A Kisantant a magyarok húsán nőtt ilyen nagyra?

Igen. A szomszéd országokat a tőlünk rabolt területekből hizlalta dagadtra az Antant, a francia Clemenceau vezényletével.

Elvették hazánk területének 2/3-át, elszakítottak az anyaországtól bő 3 milliónyi magyart, elrabolták az ország vagyonának tekintélyes részét.

Nem is csoda, hogy ilyen nyomorúságos gazdasági-geopolitikai-demográfiai állapotba került jobb sorsra érdemes hazánk.

Hogyan fogják ezt valaha is jóvá tenni? Főleg, ha mi nem követeljük ezt. Mert önként biztosan nem fogják sem az Antant, sem a Kisantant országai.

Nem kenhető minden 1920. június 4-re.

Ahhoz, ahol most tartunk -népességben - kellett a vészkorszak, második világháború, a Kádár-korszak "kicsi vagy kocsi" politikája és az az elcseszett rendszerváltás is.

Szerintem teljesen jogos volt, hogy elvettek területeket, más kérdés, hogy mekkorát, miért és hogy mely területeket.

Azért nem árt tudni, hogy a magyarok is rendesen elnyomták, cseszegették a kisebbségeket, nem sok nyugtot hagytak nekik, így nem csoda, hogy elkívánkoztak. Ezért okés, hogy elcsatolnak területeket, ahol nagy többségben szomszédos ország nemzetisége van.

Nyilván volt egy bosszú is, az egész békediktátumban, de hát tény, lényegében mi kapituláltunk, elfogadtuk a feltételeket, akkor miért is kellett volna jóvátételt fizetni nekünk? Talán semlegesek voltunk, és békében voltunk, nem harcoltunk, csak jöttek, és elvettek?

Nyilván nagy tragédia ez a nemzet történelmében, de tetszettünk volna a seggünkön maradni.

Amúgy tessék a honatyánk nagy bölcsessége: "Előre menjünk, ne hátra!"

Ezen keseregni totál nincs értelme, soha nem kapunk ezügyben semmilyen jóvátételt, akár akarunk, akár nem.

Ha visszakapnánk is bizonyos területeket, egyáltalán nem biztos, hogy jól járnánk.

Ha egészen más politikai úton mentünk volna, akkor talán békés, tárgyalásos (és nem peres) úton arra lehetett is volna esély, hogy néhány falvat, stb. visszakapjunk, de nyilván pont nem azokat, amik értékesek, hanem azokat, amik az adott országnak is csak nyűg volt, talán még azért is kellett volna fizetni, és talán úgy is túl bonyolult lett volna: pár száz fő szegény ember, néhány négyzetkilométer, vagy vehetett volna lakosok nélkül Magyarország néhány négyzetkm valamilyen területet a szomszédos országtól (pl. erdő), de akkor alakíthatták volna át ők is a határvonalat, meg mi is, ami szintén nem kis költség.

Persze ez némi meldöngetésre jó lett volna, hogy na visszanyertünk valamennyi területet, csak közben meg többek között ez fokozza a magyar kisebbség elleni ellenszenvet.

#5.: Ha elkívánkoznak innen, akkor menjenek el, de a hazám országrészeit legyenek szívesek itthagyni, mert ahhoz nekem is van egy-két szavam, hogy mekkora az országom és kinek jótékonykodom el a területeit.

Különben meg, minek jöttek ide, ha elkívánkoztak?

És nem utolsósorban: mik is voltak az ismérvei a magyarok általi elnyomásuknak?

7-es akkor egy kis történelme

Angol és francia mintára Eötvös József 1868-as nemzetiségi törvénye fektette le a magyarosítás alapjait a Monarchiában. Ekkor fektették le először, hogy azokban a körzetekben, ahol 20% feletti a nemzetiségi lakosok aránya, engedélyezik a magyar nyelvtől eltérő, saját nyelven történő oktatást és közigazgatási ügyintézést, azonban a körzeteket általában úgy határozták meg, hogy a nemzetiségek aránya ne érje el a 20%-os küszöböt a legtöbb országrészben. Ezzel, a magyar kormány nem engedélyezte a nemzetiségi nyelven történő oktatást és közigazgatást.

Az 1890-es években a magyar kormányzat felgyorsította a magyarosítást, kezdetben önként a német és a zsidó nemzetiségiek jelentős részének sikerült 10-15 év alatt teljesen asszimilálódniuk a magyar társadalomba. Főleg a szlovák, román, szerb területeken nem sikerült az önkéntes asszimilálódás, ezért a magyar kormányzat erőszakosan kezdett a magyarosításba, eltörölték a 20%-os arányhoz kötött nemzetiségi oktatáshoz és közigazgatáshoz való jogukat, 20% fölött is kötelezővé vált 1900-ra magyarul oktatni és a közigazgatást intézni. Ez az intézkedés az 1900-as évekre hatalmas felzúduláshoz ellenálláshoz és erősödő nemzetiségi nacionalizmushoz vezetett az ország perem területein.

A magyar politikai vezetés új kisebbségeket alkotott meg, hogy megossza a nemzetiségeket, vagy elvágja őket az anyaországtól. Megszüntették a szlovák, román vagy szerb kisebbség elnevezést és helyette, vend, muraközi, sokác, vagy bunyevác...stb. kisebbségeknek kezdték el hivatalosan elnevezni. Ez a próbálkozás kudarcba fulladt, mivel a köztudatban, továbbra is az élt, hogy a szlovák az szlovák, a román az román, a magyar az magyar.

1907-ben bevezették az új iskoláztatási törvényt, a Lex Apponyit. Aminek a hatására az iskolákban az oktatók elkezdték kinevelni a nemzetiségi tudatot és büntették azokat a gyerekeket, akik nem magyarul szóltak meg vagy valamelyik kisebbség szokását hagyományát tartani merték.

1900-as években az egész ország földrajzi tájait, az összes városait, egyéb helységeket teljesen elmagyarosították új magyar neveket adtak, azoknak, ahol évszázadokon át valamelyik nemzetiségi nevet viselte. Ezek az intézkedések mindjobban kiváltották a nemzetiségek ellenszenvét és erősítette bennük a nacionalizmust.

Ezek az intézkedések csak felerősítették a Trianoni következményt.