Sokan tényleg elhiszik, hogy az arab vagy afrikai világban nyugati típusú demokráciát lehet bevezetni?

Igen!

Az egyes elhitte!

Sok ilyen félresiklott elme létezik sajnálatos módon .

Tényleg. Csak nem holnap reggel nyolcra.

Ahogy az első válasz reakcióit elnézem, a többi rendkívül szűklátókörű. Még azt se hiszi el, amit naponta lát, tapasztal. Erről ennyit.

A kora középkorban és a kora ókorban az iszlám világ tudományosan fejlettebb volt, mint az európai világ. A 19. és a 20. században pedig a nyugati világ tudománya fejlettebb volt a feudális szinten tengődő távol-keleténél és a világ kvázi összes részénél. Most pedig Japán, Kína és Korea kezdi beérni és bizonyos területeken le is hagyni a nyugati világ tudományát.

A te logikád alapján ez se történhetett volna meg.

Akkoriban nem volt erősebb a vallás és a politika összefonódása ott se, mint bárhol máshol. Korabeli mércével még kedvezőbben is mutatkozott meg ez, hiszen innovatívabb, tudomány-és művészetigenlőbb kultúra jött létre. A jogrendszerben is voltak lazább, előremutatóbb részek meg persze az európainál avíttabbak is.

Az iszlámot máshogy értelmezték bizonyos kérdésekben akkor. Ugye most, a jelenben a tudás keresésének kötelességét csak vallási értelemben vett tudásra értik, míg a középkorban mindenféle tudásra vonatkozott ez.

Tehát a saját, vallásos keretrendszerükön belül létrejöhetnek ugyanezek a régi, kedvező fordulatok, változások a jövőben is, amik ki tudja, hová futnak ki, hogyha most nem jön közbe egy késő középkorihoz hasonló bezárkózás. Alapjáraton az iszlám sem rosszabb vagy merevebb, mint a többi vallás, lehetne fejleszteni és modernizálni. És emlékezz arra, hogy az ilyen változtatásokat a fennálló rend őrei a kereszténységgel kapcsolatban sem fogadták tárt karokkal, hanem ellenkeztek ellene, amíg nem voltak rákényszerítve, hogy változzanak.

Viszont mégis érdemes Japánt és Koreát alapul venni abból a szempontból, hogy még a második világháború alatt is feudalizmus volt. Azóta jutottak el minden szempontról nagyjából nyugati szintre, pedig a kelet-ázsiai népekre se volt jellemző az individualizmus, sőt. Alig 70 év alatt mégis utolértek minket.

Ha kőkorszaki körülmények alatt a fekete-afrikai részre célzol, akkor is tanácsosabb ókori ÉS kőkorszaki szintről beszélni, és hogy miért alakult ki. Annak ellenére, hogy erről a konkrétan Afrika kutatással foglalkozó embereken kívül sokan nem tudnak, voltak ott is birodalmak és kultúra, csak másféle, mint itt. Ha egyszer el tudott indulni a fejlődés, ott van előtte a lehetőség.

De ezzel elsősorban arra akarok célozni, hogy nem lehet egyező fejlődési görbét elvárni különféle területektől, ugyanakkor ez nem a fejlődésre képtelenséget kell, hogy jelentse. A Nyugat-Római Birodalomból és a Kelet-Római Birodalomból létrejövő államok között is megvolt a fejlődési szakadék, eltérő utakon jártak sokáig, de említhetném az akkoriban elszigeteltnek számító Brit-szigeteket vagy akár a szintén még ma is külön bolygóként kezelt Balkán-térséget. Oroszországból is Nagy Péter, illetve később Nagy Katalin idejében lett európai szintű ország. Tehát Európát se érdemes egy egységes, nyugati típusú masszaként kezelni, ahol ugyanabban az időben, ugyanazok a folyamatok zajlottak le. Elhanyagolhatóbb egymástól való elszigeteltség és kedvezőbb időjárási feltételek mellett is, kevesebb és másabb idegen agresszióval, majd azok hátán felmászó ál-nacionalista, diktatórikus csoportok nélkül.

És itt jön képbe egy másik fontos tényező; az időjárás. Ahol a kőkorszaki körülmények álltak/állnak fenn, ott az időjárás nem tette lehetővé a megfelelő mezőgazdasági fejlődést, majd az ebből fakadó városiasodást. Az időjárás azóta csak romlott, ellenben már a zártság megszűnésével adott az a technológia, amivel kompenzálni lehet ezt az időjárás jelentette hátrányt. Például napelem mezőkkel. Ráadásul a fekete afrikai országokra se lehet azt mondani, hogy nincsenek erőforrásaik, csak ezeket egyelőre nem lehet kitermelni. Több ország tele van például gyémánttal. 2030-ra, 40-re hiánycikk lesz a csokoládé nyugaton, Elefántcsontpart, az egyik legnagyobb kakaóbab exportőr annyit kérhet majd érte, amennyit nem szégyell.

A lehetőségek egy minden korábbinál nyitottabb világban mindenhez adottak, a technológiai fejlődést nem lehet megállítani. A technológiai fejlődés pedig kötelező jelleggel magával vonszol előbb-utóbb szociális átalakulásokat is.

Igazából csak akarás és számtalan 20. századi történelmet formáló faktorokhoz hasonló "véletlen" kérdése, hogy melyik állam milyen irányt vesz akár gazdaságilag, akár szociálisan. Pár száz évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokból se nézték ki, hogy világhatalmi tényező lesz, mert "csak csavargók és semmirekellők, kultúra nélkül".

Az eddigi kulturális és politikai közeg sokat számít, igen. De mindannyian emberek vagyunk, ami magával von bizonyos korlátokat és előre kijelölt pályákat a gondolkodásunkat illetően. A világ mitológiáinak a többsége egyező panelekből dolgozik, mint ahogy a műköltészete is, egy afrikai, egy európai és ázsiai irodalmi műben is hasonló archetípusok vannak. A biológia megengedi, hogy ezek a gondolkodási korlátok és azonosságok ne csak a művészetben jelenjenek meg.

Azon érdemesebb vitatkozni, hogy mennyi időbe telik, hogy létrejöjjenek a forradalmi fordulatok. Húsz év múlva vagy kétszáz év múlva.