a mind a tüneti kezelés, mind a hormonkezelés, mindpedig a műtéti beavatkozások, olyannyira, hogy akik az ún. "Gender Affirming" (nemmegerősítő) kezelésen átesnek, amely az előbb felsorolt opciók tesztőleges kombinációjából tevődik össze, azok túlnyomó többségénel a nemi diszfória tünetei vagy jelentősen csökkennek, vagy teljesen meg is szűnnek. Ezután őket már nem lehet betegnek nevezni, hiszen nincsenek negatív tüneteik: élik szépen az életüket a nemi önazonosságukhoz közelebb álló testben, remélhetőleg boldogabban. És végső soron nem kellene, hogy fontos legyen? Nem érdeke a társadalomnak az, hogy a lehető legtöbb tagja boldog legyen?
*Aprócska megjegyzés: ez a jelenség egyáltalán nem korlátozódik a transznemű embertársainkra, ki ne ismerne olyan középkorú férfit, aki a kopaszodást súlyos lelki traumaként éli meg, vagy olyan nőt, aki a kés alá fekszik, vagy gyógyszereket, étrendkiegészítőket szed annak érdekében, hogy nőiesebb legyen?
*2 Aprócska megjegyzés 2: Jelenleg az az orvostudomány legelterjedtebb álláspontja, hogy a nemi diszfória betegség, de vannak olyan kutatók, orvosok, és pszichiáterek, akik leminősítenék, és egyszerű rendellenességként kezelnék betegség helyett, mint pl. az autizmust, a diszlexiát, vagy az ADHD-t
"Reménytelenül fárasztó már minden nap újra meg újra végigolvasni, hogy "de hát miért jó átoperáltatni", és társai. És az a baj, hogy nehéz úgy válaszolni, hogy annyira félre van magyarázva a téma, hogy már a kérdés is hibás.
Szóval eddig azt gondoltuk, hogy vannak férfiak és nők, az egyik ilyen, a másik olyan, és kész. Most meg rájüttük, hogy ez nem egészen ennyi, mert a férfiasnak gondolt viselkedés nem feltétlenül jár együtt a férfi léttel, és fordítva sem igaz. Egy csomó nőies férfi van, és férfias nő is.
Sokszor hiszik azt, hogy ez nevelésen múlik, közben léteztek férfiak, akiket az egész életükben etükben lányként neveltek, mégis férfiként viselkedtek, meg olyanok, akik teljesen hagyományos nevelést kaptak, mégis devianciát mutatnak. Szóval bonyolult a téma.
Most az az álláspont, hogy létezik egy csomó féle leosztás, és tulajdonképpen mindegyik normális. És előfordulnak olyan extrém esetek is, amikor valaki annyira erősen a vele ellentétes biológiai nemre jellemző viselkedéssel azonosul, hogy női nevet, ruhát, személyazonosságot szeretne, sőt: akár műtéti átalakításra is elszánja magát. Mint mondtam: ezek extremitások, amire rárepült a politika, de maga a téma ennél általánsabb.
Hogy ez miért nem mentális betegség? Hogy egy eltérés, deviancia mikortól lesz betegség, azt általában egy elég praktikus mérlegelés határozza meg: mi jár nagyobb haszonnal az egyénre és a közösségre nézve: ha megpróbáljuk kinevelni, vagy ha úgy hagyjuk. Pl a munkafüggőség és az alkoholfüggőség rendkívül hasonló problémák, de az egyik megítélése sokkal rosszabb, mert az általa okozott társadalmi összesített kár sokkal magasabb.
Szóval adott egy csávó, aki nőnek hiszi magát. Nem tudjuk pontosan, ez miért van, de úgy látszik mind a genetika, mind a környezet befolyásolja. Mit tudunk ezzel tenni? Megpróbálhatjuk terápiával átnevelni, hogy megfeleljen a hagyományos kereteknek, vagy megpróbálhatjuk támogatni, hogy elfogadják ilyennek. Ha egy költség-haszon elemzést futtatunk, valószínűleg az jön ki, hogy az átnevelés drága, az eredményei kérdésesek, az egyén frusztrált, szorongó lesz. Amúgy meg kinek árt az, ha ő női ruhát húz?
És akkor a műtét. Ez egy érdekes kérdés, lehet rajta vitázni, de amikor a mellplasztika és ráncfelvarrás természetes dolog, akkor nem gondolom, hogy a diskurzust a nemváltásra kellene szűkíteni. Azért van ez ennyire kiemelve, mert a politika elhitette, hogy valamilyen propaganda erre biztat kisgyerekeket, ami teljes abszurdum. Konkrétan a gender tudósok éppen azt mondják, hogy csak nagyon-nagyon kis százalékban van gender alapon egyáltalán értelme erről beszélni. Ugyanakkor, ha azt megengeded, hogy valaki esztétikai alapon átszabja a testét, akkor miért tiltanád meg más okból?"
