Mi a véleményed a globális fogyasztói kapitalizmusról?

A globális fogyasztói kapitalizmus is diktatúra,csak ott a piac diktál.Az a baj,hogy már 200 éve csak a fogyasztó számít gazdasági szempontból értékes embernek.

A véleményem megegyezik Huxley Szép új világ című regényével.

"Határtalan képzettségre és úgynevezett jólétre tehetsz szert, ha ügyes vagy."

Hát ez az állítás logikailag nem állja meg a helyét.

Ha feltételezzük azt, hogy mindenki ügyes lenne, akkor nem lenne határtalan jóléte mindenkinek.

Tehát nem ügyesnek, hanem másoknál sokkal ügyesebbnek kell lenni, és még ez sem elég, szerencséd is kell legyen.

Kismillió Bill Gates meg Elon Musk meg Zuckerberg kategóriájú ember van ám a világon, akik ugyanolyan ügyesek, kreatívak, ambíciózusak.

Csak nem volt szerencséjük.

Egyébként egyfajta elnyomás ez is, csak épp sokkal körmönfontabban működik, mint amikor pacekba puskát fognak rád, hogy márpedig azt csinálod, amit mondok.

A fogyasztói társadalom nem így működik.

Itt az ember alapvető ösztöneire ható, gyakorlatilag agymosással arra kondiconálnak, hogy vágyjál olyan dolgokra és szolgáltatásokra, amikre amúgy semmi szükséged nem lenne.

És attól vagy jó ember és értékes ember, ha minél többet tudsz fogyasztani.

És annak érdekében, hogy ezeket meg tudd fizetni, olyan pénzből, ami amúgy nem is létezik, rá vagy kényszerülve, hogy olyan munkát végezz, aminek amúgy szinte semmi értelme, olyan mennyiségben, ami felesleges, és ezzel olyan embereket gazdagíts, akiket nem is ismersz.

Ráadásul még boldog sem leszel tőle, és ez a legdurvább hazugság - hogy ha megveszed ezt, meg elmész nyaralni ide, meg ebédelni oda, meg plázázni meg wellness-ezni, akkor boldog leszel.

De ez egy végtelen mókuskerék, ha megvetted az ájfon 15öt, akkor ugyan tiszavirág életű boldogságot okoz a tudat, hogy többre vitted, mint a szomszédod vagy a haverod, mert neki nincs ilyen, de bennük viszont meg ugyanez frusztrációt okoz, ezért összespórolnak rá, és ők is megveszik az ájfon 15-öt, és máris oda a boldogságot, keresheted magadnak a következő teljesen felesleges biszb-szt, aminek megszerzése az életcéloddá válik a következő egy évre, gürizel, mint az állat, megveszed, 1 hétig maximum boldog vagy tőle, mert a reklámipar agymosása gondoskodik róla, hogy ez a boldogságod tovább ne tartson.

Szóval elbaszott egy rendszer.

#6

A surmóságot meg igénytelenséget én is gyakran megkapom, mert hasonlóképpen minimalista módon élek.

Új ruhákat meg cipőket pl. alig veszek.

Mert lesz-rom, hogy megfakulnak. Ha elszakadnak, akkor is inkább megvarrom.

A cipőimet is inkább megjavítom, ha tudom.

Visszaragasztom a talpát, ha levált, megvarrom, ha kiszakad, stb.

Életképtelenséggel mondjuk nehezen tudnak vádolni, mert műszaki területen diplomám van, igen jól is keresek anélkül, hogy halálra kéne dolgoznom magam, vicces is, hogy 3x annyit keresek, mint azok, akik ezzel próbálnak cukkolni, hogy igénytelen vagyok :D

Érdekes azért, hogy mekkorát fordult a világ, a 80as években, amikor gyerek voltam, még tök normális dolog volt,hogy nem b-sszuk ki azonnal a kukába, ha egy cipő talpa leválik, hanem megragasztjuk.

Tök normális dolog volt, hogy a bátyám ruháit, cipőit örököltem meg, ha ő kinőtte.

Valahogy akkoriban senki nem abban mérte az igényességet, hogy minden hónapban menetrendszerűen rohansz a plázába fizetésnap után, hogy vegyél három újabb farmert vagy pólót vagy akármit.

Nem ugatott le senki, hogy igénytelen vagy, ha egy héten egynél többször vetted fel ugyanazt a ruhát.

Elég röhejesnek tartom, hogy az igényességet miért nem abban mérik, hogy egyébként tiszta a ruhád, amiben megjelensz, tiszta a cipőd, tiszta vagy te magad is, nem vagy büdös, mert rendszeresen tisztálkodsz.

Ami ezen felül van, az már nem igényesség, hanem agymosott fogyasztói attitűd.

A szellemi igénytelenség meg már fel sem merül, mint szempont.

Sokszor olyanok igényteleneznek le másokat, akik még az évtizedet sem tudják beazonosítani, hogy mikor volt az első világháború, egy vaktérképen nem tudják megtalálni Egyiptomot, nem tudnak kiszámolni egy kamatos kamatot, halvány lila gőzük nincs róla, mit jelent az, hogy 1 kWh elektromos energia, nem tudják, hogy disznónak melyik része a tarja, hogyan működik a növények gázcseréje, nem értik, mi az, hogy infláció, mi az, hogy kereslet-kínálat, minimális szinten sem beszélnek egy idegen nyelvet, gugli nélkül arra nem tudnak válaszolni, kicsoda Alfred Hitchcock, internet nélkül egy rántottát nem tudnak elkészíteni, GPS nélkül a szomszéd településre sem találnak oda, stbstb.

Gyakorlatilag majdnem hogy egy retardált, egy szellemi fogyatékos szintjén vegetálják végig az egész életüket, a legminimálisabb fogalmuk sincs az őket körülvevő világról, se múltról, se jelenről, de a lényeg, hogy minden hónapban új ruhát és új cipőt vesznek és évente új telefont, és ettől ők igényesebbek, mint azok, akik nem vesznek, és nem is restek ezt lépten-nyomon hangoztatni és demonstrálni.

Dehát épp ez a lényege ennek a rendszernek.

Nem kell nekik rákényszeríteniük, hogy rabszolgaként robotolj ezért a sok felesleges sz-rért.

Nekik elég az, hogy reklám-agymosással az ösztönökre hatva a vágyat felébresszék az emberekben, a többit már mi magunk elintézzük.

Az emberek egymást kényszerítik rá ezzel, hogy állandóan le akarják körözni a másikat egy új farmerral vagy cipővel vagy telefonnal vagy autóval vagy játékkonzollal, ezáltal magukat jobbnak, igényesebbnek állítva be, és persze nyomasztva és megszégyenítve azokat a társaikat, akik nem tudnak vagy akarnak ilyen hülyeségekre költeni.

A gyerekeknél kiváltképp jól működik ez, hiszen még éretlenek, kiforratlan a személyiségük, még egy felnőtt ember sem könnyen tudja adekvát módon feldolgozni lelkileg azt a fajta kitaszítottságot és kívülállóságot, ami a fogyasztói attitűd megtagadásával jár, egy gyerek meg erre kvázi képtelen, hiszen 99%-os eséllyel a szülei is fogyasztó-zombik már, soha másféle értékrendet nem látott.