Miért gondolják sokan, hogy nyugaton műveltebbek emberek?

11-es, ezek nem érvek.

Nálunk is 33 éve nyugati irányultság van (azazhogy Orbán óta pont nem, de ez más lapra tartozik).

Másrészt a finnek is kiválóan beszélnek angolul, holott nem germán nép, hanem pont nyelvrokonaink.

Ami tény: a franciák nem nagyon beszélnek idegen nyelveket (angolt sem), az angolok pedig a saját (világ)nyelvükön kívül mást nem nagyon. De az angolok ugye nincsenek erre rákényszerülve.

Ez inkább tudatos oktatáspolitika kérdése: a svédeknél asszem eleve van egy állandó angol nyelvű adó. A többségében amerikai filmeket nem szinkronizálják, hanem feliratozzák. És persze az oktatásuk sem olyan színvonalú, mint a miénk volt Orbán előtt, és amit azóta csak rontottak az egymást követő Orbán-kormányok.

14: "Nyugaton dolgozó magyarban sohasem szabad megbízni"

Sose hallottam ilyet.

#14 Én dolgoztam évekig Németországban (Halle), Franciaországban (Liége), GB-ben (Bracknell), és annyit tudok mondani, hogy a nagyvárosi emberek görények. Képzettséggel rendelkező, életképtelen analfabéták, akik a legkisebb váratlan helyzetben összef0ssák magukat, és képtelenek megoldani "szakember" nélkül. Beképzeltek a semmire. A vidékiek pont ugyanolyanok, mint itthon. Képzetlenek, de emberileg, életképességben nagyságrendekkel a városi "elit" felett állnak. Velük lehet értelmesen beszélni.

Aki kimegy, az általában a nagyvárosokban dolgoznak valami kuli munkát, mert a zsírosabb állásokat nem kapják meg, hiába képzettebbek, értelmesebbek a helyieknél, a szabályozások (és az elvakult nacionalizmus) miatt külföldi a legritkább esetben kerül a képességeinek megfelelő pozícióba. (Amúgy röhej, hogy a nyugatiakról az az elképzelés, hogy mennyire liberálisok, befogadóak, meg demokraták. Nagyon nem azok. Aki külföldi, az csak "gyüttment", nehogy már megszólaljon! Mit képzel magáról?! Szóval ennyit a demokráciáról...)

A kint dolgozó külföldinek ehhez kell alkalmazkodni, és mivel kutyakemény farkastörvények vannak, ezért nem lehet megbízni a másik magyarban. Sem senkiben. Örül az ember, ha végre talál egy olyan munkát, ami eleget fizet a megélhetéshez, nem is b@szogatják napi szinten, akkor egy másik magyar vetélytárs lesz. Akik sokáig kint maradnak, azok egy jó része ehhez idomul, és azt hiszi, hogy ha úgy viselkedik, mint a helyiek vele, akkor be fogja fogadni a társadalom sajátként. Ez is egy rohadt nagy tévedés, mert nem fogják. Mindig kívülálló lesz. Mindig a lenézett kelet-európai cseléd lesz a fejekben.

Akik itt istenítik a nyugatot, azok az életben nem dolgoztak kint, de talán még turistaként sem mentek Pesten kívülre.

Adalékként diplomás, IT mérnök munkát végeztem odakint, nem mosogatni mentem. Minden percét utáltam. Itthoni fizetéshez képest sokkal több a pénz, de a megélhetés nagyon drága, a fizetés legnagyobb részét elviszi, hacsak nem egy munkásszállón akarsz román kőművesekkel, nyolcágyas lukban lakni. Összességében nem sokat lehet nyerni ezek miatt a kinti munkákon. De legalább nyugaton érezheted magad sz@rul, és hazudhatod az itthoniaknak, hogy mennyire nagyon jó odakint, és köpködheted a hazaiakat. Már aki ilyen...

Szóval aki nem oda születik, az 99%-ban hazudik, amikor ecseteli a nyugati jólétet, és hatalmas szabadságot.

Csokkkkolom, jó reggelt...

#19 Nem a karrierem volt sikertelen, és alapból nem akartam kiköltözni végleg. Eszemve sem jutott kintmaradni. Az emberek mentalitását rühelltem. Azt, hogy a nagypofájú, tudatlan suttyó fikázta a munkámat, aztán egy héttel később mégiscsak hirtelen (és persze sunyiban) azt fogadták el, mert a többi konkrétan dilettáns fostalicska volt.

Lekezelően viselkedtek mindenkivel, aki nem helyi, nem csak velem.

Értem én, hogy ciki, amikor a kelet-európai szolga szakmailag magasan fölötte áll a helyinek, ezért be van f0sva a helyi, hogy a csicska elveszi a munkáját, de akkor nem az a megoldás, hogy a keletit gáncsoljuk, hanem tanulunk, fejlődünk, utolérjük, leelőzzük. Nem? Náluk nem.

Na, nekem ebből lett elegem. A nyugati, és egy ideje a hazai cégek is az alkalmatlan munkavállalót nem ki-, hanem FELrúgják egy pozícióval. Ezért is vagyok itthon vállalkozó inkább. Azzal dolgozom, akivel akarok. Van munkám elég, fizet is rendesen, de nem csicskáztat senki. Nekem ennyi elég a boldogsághoz munka téren.

Aki kinte vágyik, hát menjen Isten hírével, nekem egy sem hiányzik.