Na! Ez egy jó válasz, ilyenekre voltam kíváncsi, köszönöm szépen, hogy vetted a fáradtságot, hogy ezt leírtad, összefoglaltad és megértetted a kérdésemet!
Érdekes dolog, hogy akkor kvázi önzőségből, "haszonlesésből" fogadunk el természetes, egészséges dolognak, vagy egy kezelésre szoruló betegségnek, egy ugyanonnan eredő tévképzetet. Ez most az Én primitív szavaimra lefordítva kb annyi, hogyha van egy olyan agyműködésbeli rendellenesség ami a társadalomra nézve hasznos, vagy legalábbis nem káros, akkor azt elfogadjuk és nem nevezzük betegségnek, de ha egy ugyanolyan rendellenesség van, csak az már mondjuk káros a társadalomra nézve, akkor az már betegség? Az orvostudományban az határoz meg egy betegséget, hogy milyen hatást gyakorol a társadalomra?
Ha az agyműködés egészséges akkor egy ember annak fogja gondolni/látni magát ami, nem? Mármint ez az egészségesen működő agynak a leegyszerűsített témához kapcsolódó definíciója? Ha ettől eltér, az már tévképzetnek számít, nem? Vegyük ki az egészből a gender fogalmakat. Csak az elmének a működésére koncentrálva. Akkor működik jól, ha összhangban van a testtel és a külsőjegyekkel. Mondjuk ha két kezem van, de az Agyam mégis úgy érzi, hogy három kezem van, az már egy hibás működés eredménye, nem?
A szépészeti beavatkozások is egy idekapcsolódó téma, ezen gondolkoztam Én is, és köszönöm hogy szóba is hoztad. Ott is nehéz meghúzni a határvonalat, hogy szimplán egy egészséges Nő egy normális ráncfelvarrást, esetleg kis ciciből kicsit nagyobb cicit varázsol az mennyiben különbözik attól, amikor egy hasonszőrű átlagos Nő elkezd többezer köbcentis implantátumokat a mellébe tetetni. A kettő között érzésre van különbség. Az egyiket normálisnak gondolom, de a másik az már sejtet némi gondot a toronyba, és ha ebből indulok ki, itt is felmerül a kérdés, hogy hol lehet meghúzni a határvonalat. Hány köbcentis implantátumtól számítva számít már abnormálisnak, józaneszet megkérdőjelezhetőnek?
Hmmm.. jó kérdés. De egy mellplasztika azért szokott történni, hogy vonzóbb legyen a Nő, vagy legalábbis azt gondolja, hogy ettől az lesz, és ez valamelyest egy természetes jelenség, hogy próbálunk megfelelni az ellenkezű neműeknek minél jobban, ezzel növelve a szaporodásunk esélyét. Akkor viszont nem lehet, hogy egy férfi aki nőnek érzi Magát, azért megy bele ilyen műtétekbe, mert hogy az egyszerűség kedvéért férfiként a férfiakhoz vonzódik, de férfi külsővel szűkebb réteget tud "megkapni" és azt várja ettől a műtéttől, hogy így könnyebben megtalálja az igazit? Szerintem ebben is lehet ráció. Ez esetben akkor nem gondolom egyértelműen betegségnek.
válasza:23# "Egy betegséget az választja el a nem-betegségtől, hogy negatív tünetei vannak az egyénre vagy a környezetére nézve. Például ha elkapsz egy bakteriális fertőzést, amelytől belázasodsz, az egy betegség, hiszen a láz miatt valamennyire csökkennek a képességeid,"
Akkor nyugodtan lehetek Napoleon vagy I.Péter Cár, hiszen ezzel nincsenek negatív tüneteim.
válasza: válasza:"Tudod mit kérdező, segitek neked:
https://www.youtube.com/watch?v=b2EW5dtpoDk&t=497s
én nem tudom, hogy kellene egy elmebeteg embernek kinézni, nincs benne tapasztalatom, de, azt kötve hiszem, hogy igy. Sok politikus nem tud ennyire összefüggően beszélni, mint ő."
Az elmebetegség nem feltétlenül jelenti azt, hogy buta lenne az illető.
Például sok sorozatgyilkos is mentálisan betegnek számít, mégsem ritka köztük a kimagasló intelligencia. Bár itt is vékony a határvonal, hogy ki számít mentálisan betegnek. Egy Edmund Kemper az? Vagy Ed Gein? Ezzel véletlenül sem szeretnék párhuzamot vonni a sorozatgyilkosok és a transzok között, félreértés ne essék, csak arra akartam rávilágítani, hogy az abnormális agyműködés még nem feltétlenül jelent butulást.
válasza: válasza:26 Nem török be sehova. Csak pozitív dolgok köthetők Napoleonhoz, így nem is vagyok beteg. Tessék egy serget adni alám. Napoleon ugyanis hadvezér volt
Olyan ostobaságot meg nem képzelek, hogy a reinkarnációja lennék valakinek. Én magam vagyok Napoleon
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!