Franciaország a XX. század során miért adta fel a gyarmatait?

Mert az USA és a Szovjetunió jól rászedte őket. A jobboldali francia politikusokat Amerika és Anglia beszélte rá arra, hogy az az emberi jogok XX. századi továbbfejlődése, ha elengedjük a gyarmatokat (mindegy, hogy ezzel négerek milliói süllyedtek teljes anarchiába és lőtték szét egymást az aktuális gorilla-agykapacitású hadúr parancsára), a baloldaliakat pedig a Szovjetunió fűzte azzal, hogy a párizsi kommün utódjai elengedik a szegény negrókat.

Persze a valóság az volt, hogy mind az amcsik és a britek, mind a ruszkik letojták magasan az afrikaiak helyzetét, csak irigységből beszélték rá erre a franciákat, hogy így gyengítsék őket.

Mármint melyik francia gyarmati örökséggel rendelkező afrikai ország a mintaállam? Egyenlítői-Guinea, Mali, Csád vagy Burkina Fasso? Végül is csak minden második évben kell beküldeni az idegen légiósokat (újabban a Wagnert), hogy rendet vágjanak.

Egyébként mint francia területeket feladták őket, de pénzügyileg magukhoz kötötték a volt gyarmataikat a francia valutaközösségi frankon keresztül ( [link] ). Gyakorlatilag ezek a csóró afrikai országok hitelezik a francia gazdaságot, mert a franciák határozzák meg a kamat szinteket, s nyilván úgy, hogy ők járjanak vele jól.

A franciák nem adták fel teljesen a gyarmataikat, csak névleg, formálisan szuverének, de a gyakorlatban Françafrique részeiként mind a mai napig érdekszféra, befolyási övezet.

[link]

Vannak igazságok a fentiekben, de a lényeg az, hogy a gyarmatosítás régi módja túl költségessé vált.

Ráadásul provokatív is, függetlenségi harcokra sarkallja a gyarmatokat, de vannak más módszerek, hogy a befolyásukat megtartsák, a gazdasági hasznot elérjék.

Aztán egy csomó felesleges dolog finanszírozásától mindemellett megszabadulnak, mert az egy dolog, hogy építenek néhány iskolát, meg kórházat, de az országok oktatásügyével, meg egészségügyével nem kell foglalkozniuk, meg nem őket terhelik a népjóléti intézmények működtetése, nem kell mondjuk az idős dolgozóiknak így nyugdíjat perkálniuk élete végéig, nem az ő dolguk a rendfenntartás, a jogrendszer érvényesítése, a bíróságok, börtönök fenntartásának és működésének a finanszírozása, lehetne ezt sorolni, viszont gazdasági pozícióikat nem hogy megtartották, hanem rá is erősítettek, így az afrikaiak örülnek, ha megveszik tőlük az ásványkincseiket és ha belázad valamelyik kormány, azt is helyi erőkkel teszik általában taccsra, esetleg némi segítséget nyújtva, amiért bőséges árat kérnek.

Ha más haszon nem várható, akkor egymásra uszítják őket és eladják nekik a méregdrága fegyvereket, hogy egymást írtsák vele és adnak nekik mindent, ami csak kell ehhez, gyógyszereket, egyenruhát, polgári és harci járműveket, akár még az ellenséges félnek is, így nekik tökmindegy, ki kerül ki győztesen, vagy ha olyan a helyzet, vagy egy kicsit gyakorlatoztatni akarják saját haderejüket, akkor küldenek pár egységet álcázva, vagy egy csomó tanácsadót, kiképzőt, hogy a továbbiakban is jól működjön a rendszer, amit finomítanak folyamatosan a racionalitást figyelembe véve.