Bush ellen miért nem adott ki elfogatóparancsot a Nemzetközi Büntetőbíróság?

#18

Miért vagy ennyire fogalmatlan kretén?

Ha a hozzád hasonló idióták fórumokon rugóznak és nem nyújtanak be semmit a Hágai bírósághoz, akkor az nem fog eljárni.

Ha ellopják a lovadat, de nem mész a rendőségre, akkor hiába pampogsz a kocsmában, hogy a rendőr miért nem megy a gebéd után.

#23

Mondjuk akkor még nem is létezett az ICC, szóval miért adtak volna ki bármit is?

"Ha neked a haverod azt mondja menj és rabold ki a boltot, akkor téged fognak lopásért körözni, nem a haverod."

Ha kényszer hatására tetted akkor nem:

"A kényszer és a fenyegetés

„19. § (1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés a bűncselekmény elkövetőjét korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban.”

A kényszer és a fenyegetés a beszámítási képességre, ezen belül is az akaratnak megfelelő magatartás tanúsítására való képességre gyakorol hatást. (Az indokolásnak ez a megállapítása vitatható, hiszen a fenyegetés hatása alatt cselekvő rendelkezik beszámítási képességgel.)

A kényszer fogalmát a törvény nem határozza meg, lényegében erőszakot, fizikai ráhatást, míg a fenyegetés pszichés ráhatást jelent. Az erőszak lehet akaratot megtörő és akaratot hajlító. A fenyegetés fogalmát a törvény az értelmező rendelkezések [459.§ 7.pont] között úgy határozza meg, hogy fenyegetésnek minősül olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

A kényszer vagy a fenyegetés által kiváltott félelemnek tehát ki kell zárnia vagy korlátoznia kell az érintett személy akarati képességét. A 19.§ (1) bekezdés kizárja annak a büntethetőségét, aki a büntetendő cselekményt olyan mértékű kényszer, illetve fenyegetés hatása alatt valósította meg, amely kizárta, hogy az akaratának megfelelő magatartást tanúsítson. A 19. § (2) bekezdés lehetővé teszi a büntetés korlátlan enyhítését akkor, ha a kényszer, illetve fenyegetés csak korlátozta az elkövetőt abban, hogy az akaratának megfelelő magatartást tanúsítson.

A kényszerre és a fenyegetésre egyaránt vonatkozik, hogy:

amennyiben kizárták az akaratnak megfelelő magatartás tanúsítására való képességet, a törvényi tényállást megvalósító személy büntetőjogi felelősségre nem vonható, míg a kényszert vagy fenyegetést alkalmazó közvetett tettesként felel

ha az elkövetőt korlátozták az akaratnak megfelelő magatartásban, a bűncselekmény megvalósul és az elkövető tettesként felel, de a bíróság megítéléstől függően lehetőség van a büntetés korlátlan enyhítésére, míg a kényszerítőt felbujtóként vagybűnsegédként lehet felelősségre vonni

az alkalmazásukkor elkövetett bűncselekményért (pl. testi sértés) a kényszert vagy fenyegetést kifejtő tettesként felel."

Amúgy:

"A tévedés

„20. § (1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott.

(2) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van.

(3) Nem zárja ki a büntethetőséget a tévedés, ha azt gondatlanság okozza, és e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli.”

A tévedés a szándékosság tudati oldalát befolyásolja. A tévedés a tudati oldal fogyatékossága, amelynek következtében a tévedésben levő személy olyan magatartást tanúsít, amit a tévedés nélkül nem tett volna. A hatályos Btk. a tévedés két fajtájáról rendelkezik, a ténybeli tévedésről és a társadalomra veszélyességben való tévedésről.

Ténybeli tévedésről akkor beszélünk, ha a tényállásszerű cselekményt megvalósító személy tudata az elkövetéskor nem fogta át a konkrét bűncselekmény törvényi tényállásának valamennyi tárgyi oldali ismérvét. A ténybeli tévedés akkor zárja ki a büntetőjogi felelősséget, ha az olyan tényállási elemre vonatkozik, amit a szándékosságnak át kell fognia. Az 1978.évi IV. törvény alapján az ítélkezési gyakorlat a ténybeli tévedés keretében bírálja el a személyben, illetve a tárgyban való tévedést, az elvétést (aberratio ictus) és az okozati összefüggésben való tévedést. A 20.§ (1) bekezdés változtatás nélkül átveszi a „régi-hatályos” Btk.-nak (1978.évi IV. törvény) a ténybeli tévedésre vonatkozó rendelkezéseit."

Ajánlom, hogy mielőtt a jogról beszélsz legalább doktorálj le valamelyik jogi egyetemen , hogy legyen róla fogalmad. Vagy használd a Google keresőt

Bástya ez nem a te kérdésed?

https://www.gyakorikerdesek.hu/politika__kulfoldi-politika__..

"Nem az én kérdésem, de lehet hogy az anyádé."

Tesa az kizárt. De inkább kapj be egy xanaxot fél üveg toménnyel. Kicsit idegálapotba jöttél more